Nem elég a háborúval foglalkozni, "jönnek a váratlan vereségek" - a 24.hu interjúja Székesfehérvár polgármesterével.
Az országban érzékelhető erős politikai megosztottság ellenére is lehet helyi közösséget építeni, és ha ezt eredményesen tesszük, akkor a polgárok készek felülírni akár a saját pártpreferenciájukat is
– állítja Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere, aki 33 százalékponttal jobb eredményt ért el a június 9-ei választáson, mint pártja, a Fidesz. Interjúnkban arról is faggattuk a negyedik ciklusát csúcstámogatottsággal megkezdő politikust, hogy mit gondol a Tisza Párt előretöréséről, lesz-e vendégmunkás-probléma Fehérváron, és azt is kiveséztük, nem vált-e már polgármesterség-függővé.
Az öt évvel ezelőtti eredményéhez képest 13 százalékpontot javított – 61-ről 74-re –, és 11 ezerrel több – 22 helyett 33 ezer – voksot gyűjtött. Nem érzi, hogy ez mennyire ciki?
Miért lenne az?
Mert nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz jóval népszerűtlenebb Székesfehérváron, mint ön. A kormánypárt a listás EP-szavazáson 40,79 százalékot ért el. Szóval nem ciki 33 százalékot verni a saját pártjára?
Egyáltalán nem az. Én inkább a saját eredményemre koncentrálok, és azt nagyon megtisztelőnek érzem. Komoly bizalmat üzen, és nagy felelősséggel jár.
Van magyarázata a különbségre?
Alapvetően más a helyi közélet és az országos politika, nehéz is összehasonlítani. Helyben lehetséges a politikai törésvonalakat meghaladva közösséget szervezni. Az egyik különbség és talán magyarázat is az lehet például, hogy Fehérváron a különböző politikai oldalak képesek voltak egymásnak gesztusokat tenni. Erre az országos politika eddig nem volt képes. Hadd emlékeztessek a Covid-válságra: abban a váratlan, ismeretlen szituációban
az ellenzék nem vette figyelembe, hogy ilyen kihívással korábban még nem szembesült a kormány, de a kabinet sem vette figyelembe, hogy például Budapest ellenzéki vezetésének is egy addig nem látott nehézséggel kellett szembenéznie.
Legalább az első pár hónapban egymást hatékonyan segítve kellett volna kommunikálnia az országos politikának, őszintén elmondani az embereknek, hogy szükségképpen lesznek jó és hibás döntések. Fehérváron más történt: nem estek egymásnak a politikai riválisok, nem kerestünk fogást a másikon, az első pillanattól kezdve képesek voltunk kialakítani egy helyi közmegegyezést, és össze tudtunk fogni a bajban. Biztos vagyok benne, hogy ez is benne van a 41 és 74 százalék közötti különbségben.
Nemcsak a Fideszre nézve lehet kínos az ön eredménye, hanem számos kormánypárti polgármester teljesítményét is más megvilágításba helyezi. Jó néhány fideszes, régóta regnáló nagyvárosi polgármester – például Debrecenben, Kecskeméten vagy éppen a szomszédos Veszprémben – 50 százalék alatti eredménnyel maradt a pozíciójában, nagyjából olyan támogatottságot értek el, mint a pártjuk. Ők mit rontottak el?
Nem reális pusztán a százalékos eredmények alapján összehasonlítani két nagyvárost. Az egyes megyeszékhelyek nagyon eltérő helyzetben vannak – az élet bármely vonatkozásában –, így egy-egy eredményt a helyi értékén kell kezelni. Igenis lehet egy 50 százalék alatti győzelem is komoly siker. Én inkább a saját eredményemre koncentrálnék. Az volt a kitűzött célom, hogy javítsak valamennyit a 2019-es eredményemhez képest, hiszen ez igazolná vissza, hogy a csapatommal együtt jó munkát végeztünk a város élén. Megkaptuk ezt a visszaigazolást.
Szóval a gyengébben szereplő polgármestertársai rosszul végezték a dolgukat?
Csak megismételni tudom: egy másik városban, egy másfajta helyi politikai klímában, egy másféle szituációban őrizték meg a polgármesteri széküket, ez sok esetben kifejezetten jó eredménynek minősíthető.
Másik oldalról közelítve: önnek fideszes politikusként mennyi a felelőssége abban, hogy Fehérváron még a közel 45 százalékos országos eredményénél is rosszabbul szerepelt a kormánypárt?
Abban biztos vagyok, hogy van benne személyes felelősségem.
