Bősz Sorosozásba kezdett a "világ legmenőbb diktátora"

Ötéves hivatali ideje alatt nagyjából 9 millió dollár összértékben tett szert 34 darab új ingatlanra Nayib Bukele, Salvador elnöke és szűk családja – állítja három helyi újság összehangolt nyomozása.

A magára „a világ legmenőbb diktátoraként” hivatkozó férfi azonban az itthoni belpolitikából már jól ismert szereplőre, Soros Györgyre mutogat.

„Soros által fizetett [...] félkegyelműek” – ezekkel a szavakkal illette Bukele az újságírókat, s mivel általában nem áll szóba a médiával, a frusztrációit az X-en írta ki magából. Az elnök közvetlenül azután ragadott billentyűzetet, hogy a múlt hét közepén a második olyan cikk is élesedett, amely részletesen taglalja az elnök családjának mesébe illő meggazdagodását.

A Soros által fizetett „újságírókat” arra utasították, hogy állítólagos korrupciós ügyekkel támadjanak. Egyik ilyen „oknyomozásotok” sem felel meg egy könyvvizsgálatnak. Nem vagyunk tökéletesek, és biztos vagyok benne, hogy sok kritika és kérdés vetődhet fel velünk kapcsolatban. De a korrupció? Ne legyetek félkegyelműek

– reagált az elnök a családját ért vádakra Elon Musk közösségi oldalán, az X-en.

A család vagyongyarapodásáról szóló első anyag még szeptember 20-án jelent meg. A salvadori újságírók akkor arról rántották le a leplet, hogy a Bukele-klán már tizenkétszer annyi földtulajdonnal rendelkezik, mint Nayib hatalomra kerülése előtt. A 9 millió dollárra becsült ingatlanvagyonuk luxuslakásokból és kávéültetvényekből áll. A kávé egyébként a múltban Salvador teljes exportbevételének több mint felét tette ki. Habár a közép-amerikai állam pénzügyi stabilitása már nem függ a kávébab világpiaci árától, a növény bizony a mai napig magas jelentőséggel bír, ugyanis az ország GDP-jének 3-5 százaléka ebből az exporttermékből származik.

Ezért elmondható, hogy az államfő családja a gazdaság egyik kulcságazatában jelent meg gyanús körülmények között. A lapok azt állítják, hogy a Bukele család immáron belépett a salvadori lakosság azon szűk rétegébe – 2 százalékába –, akik a kávébizniszt kézben tartják.

A második cikk – amelynek hatására az elnök sorosozásba kezdett – pedig múlt hét szerdán került az apró közép-amerikai ország nyilvánossága elé. Ez a riport azt taglalja, hogy az elnök öccse, Karim Bukele nem kevesebb mint 1,3 millió dollár értékben vásárolt meg egy műemléki védelem alatt álló ingatlant San Salvador főváros történelmi városnegyedében. Tette mindezt alig három hónappal azután, hogy Salvador parlamentje – amelyet a Bukele-család irányít – adómentessé tette az ingatlanvásárlást a környéken.

Az államfő testvére egyébként hosszabban reagált a vádakra, mint a bátyja. Elmondása alapján a családja alapvetően is gazdag volt, mert ők tulajdonolják például a Yamaha salvadori érdekeltségeit – amelyeknek értékét 8 millió dollárra becsüli –, az új ingatlanokra pedig úgy tettek szert, hogy jelzálogkölcsönöket vettek fel a régebbiekre. Azonban ezt az állítását dokumentumokkal nem tudta igazolni az El Paísnak. 

Mit keres Soros Közép-Amerikában?

Az elnök valószínűleg arra utalhatott posztjában, hogy a szóban forgó riportokat megjelentető újságok közül az egyik – a Focos – hét évvel ezelőtt, majd 2020-ban is támogatást fogadott el a Nyílt Társadalom Intézettől, amely Soros György alapítványa. A magyar származású milliárdos szervezete pályázatokon keresztül támogat olyan kezdeményezéseket, amelyek segítenek fenntartani a független médiát, olyan országokban, ahol a hatalom üldözi ezeket, például Salvadorban.

