Ez már amolyan reflex, hiszen hogyan lehetne tudatos, hogy – mint a Washington Post nevű újság elemezte és nyilvánosságra hozta – Trump első négy éves elnöki turnusa idején 30 ezer (!) valótlanságot és tudatos hazugságot mondott nyilvános beszédeiben.
Jobb erre nem odafigyelni, igy azután kikapcsolódásként inkább a dinoszauruszokról olvasgatok. Ez legalább semleges téma és eltereli figyelmemet az amerikai politikáról. És mit látok? Amerika annak idején a dinoszauruszok világa volt! Az első dinoszaurusz maradványokat 1806-ban ásták ki Montana államban. 1858-ban egy majdnem teljes dinoszaurusz csontváz került napvilágra. Az Amerikában felfedezett 40 féle dinoszaurusz között volt a 2013-ban kiásott Acrotholusz tipusú dinoszaurusz, amely nagyjából 190 centiméter magas volt, de igaz, nem tett ki 100 kilót.
Ugyancsak szembetűnik, hogy az általában hatalmas méretű dinoszauruszok agya meglehetősen kicsi volt. Például az úgynevezett Tyrannosaurus rex agya 400 grammot, egy Velociraptoré 15 grammot nyomott, s nem volt jobb a helyzet a Spinosauruszok és Allosauruszok esetében sem. Ezzel szemben egy átlagos emberi agy súlya 1,3 kilogram. Kiderült, hogy e két lábon járó félelmetes (görögül deinosz) ragadozók között voltak 30 méter magas óriás méretűek, de ugyanakkor ember vagy csirke nagyságúak is. Ugyancsak felfigyeltem arra az információra is, hogy bár 66 millió évvel ezelőtt kihaltak, vannak túlélők és megmaradt rokonok, mint a krokodil és különboző hüllő fajták (görögül szaürosz). Gondolataim közben akaratlanul is visszakalandoznak az amerikai politika napi híreihez és valahogy belekeverik azokba a nagy termetű, de kis agyú dinoszauruszokról frissen olvasottakat. Talán nem is véletlenül…
Mikor már kicsit belefáradtam a dinoszauroszokba, felnézek és látom, hogy a televizióban Trump nagygyűlésén ifjabb Robert Kennedy – aki éppen feladta önálló kampányát az elnökségért – a szinpadon ölelkezik Trumppal. Egy Kennedy egy Trumppal! Még világosan emlékeztem, hogy 2023 májusában Kennedy a leghatározottabban kijelentette, hogy “semmilyen körülmények között nem csatlakozna Trumphoz, mivel kettőjük filozófiája nem is lehetne már távolibb egymástól”, s Trump “egy szörnyűséges ember”. Igaz, akkor Trump “radikális holdkóros baloldalinak” titulálta Kennedyt.
Az ölelkezést és lecsatlakozást Trumphoz nem értem. Így van ezzel az egész Kennedy család is, amit egy közös nyilatkozat bizonyít. Ebben leszögezték, hogy “Testvérünk Bobby elhatározása, hogy lecsatlakozik Trumphoz, elárulása mindannak, amit apánk és családunk a legértékesebbnek tart. Szomorú befejezése egy szomorú történetnek”. Ezt Kathleen Kennedy Townsend, Courtney Kennedy, Kerry Kennedy, Chris Kennedy, Rory Kennedy, és Joe Kennedy III, Robert F. Kennedy unokája is aláírta.
Nem érteném ezt az árulást, ha nem lenne világos, hogy az ifjabb Robert Kennedy hajlandó áruba bocsátani mindent, nem utolsó sorban, ami benne a legértékesebb, a nevét. Nevét árulta akkor is, amikor demokrata jelöltként a politika szinpadára lépett elnöki ambícióival. S valóban, az áru értékesnek bizonyult és azonnal 20 százalékos támogatást sorakoztatott fel mögéje. Ez azonban Kamala Harris fellépése után leolvadt egy-számjegyű támogatottságra. Vállalkozása nyilvánvalóan zátonyra futott. Sikertelensége után kopogtatott a Harris kampánynál, de szóba sem álltak vele, ezután eladta nevét Trumpnak, aki ezt igazán olcsón megvette. Kennedy dicsőíteni kezdte az addig ócsárolt Trumpot: “Nem akarnátok egy elnököt, aki Amerikát újra egészségessé teszi?” “Nem akarnátok egy elnököt aki megvédi Amerika szabadságát és megvéd a totalitarianizmustól?” - fordult a tömeghez egyik tömeggyűlésén. (Ha ez sem lenne meggyőző, nem tudom mi lehetne az.) Viszonzásként Trump is meghirdette, hogy “Bobbyval együtt harcolva verjük szét a korrupt politikai tábort”. Felindulásában még azt is újra megigérte, amit nem tartott be első turnusa idején, hogy létrehoz egy bizottságot és nyilvánosságra hozza a titkos dokumentumokat melyek John Kennedy, új szövetségesének nagybátyja meggyilkolásával kapcsolatosak.
Ha ifjabb Robert Kennedy árulása az első pillantásra aligha érthető, magyarázatot kapunk magától Kennedytől: itt fekszik előttem ennek a Kennedynek egy nyilatkozata, amiben arról ad számot - és ezt szó szerint idézem - hogy gyakori afrikai, dél amerikai és ázsiai utazásai során “valamilyen parazita befészkelte magát agyamba és megette az agyam egy részét, amibe bele is halt”. (Hogyan is tudhatta volna szegény felkészületlen parazita, hogy ez az agy mérgező?) Így már nagyon is érthető, hogy miért is csatlakozott egy Kennedy egy Trumphoz. Talán kiegészítő magyarázattal szolgál az a bejelentés is, amit Kennedy alelnök-jelölt társa Nicole Shanahan tett arról, hogy az oltás-ellenes Kennedy “érdeklődést mutat az egészségügyi miniszteri poszt iránt”. Ezt Trump nyilván könnyedén meg is igérte Kennedynek győzelme esetére. Ez félig lerágott aggyal is érthető és biztató hír.
Megy a választási cirkusz folyton-folyvást egészen november elejéig. Dinoszauruszok és paraziták összekapaszkodva táncolnak az amerikai politika szinpadán. (Berend T. Iván)