Annyit már most látok, hogy az eredményemben nagyon sok olyan jellegű támogatás is benne van, ami kormányzati szintről érkezett, vagyis nem személy szerint nekem, hanem Székesfehérvárnak. Ilyen volt például az adósságkonszolidáció 2013–14-ben vagy 2015-től kezdve a Modern Városok Program, amelynek nagy része vagy már megvalósult, vagy hamarosan elkészül.
Vagyis a fehérváriak olyan fejlesztéseket is az ön személyéhez kötnek, amelyek pusztán önerőből, kormányzati vagy uniós támogatás nélkül nem valósulhattak volna meg?
Pontosan. Szóval a polgármesteri és az EP-listás eredmények közötti különbséget nekem is értékelni kell, ez mélyebb elemzést érdemel. Egyelőre inkább egy érzésről tudok beszámolni: amikor a választás estéjén érkeztek be az eredmények, akkor az öröm mellett kicsit nyomasztó is volt szembesülni a siker mértékével, mert olyan bizalmat jelez az emberek részéről a csapatommal szemben, ami nagy kihívást jelent és még intenzívebb munkára ösztönöz.
Az eredményből az is következik, hogy a fideszes szimpatizánsokon kívül van egy olyan réteg is Fehérváron, amelyik nem a pártpreferenciája alapján voksol a polgármester-választáson.
Ez azt üzeni nekem, hogy az országban ugyan valóban létezik egy erős politikai megosztottság, de ennek ellenére is lehet helyi közösséget építeni. Ha ezt eredményesen tesszük, akkor a polgárok készek felülírni akár a saját pártpreferenciájukat is. Ebben a közösségi erőben látom a sikeres szereplés kulcsát.
A Fidesz és az ön eredményének különbségére nem lehet magyarázat az is, hogy a kormánypárt a választási kampányban lényegében egyetlen üzenettel operált: Orbán vagy háború?
Azt nehéz ma megkérdőjelezni, hogy a béke és a háború kérdése kiemelten fontos, a szomszédunkban több mint két éve szedi az áldozatait egy véres háború. Ennek a kampánytémává emelése abszolút jogos volt. Másrészt végig volt bennem egy hiányérzet – és ezt talán visszaigazolták az eredmények –, hogy
a háború mellett más témákkal is hangsúlyosan kellett volna foglalkozni.
Mi Fehérváron alapvetően helyi üzenetekkel operáltunk a kampányban: bemutattuk, hogy az elmúlt években – a Covid és az energiakrízis ellenére – milyen konkrét eredményeket tudtunk elérni és milyen jövőképünk van. Szerintem az elért sikerekből nemcsak helyi szinten, de országosan is lehetett volna kampányüzenet.
Valóban lehetett volna, de a Fidesz úgy döntött, hogy nem folytat önkormányzati kampányt, csak a háborús riogatással operál.
Legyen kissé belátóbb: ha nincs béke, akkor semmi sincs. Ha nincs béke, akkor most nem ülhetnénk itt, és nem beszélgethetnénk a város fejlődéséről, a közösség erősítéséről. Hogy nyugodtan vitatkozhassunk egymással helyi, országos vagy éppen európai ügyekben, annak az az alapja, hogy egyébként békésen tudjunk építkezni, fejlődni.
Egy Partizán-interjúban említette, hogy az EP-választással egy új helyzet alakult ki a hazai politikai színtéren, a Tisza Párt ugyanis leváltotta az eddigi ellenzéket, és erre a Fidesznek is reagálnia kell. Milyen lépésekre gondol?
Kezdjük azzal, hogy abból a kedvező helyzetből gondolhatja át a Fidesz, min érdemes változtatnia, hogy egy megnyert választás után vagyunk.
Amelyen jelentősen gyengült a kormánypárt.
Valóban gyengébb eredményt értünk el, de győztünk, és ez alapvetően más helyzet, mintha egy választási vereség után kellene döntenünk a változtatásokról. Végig kell gondolnunk, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy 2026-ban egy várhatóan új kihívóval szemben is olyan eredményt érjünk el, hogy folytathassuk a kormányzást. Ne várja, hogy már most egy részletes elemzést adjak a szükséges lépésekről, de annyi azért már most is látszik, hogy a kommunikáció stílusa meghatározó lesz. Manapság olyan a nyilvánosság szerkezete, hogy az emberek nagyon gyorsan értesülnek egy-egy politikus véleményéről, a döntésekhez kapcsolódó kommunikációról, és nagyon nem mindegy, hogy ennek milyen a stílusa. Ez pedig azzal függ össze, hogy lenézzük vagy tiszteljük a politikai ellenfeleinket. A labdarúgó Európa-bajokság közepén járunk, hamarosan kezdődik az olimpia is, márpedig a sport arra tanít mindenkit, hogy fontos tisztelni a riválist.
