Az amerikai évszázadnak vége.
Világéletemben felnéztem Amerikára, pontosabban attól kezdve, hogy valós információim kezdtek lenni a külvilágról. Ez tizenhárom-tizennégy éves korom körül lehetett, a diktatúra mélyén. Ahhoz képest, amiben itt éltünk, Amerika volt a szabadság, a siker, a gazdagság és a technikai fölény maga.
„Az európai ember legsikeresebb vállalkozása” – ahogy Kemény István szociológus, az egyik legnagyobb magyar liberális politikai gondolkodó mondta hajdan a Szabad Európán. (Jut eszembe: Trumpék a Szabad Európa/Szabadság Rádió finanszírozását is leállították, hetvennégy év után az adófizetők pénze pocsékolásának minősítve.)
Az amerikai önkép egyik alapmítosza szerint ők a fénylő város a hegyen. Lásd Máté 5, 14: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Ennek vége. A város sötétbe borult, és hol itt a hegy?
Azt a pillanatot, amikor az USA a második világháború győztes hatalmaként magasodott a lerombolt Európa, Japán és Szovjetunió, a polgárháborús, nyomorult Kína fölé, semmi sem hozza vissza. Ekkor Amerikának nem az volt a célja és érdeke, hogy a világ többi részét megalázza, hanem hogy legyenek olyan prosperáló és számára katonailag veszélytelen nemzetek, amik betartják a demokrácia szabályait, és amikkel kereskedni tud.
Az eltelt nyolcvan évben a világ többi része bőven erőre kapott, és pszichésen érthető, ha a nulla tűrőképességű Trumpnak és az appalache-i rozsdaövezet krónikásának, JD Vance-nek ez böki a csőrét. De attól, hogy az önkényes és horribilis vámtarifáival, tehát a szabadkereskedelem megszüntetésével a földgolyót korszakos gazdasági válság felé taszigálják, Amerika nem lesz „újra nagy”.
Egyelőre 90 nap részleges haladékot kaptunk, ennyi időre szállította le Trump a vámot 10%-ra azokkal az országokkal szemben, amik „nem tesznek ellenlépéseket”. Az EU-ra tehát – ebben a pillanatban, és ha Trump véletlenül komolyan gondolja, amit mond – nem vonatkozik. Arról az eshetőségről nem beszélve, hogy Trump jól időzített „vásároljatok!” felszólítása a hatalmi pozícióból folytatott tőzsdei manipuláció – hogy azt ne mondjam, bennfentes kereskedelem legsúlyosabb példája a világörténelemben.
Viszont egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy Kínával szemben 125%-ra emeli fel a bosszútarifát. Ám olyan politikussal, aki az egyik pillanatban lefelé gondolja meg magát, a másik pillanatban fölfelé, a plafonon is túl, nem lehet alkudni, nem lehet tárgyalni, nem érdemes találgatni, hogy mit akar. Az országát, bármekkora is a maradék ereje, nem lehet többé komolyan venni.
Én abban nőttem fel, hogy Amerika a szabad világ vezető hatalma, és az amerikai elnök a szabad világ első embere. Ennek vége.
Voltak a többiekhez képest jó és rossz elnökök, aránylag rendesek és aránylag gazemberek. De jelentkezzen, aki csak tíz évvel ezelőtt el tudta képzelni, hogy a szabad világ első embere nyilvánosan úgy nyilatkozik más szuverén országok vezetőiről, hogy „kinyalják a seggét” (az eredetiben: „kissing my ass”, szó szerint csókdossák), és könyörögnek neki alkuért, mert hát itt „senki nem tud úgy tárgyalni, ahogy én tudok”. Biztosan nem a nyámnyila kongresszusi republikánusok (!), akik eladnák Amerikát, és akik (meg az alkotmány) szerint a vámok kivetése a törvényhozás dolga volna.(Ha valaki figyelemmel kíséri Trump valóságos üzleti pályáját, könnyen kételkedhet üzleti zsenialitásában. Az önpíáron és saját nevének gyümölcsöző eladásán kívül monstre kudarcai voltak.)
Trump, Vance és Musk megvetéssel és utálattal nézi a világ többi részét, ezen belül a szabad országokat. Ez nem partneri viszony, nem is hegemón vezető és vezetettek viszonya, hanem bully és áldozat viszonya.
Várom, hogy akik négy éven át rendületlenül gúnyolták – nem ok nélkül – Joe Bident a szellemi hanyatlás miatt, Trump pszichés profiljában is észrevegyék a jeleket, nemcsak a szellemi hanyatlásét. Az elnök szavait az Országos Republikánus Bizottság vacsoravendégei mindenesetre jóváhagyó röhécseléssel fogadták.
A képlet megoldása egyszerű. Az amerikai elnököt nem lehet többé a szabad világ első emberének tekinteni. Hogy minek az első embere, azon még gondolkozhatunk. Az Egyesült Államok pedig többé nem a szabad világ vezető hatalma, és kivonulásával a szabad világ létezése is kétségessé vált. Azért persze drukkolhatunk Európának és az Európán kívüli fejlett demokráciáknak, nem kerül semmibe.
Thank you for a nice century, America, and good night. It’s over.
A szerző Széky János, az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője. (Paraméter)