2017-ben a Focos azért részesült 25 ezer dolláros – akkori árfolyamon nagyjából 7,4 millió forintos – támogatásban Soroséktól, „hogy a közvéleményt (és különösen a marginalizált fiatalokat) tájékoztassa a demokráciát és az emberi jogokat érintő kérdésekről”. 2020-ban (ekkor már Nayib Bukele volt az elnök) pedig „közkiadásokkal, az emberi jogokkal és a migrációval kapcsolatos témák” készítésére kaptak 60 ezer dollárt – ez akkoriban 18,3 millió forintot jelentett. 

Habár arról megoszlanak a vélemények, hogy Sorosék mennyire szólnak bele az általuk szponzorált médiavállalatok tartalmába, annyi biztos, hogy az alapítvány tevékenysége jórészt olyan országok kormányainak keltette fel az érdeklődését, ahol autoriter vagy populista fordulat zajlott le az utóbbi 20 évben. Törökország, Oroszország és Pakisztán például kitette az országból a Soros-szervezeteket.

Itthon leginkább azért szokta a szervezeteket kritika érni, mert a jobboldal álláspontja szerint támogatják a migrációt, külföldön a baloldal pedig azért ódzkodik a milliárdos kezdeményezéstől, mert szerintük nem elég progresszív az általuk népszerűsített társadalom- és gazdaságfelfogás. Ezért Soros hozzájárul a kapitalizmus hibáinak – például a vagyoni egyenlőtlenségek – fenntartásához.

Az alapítvány tavaly kivonult egész Európából, hogy más területek, például közép-amerika problémáira koncentráljon.

A salvadori elnöknek nem a múlt heti volt az első csörtéje Sorossal. Bukele évek óta azzal vádolja a magyar származású üzletembert, hogy befolyásolni próbálja a salvadori belpolitikát és lejárató kampányokat folytat ellene az általa fizetett újságírókon keresztül. Februárban az elnök felszólalt az amerikai konzervatívok éves találkozóján, a CPAC-en. A magát „radikális szélsőbaloldaliként” meghatározó államfő jobboldali közönségének arról beszélt, hogy Soros Györgynek és a hozzá hasonló milliárdosoknak „semmi joguk nincs diktálni a közpolitikát és a törvényeket, mert nem választotta meg őket senki”. 

Kicsoda Nayib Bukele?

Bukele egy befolyásos salvadori üzletember gyermeke, a család azonban nem a tradicionális elitből, vagyis a történelmi nagybirtokos rétegből jön, az elnök apja egy palesztin bevándorló. Mindez szolgáltatott egy olyan narratívát a fiatal politikusnak, amely szerint ő nem az „estabilishment” – vagyis a fennálló rendszer – része, hanem egy politikai kívülálló. Így nyert Nayib Bukele egy demokratikusabb, de katasztrofális helyzetben lévő Salvadorban választást 2019-ben. Az elődei által ráhagyott országban fék nélkül tombolt az erőszak, bűnözőbandák terrorizálták a lakosságot.

Éveken keresztül ez volt a legveszélyesebb hely az egész világon, a közép-amerikai országban követték el lakosságarányosan a legtöbb gyilkosságot. 

A Bukele-család előtti kormányok tehetetlennek bizonyultak a helyzet kezelésében, az állam gyenge volt, a bandák pedig rendkívüli befolyással bírtak az élet minden területén. A társadalmi válságba szinte bele volt kódolva egy – politikai – „erős ember” megjelenése. Aztán 2019-ben jött is a „messiás” a megváltóról elnevezett közép-amerikai országban, Nayib Bukele személyében. A szemtelenül fiatal, akkor még csak 38 éves jelölt a választók jelentős részét meggyőzte arról, hogy ha felhatalmazást kap, leszámol a bűnözőkkel.