Ha az erősebb, jobb csapat úgy megy ki a pályára, hogy nem tiszteli az ellenfelét, akkor jönnek a váratlan vereségek. Azt vallom, hogy bármilyen – akár erősen kritikus – véleményem is van egy pártról, egy politikusról, fontos, hogy tiszteljem az eredményeit, és legalább a beszélőviszonyt fenntartsam vele. Ha valaki a semmiből érkezve pár hónap alatt 30 százalékot szerez egy országos választáson, akkor érdemes tisztelettel nézni ezt az eredményt.
Nekem személy szerint is, hiszen a rám voksolók között feltehetőleg nagyon sok Tisza párti szimpatizáns is akad.
Más ötlet a stílusváltáson kívül?
A Fidesznek figyelnie kell a Tisza Párt tevékenységét, és arra érdemben kell reagálnia. Magyar Péteréknek a következő hónapokban olyan kérdésekkel kell szembenézniük, amiket eddig elodázhattak. Ha csak az önkormányzati munkára gondolok, a Fővárosi Közgyűlésben ki fog derülni, mit gondol a Tisza Párt az önkormányzatok szerepéről, feladatairól, hatásköreiről, a finanszírozási kérdésekről, vagy éppen a vármegyékről, a megyei jogú városokról, a kisebb településekről. Sőt, mit gondol azokról az európai uniós forrásokról, amik jelenleg nem érkeznek meg az országba, ezáltal az egyes településekre sem. Magyar Péteréknek konkrét értékeket kell felvállalniuk, súlypontokat kell kijelölniük. Ezekre pedig érdemben reagálhat a kormánypárt is.
Ismer helyi tiszás politikust?
Ismerek néhány Tisza párti szimpatizánst, de olyan aktivistát nem, aki máris beszállt volna a politizálásba. Az új közgyűlésbe nem került be Tisza párti politikus, nyilván a következő hónapokban szerveződik majd meg a párt helyi csoportja.
Bár a Tisza Párt nem lesz ott a képviselő-testületben, ugyanakkor a tagjai a helyi közéletben, a közösség mindennapjaiban részt fognak venni. Kíváncsian várjuk, hogy kik lesznek ők, mit gondolnak Székesfehérvár helyzetéről és a legfontosabb teendőkről. Nyitott vagyok az együttműködésre, hiszen a fehérváriak azt várják el tőlünk, hogy a város továbbra is fejlődjön, nyugodtan működjön.
Sokszor emlegeti a politikai gesztusok jelentőségét. Az is egy ilyen gesztus volt, hogy nyílt levelet írt Semjén Zsoltnak, amelyben elnézést kért a pártelnöktől, hogy korábban bírálta a fehérvári KDNP-t, mert alig észrevehető a ténykedése a városban?
Azért tettem ezt a gesztust, mert korábban egy sommás véleményt fogalmaztam meg. Egymondatos választ adtam egy egymondatos kérdésre, ami azért nem volt helyes, mert érdemes lett volna néhány plusz gondolattal kiegészíteni. Ezt tettem meg a nyílt levéllel. Nem akartam megbántani egy egész politikai közösséget, csupán azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy egy olyan városban, amelyik több mint ezeréves keresztény kultúrával rendelkezik, és ahol számos fontos keresztény közösség működik, szerencsés lenne, ha ez a gondolatvilág a politikai színtéren is érdemben megjelenne. Ezzel a kiegészítéssel érvényes az első bírálatom.
Akkor a jövőben is számíthatunk öntől hasonló politikai gesztusokra?
Nagyon fontosnak tartom a hibák elismerésének képeségét. Sajnos, sok politikus úgy érzi, ha beismeri, hogy valamiben hibázott, és ezért utólag elnézést kér, az a politikai gyengeség jele. Szerintem ez egyáltalán nincs így, sőt a választók szívesen szembesülnek azzal, hogy a politikus is ember – adott esetben lehet rossz napja, tévedhet, mondhat rosszat.
Mi volt a legnagyobb hibája a politikai pályafutása alatt?
Szerencsére régen történt, még a polgármesterségem előtt, de a mai napig rossz lelkiismerettel gondolok rá vissza: egy akkori baloldali képviselőnek mondtam olyat, aminek a stílusa vállalhatatlan volt. Hogy azóta nem történt ilyen, talán azt jelzi, hogy tanultam az esetből. Például, hogy a politikában sem kell mindig, mindenkivel harcolni.
