Lakner Zoltán egyetemi tanár, az MTA doktora szerint felül kell vizsgálni a fajtahasználatot és a meglévő agrártechnológiákat is a klímaváltozás miatt.
Magyarország adottságai azonban jók ahhoz, hogy sokszínűbb legyen a mezőgazdaságunk.
Magyarországon drámai mértékben változik a klíma, ami termésbizonytalanságot okoz, ezért újra kell gondolni a jelenleg alkalmazott agrotechnológiákat - erről beszélt Lakner Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora a Green Policy Center és a Másfélfok közös online sajtóklubján.
Lakner messziről indította előadását, amelyben a hazai és az európai trendeket elemezte az élelmiszerbiztonság és az önellátás szempontjából. Elsőként Afrikáról beszélt, ahol szerinte 20 millióval többen éheznek, mint 5 évvel ezelőtt. Miközben az alultápláltak többsége Afrikában él, ott emelkedik leginkább a születésszám is.
Ráadásul az afrikai kontinens az éghajlatváltozásnak is az egyik leginkább kitett terület.
Mindez összességében oda vezethet, hogy hatalmas menekülthullám indul meg Európa felé. Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, az élelmiszertermelés 3-4 százalékos növelésére lenne szükség, és Európának nagyobb szerepet kellene vállalnia az afrikai mezőgazdaság fejlesztésben. Jelenleg az Európai Unió GDP-jének mindössze 1 százaléka jut ezekre a fejlesztésekre, ami nagyon kevés.
Ennek kapcsán azt mondta:
azt sem tartaná elképzelhetetlennek, hogy ha a jövőben például kérünk egy kávét egy európai országban, akkor a különböző adók mellett az is fel lenne tüntetve a számlán, hogy az adott termék árából hány százalék ment az afrikai mezőgazdaság támogatására.
Később egy kérdés kapcsán elismerte, hogy a fenti példa megvalósítása „nehéz ügy” lenne, azonban az európai közvélemény nincs tisztában azzal, mekkora biztonsági kockázatot jelent, ha sokaknak el kell hagyniuk Afrikát, mert ott ellehetetlenülnek az életkörülmények. Ezért, ahogy fogalmazott, „érzékenyíteni kell” a lakosságot.
Nem tartható fent a nyugati országokra jellemző élelmiszerpazarlás sem. Európában 2020-ban 59 millió tonna élelmiszer végezte a szemétben, ami azt jelenti, hogy a megvásárolt élelmiszer 25-30 százalékát kidobtuk a kukába, Amerikában pedig nagyobb, 40 százalék körüli a pazarlás.
Magyarországon sem jobb a jelyzet, a háztartásokban évente fejenként 65 kilogramm élelmiszer hulladék keletkezik, ebből Lakner Zoltán szerint 25 kilogramm elkerülhető lenne. Ez anyagilag is megérné, mert fejenként 35 ezer forint megtakarítást jelentene.
Ha kevesebb élelmiszert pazarolnánk, csökkenhetnének élelmiszerárakat, valamint kisebb lenne az üvegházgáz kibocsátás is.
Az európai élelmiszer-termelési rendszerek kapcsán azt mondta, hogy azok képesek bőséges és biztonságos ellátást nyújtani, és jól vizsgáztak a Covid-járvány idején is. Itt azonban hangsúlyozta, hogy korábban az uniós költségvetés jelentős részét fordították a mezőgazdaság fejlesztésére, a világjárvány alatt pedig azért az is látszódott, mennyire összefonódtak a termelési rendszerek.
Magyarországra áttérve Lakner Zoltán úgy fogalmazott, hogy
drámai mértékben, sokkal gyorsabban változik a hazai klíma, mint azt 10-20 évvel ezelőtti klímamodellek jósolták. Ez pedig termésbizonytalanságot eredményez, vagyis, hogy egyre bizonytalanabbul tudunk termelni a meglévő agrotechnológiákkal.
Ezért szerinte felül kell vizsgálni a fajtahasználatot és a meglévő módszereket is. A szárazságtűrő növényekre kell koncentrálni, és víztározókkal, valamint öntözéssel kell felkészülni a nagy szárazságokra.
Itt szóba került Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorának egy egy novemberi konferencián tett kijelentése is, ami szerint a megváltozott klímafeltételek mellett a szántás csökkentésére és kivezetésére is szükség lenne. Gyuricza akkor azt mondta, hogy a rosszkor, rosszul elvégzett szántással rengeteg nedvességet veszítenek a talajok.
Lakner Zoltán hétfői előadásában kitért arra a romantikus képre is, ami sokakban él a mezőgazdaságról. Szerinte
bár szép elképzelés a kisterületű családi gazdaság, ahol az állatokat szabadon tartják, és sokféle terménnyel foglalkoznak kis mennyiségben, ezekkel azonban nem lehet elérni az élelmiszer-biztonságot.
Azt is hozzátette, hogy pont a kisebb, például mindössze 20 hektáron termelő gazdáknak van szüksége intenzív termelésre, hogy legyen hasznuk, míg a nagyobb, akár több száz hektáron gazdálkodók megengedhetik, hogy kisebb környezeti terheléssel gazdálkodjanak.
Ugyanakkor Lakner elmondása szerint Magyarországnak jók az adottságai. Példaként említette a talajminőséget, illetve hogy az unióban Magyarországon a legmagasabb az egy főre jutó termőföld mérete. Így egy sokszínű mezőgazdaságot lehetne csinálni, és szerinte nagy szükség lenne a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítására is.
Szóba került a génszerkesztés is, amiben Lakner Zoltán nagy lehetőségeket lát. Beszélt arról, hogy
a precíziós géntechnológia segítségével ki lehet cserélni különböző génszekvenciákat, és biztonságosabb, jobb minőségű terményeket lehet létrehozni.
Igaz, a technológiai veszélyeket is hordoz magába, akár bioterroristák is felhasználhatják, hogy biológiai fegyvereket hozzanak létre, amellyel például elpusztíthatják a terményt, vagy megmérgezhetik az állatokat, nem is beszélve arról a veszélyről, amit az emberekre jelenthetnek. (szmo.hu)