E címen jelent meg – nálunk sajnos csak 1945-ben – Thomas Mann 1930-38 között született antifasiszta írásaiból egy válogatás.
A felhívás, mely annak idején hatástalan maradt, ma, kilencven év után újra aktuális!
Egy hét múlva tartományi választásokat tartanak Bajorországban.
A CSU-val koalícióban lévő Szabad Választók nevű helyi párt (tartományi) miniszterelnök-helyettesi pozícióban lévő vezetője, Hubert Aiwanger körül izzanak az indulatok egy antiszemita röplap miatt, mely a nyolcvanas évekből származik.
Az ügyet a liberális Züddeutsche Zeitung szellőztette meg, és alaposan felkavarta az állóvizet. Már, ha állóvízről beszélhetünk, miközben az AfD az országos második helyét (!) tartományi szinten is őrzi, és már húsz százalék körül mérik.
A CSU, mely a CDU bajor megfelelője (ámbár kissé mindig jobbra állta tőle) az utóbbi időben már nem volt képes egyedül kormányt alakítani Bajorországban, most pedig a koalíciós partner került nehéz helyzetbe.
(A Szabad Választók választási párt, más pártokhoz el nem kötelezett, alkalmanként partnerként jelentkező gyülekezet.)
Aiwanger a legostobább védekezési módot választotta: először tagadta, hogy bármi köze lenne a dologhoz, de az újság felvonultatott tanúkat, akik megerősítették a szerzőségét, sőt további antiszemita kijelentésekkel is megvádolták.
Ezek után – ahelyett, hogy bocsánatot kért volna – közölte, hogy „az utóbbi évtizedben nem voltam antiszemita”!
Na, bazdmeg! Megjavultunk? Kutyából nem lesz szalonna! Különösen ilyen ügyekben nem! Aki rasszista volt, az az is marad!
Söder CSU-párfőnök nehéz helyzetben van, mert a választások előtt pár nappal elhatárolódni a koalíciós partnertől: életveszélyes.
Másfelől viszont úgy tenni, mintha mi sem történt volna!
Érdekes módon az események a szélsőjobboldali AfD malmára hajtják a vizet.
Németországban az utóbbi időben ugyanis érdekes metamorfózison ment át az antiszemitizmus, általában a második világháborús német szereplés ügye.
Annak idején – velünk ellentétben – példás módon szembenéztek a múltjukkal, a bűneikkel, megpróbáltak leszámolni az antiszemitizmus minden formájával, és ezzel példát mutattak az egész világnak.
Egyszerűen nem volt helye a közéletben annak, aki rasszista megnyilvánulásokra ragadtatta magát.
De, azóta eltelt csaknem egy évszázad.
Az azóta született generációk már nem érzik úgy, hogy bűnösök apáik, nagyapáik tetteiben (nem is azok), nem óhajtanak tovább vezekelni olyasmi miatt, amihez nincs közük.
Ezért gyakorlatilag feledésre ítélnék az egész történetet, ami a legveszélyesebb álláspont. Mert inkább folyamatosan életben kell tartani, nehogy megismétlődjön!
De hát, én nem vagyok német.
Ez az új hozzáállás, tetézve a migráns-ügyek megítélésében az elmúlt nyolc év történéseinek hatására bekövetkezett változásokkal (sok minden más mellett) a közvéleményben, a neonáci, újfasiszta, szélsőjobboldali pártok malmára hajtja a vizet.
Most szinte a Zeitung a hibás, hogy felkavarta az iszapot Aiwanger körül!
Néhány nap múlva eldől, kire voksolnak a bajorok.
Söder ugyan esküdözik, hogy az AfD-vel nem állnak össze, bármi lesz is a választás kimenetele, de erre azért ne vegyünk mérget!
Erre mindig, mindenhol megesküsznek a konzervatív-néppárti politikusok, de tartományi szintű koalíciók máris működnek a CDU és az AfD között, Svédországban és Finnországban pedig a választások előtt tett ígéretük ellenére a néppártiak a neonácikkal koalícióban kormányoznak.
Ha az AfD menetelése tovább tart, országos szinten is politikacsinálók lesznek. Akár, mint kormányzó erő!
Ausztriában hasonló a helyzet. Olaszországnak fasiszta kormánya van. Görögország. Spanyolországban billeg a mérleg. Skandináviát már említettem.
És tök mindegy, hogy koalícióban, vagy egyedül! A Néppárt mindenhová hajlik, csak hatalmon maradjon!
Von Papen és Hugenberg örökösei. Csak elfelejtették a kilencven évvel ezelőtti koalíció történetének végét.
És akkor még ott van Kelet-Európa! Ahol a lengyelek, a magyarok a szerbek után felkészül: Szlovákia.