Előfordult az elmúlt 14 évben, hogy valaki az utcán beszólt önnek?
Ilyen nem történt, pedig rengeteg vagyok az emberek között. Olyan viszont megesik, hogy valaki a Facebookon bicskanyitogató stílusban fogalmazza meg a kritikáját velem szemben. Ilyenkor mindig próbálok visszafogott stílusban és érdemben válaszolni. És ez láthatóan működik: sokszor nem sikerül meggyőznünk egymást a Facebook-kritikusaimmal, de a vita stílusa a végére minden esetben megszelídül.
Hivatalos eseményeken kívül mennyit tölt az emberek között?
Rengeteget gyalogolok. Mármint nem a belvárosban, hanem mindenfelé, és sokat „sétakocsikázom” a különböző városrészekben. Igyekszem saját szememmel meggyőződni arról, mi a helyzet az egyes részeken. Régóta vagyok polgármester, az emberek megismernek, odajönnek, és személyesen mondják el a gondjaikat.
Egy polgármesternek minden hétköznapi problémáról tudnia kell?
Ez nem erről szól, hanem a személyes kapcsolatokról. Ha jó a csapatod, akkor megvannak azok a munkatársaid, akik figyelnek az emberek hétköznapi problémáira, és kezelik azokat. Ráadásul egyre több technikai eszközt is bevetünk, hogy a lehető leggyorsabban értesüljünk a városházán a váratlan eseményekről. Van például egy applikációnk, amelyen azonnal be lehet jelenteni, ha például valaki lát egy törött padot. Nem lehetünk ott mindenhol, muszáj bevonnunk az embereket a város működtetésének napi szintű feladataiba is. És ez működik, egyre több fehérvári polgár használja ezt a lehetőséget.
Még mindig fizetés nélküli szabadságon van? Legutóbb említette, hogy hivatalosan a magyar tulajdonú Videoton állományába tartozik jogászként.
Még mindig. Ez ad az embernek egyfajta függetlenségérzést. Hogy bármikor visszamehetnék jogászkodni.
Azért az nem lenne egyszerű.
Nyilván nem, lényegében újra kéne tanulni a szakmát. De akkor is egy B opció, ami ad egy hátteret ahhoz, hogy nyugodtan neveljük a feleségemmel a három gyerekünket.
Valójában inkább az ellenkező oldalról fenyegeti veszély: nem tart attól, hogy polgármesterség-függővé válik?
Ezen már én is gondolkodtam. 2010-ben váratlanul jött a lehetőség, hogy Fehérvár polgármestere lehetek, azóta is hálás vagyok Orbán Viktornak, hogy felajánlotta: mérettessem meg magam a Fidesz színeiben. Amióta elfoglaltam a polgármesteri széket, úgy érzem, hogy a helyemen vagyok.
A város is ezt érzi a százalékok szerint, szóval nem az a kérdés, hogy mikor zavarják el a fehérváriak, hanem az, hogy ön meddig akar ebben a székben ülni. Idén lesz ötvenéves, most már kihúzza a nyugdíjig?
A legfontosabb, hogy meddig kapom meg a munkámhoz a székesfehérvári emberektől a bizalmat. A magam részéről addig tervezek előre, amíg van egy jövőképem Székesfehérvár számára, és azt szeretném is én magam megvalósítani. Még látok ilyet. Azt nem mondom, hogy a városházról megyek nyugdíjba, el tudom képzelni, hogy találok még más jellegű kihívást is a jövőben. Ugyanakkor izgat, hogy 2038 – első királyunk halálának ezeréves évfordulója – várhatóan Szent István-év lesz, amire alaposan fel kell készülnie a koronázóvárosnak. És a búcsú előtt még azt is fontos feladatnak tartom, hogy megtaláljuk, felépítsük és a fehérváriak figyelmébe ajánljuk azt a helyi politikust, aki zökkenőmentesen veheti át tőlem a stafétabotot.
Ez is polgármesteri feladat?
Szerintem az élet bármilyen területén egy vezető egyszerűen nem teheti meg – az ugyanis felelőtlenség lenne –, hogy ne gondoljon arra: ki vagy kik vehetik majd át az ő szolgálatát és feladatát. De itt még nem tartunk.
A polgármesterség-függőségről szóló kérdésem arra is vonatkozott, hogy önben meglesz-e a képesség annak felismerésére, ha már túljut a csúcson.
Ezt ki tudhatná előre? Remélem, meglesz. Az egyik kedves barátom a választás éjszakáján a Fidesz helyi támogatói előtt úgy fogalmazott, hogy nekem szenvedélyem Székesfehérvár. Pontosan ezt érzem: a polgármesteri munkát nem lehet szenvedély nélkül csinálni. Ez teljes elkötelezettséget igényel. Mindenesetre én még látok kihívásokat magam előtt, és ameddig ezt érzem, rendre be fogok jelentkezni a fehérváriak bizalmáért.
Lesz-e Fehérvárból akkunagyhatalom?
Az véletlen vagy tudatos döntés eredménye, hogy Fehérvárt eddig elkerülték az akkuipari beruházások?
A város tudatos ipari fejlesztése egy közel 100 éves folyamat, ez egy szerves építkezés. Az 1930-as években tették le az ipar alapjait, erre épült rá a szocialista ipar nagy cégeinek sora – a Videoton, az Ikarus, a Köfém, hogy csak a legnagyobbakat említsen. Ezek a vállalatok a ‘90-es évek elején ugyan nehéz helyzetbe kerültek, viszont rájuk épülve tudott kialakulni egy modern, kifejezetten heterogén helyi ipar. 2010 után is ezt az utat szerettük volna követni két fontos szempont alapján. Az egyik, hogy a már megtelepült cégek a szükségszerű technológiai fejlesztéseiket Fehérváron valósítsák meg. Tehát például az automatizálás vagy a robotika előtérbe kerülése ne jelentse azt, hogy bezárják a fehérvári üzemüket, hanem a fejlesztéseiket, az új beruházásaikat is hozzák ide. Ez eddig sikerült, igaz, ez egy soha le nem záruló történet, tehát ebben az ügyben minden nap akad tennivalónk. A másik szempont, hogy meg kell őriznünk a fehérvári iparnak ezt a vegyes szerkezetét, vagyis minél több iparágban legyenek itt nagy multinacionális és komoly magyar szereplők, valamint nemzetközi és magyar kkv-k is. Ne uralhassa a város iparát egy-egy szektor vagy nagyvállalat.
Sem kormányzati, sem külföldi befektetői oldalról nem érkezett nyomás bármilyen akkuipari beruházással kapcsolatban?
Kormányzati oldalról fel sem merült nagy akkuipari szereplő Fehérvárra telepítése vagy kiajánlása, legalábbis mi nem tudunk róla, és a várost közvetlenül sem kereste az elmúlt években akkumulátorgyártással kapcsolatos komoly ipari befektető. Egyébként van egy érvényes közgyűlési határozatunk – ha jól emlékszem, akkor egyhangú döntéssel született –, amiben jeleztük is, hogy mi nem szeretnénk ilyen fejlesztést, nem szeretnénk ebből helyben egy társadalmi vitát. Úgy érezzük, hogy jelenleg az iparszerkezetnek a sokszínűsége egy olyan fontos érték, amit meg kell őriznünk.
Tart-e attól, hogy Fehérváron is kialakulhat – más nagyvárosokhoz hasonlóan – vendégmunkás-probléma?
Egyáltalán nem tartok ettől. Hosszú évek óta nagy számban dolgoznak külföldi vendégmunkások a városban. A pontos létszámot ugyan nem ismerjük, én nagyjából 2000–2500-ra teszem azoknak a vendégmunkásoknak a számát, akik Fehérváron vagy a környékén élnek és dolgoznak. Az ukrajnai háború kitörése előtt pár évvel jelentek meg a városban nagyobb számban ukrán munkavállalók, egy részük a háború kitörése után hazament, mások viszont a családjukat is áthozták – ők már beilleszkedtek Székesfehérváron. Aztán 2022–23-ban sok százan érkeztek a Fülöp-szigetekről, ők részben munkásszállókon, részben magánszállásokon laknak. Fontos megjegyeznem, hogy a vendégmunkások senkinek nem vették el a munkáját, a munkáltatók azért hívták ide őket, mert Fehérváron hosszú ideje munkaerőhiány van az ipari szektorban. Talán épp azért nem alakult ki feszültség, mert a cégek épp a vendégmunkások segítségével tudják biztosítani, hogy új technológiák települhessenek ide, új termékeket gyárthassanak itt – vagyis így lehet stabilizálni egy-egy közepes vagy nagyvállalat fehérvári jelenlétét. Bízom benne, hogy a városunk gazdaságának fejlődése továbbra is nyugodt, kiszámítható lesz. Munkát, biztos megélhetést nyújtva nagyon sokak számára.
(24.hu)