Első választási győzelme után komoly anyagi forrásokat juttatott a hadseregnek és a rendőrségnek, közben – az amerikai titkosszolgálatok értesülései szerint – kiegyezett a bandákkal.

A paktumnak köszönhetően az elkövetkező három évben viszonylag normalizálódott a helyzet Salvadorban, a békét viszont 2022 márciusában a bűnbandák felrúgták, és ismét mészárolni kezdték a lakosságot.

Volt olyan, hogy három nap alatt 87 civilt öltek meg.

Bukele pártja – az Új Eszmék – ekkor beterjesztett a parlament elé egy átfogó intézkedéscsomagot, ami egyrészt keményebb büntetések kiszabását engedélyezte a bíróságoknak a bandatagokkal szemben, másrészt jelentősen kibővítette a rendőrség és a hadsereg jogköreit. Meg persze az elnökét is. A parlament az új törvények mellett válsághelyzetet hirdetett – amely azóta is tart –, így a lényegi dolgokban azóta az alapvetően is széles jogkörökkel rendelkező 43 éves elnök dönt.

Az új intézkedéseknek köszönhetően az évek során komolyan felfegyverzett rendvédelmi szervek, Bukele elnökségének harmadik évében vasmarokkal csaptak le az országot rettegésben tartó szervezetekre. A 6 millió lelket számláló országban alig pár hónap alatt letartóztattak mintegy 40 ezer embert, olyan sokat, hogy egy óriásbörtönt kellett építeni számukra. Idén októberre a letartóztatások száma elérte a 80 ezret. A teljes lakosság több mint 1 százaléka börtönben ül, amely adattal Salvador abszolút első a világon. Emiatt a bűnözés és a gyilkosságok száma drasztikusan visszaesett, az elnök népszerűsége az egekbe szökött, támogatottságát 85 és 91 százalék körül mérik.

Annak ellenére, hogy az elnök intézkedései belföldön elsöprő támogatást élveznek, az emberi jogi szervezetek komoly kritikákat fogalmaztak meg velük kapcsolatban. A letartóztatott bandatagokat szerintük embertelen körülmények között tartják fogva, és többször előfordult, hogy ártatlan embereket is összezártak veszélyes bűnözőkkel.

Brutális rendőrállamot hozott létre, amit mémekkel takar el

Mindeközben Bukelét azért is kritizálják, mert kvázi katonai puccsot hajtott végre saját parlamentje ellen. 2019-ben 40 katonát vezényelt a törvényhozásba, hogy arra kényszerítse a képviselőket, hogy a bandák elleni fellépésről szóló törvénytervezetét megszavazzák. Később pedig módszeresen leépítette a demokratikus intézményeket az országban. A hatalmi ágakat – az alkotmánybíróságot és legfelsőbb bíróságot – feltöltötte családjához hű emberekkel. Az általuk dróton rángatott legfelsőbb bíróság ezután pedig eltörölte azt a közel 90 éves gyakorlatot, hogy a salvadori elnök csak egy ciklusig irányíthatja az országot, így idén februárban – pár nappal a CPAC-es felszólalása előtt – a 43 éves államfőt újraválasztották. Nayib Bukele a szavazatok 84 százalékát zsebelte be. A választásokon egyébként pártja, az Új Eszmék is tarolt, szinte az összes parlamenti mandátumot megszerezték. 

Bukele a latin-amerikai populista vezetők új generációjának első tagja. Rendkívül hatékonyan vette át az irányítást az ország felett, úgy, hogy épülő rezsimje a lakosság jelentős részének támogatását élvezi. Annak ellenére, hogy a bandák ellen hozott törvényeivel szinte bárkit letartóztathatnak az országban, az elnök igyekszik a demokrácia látszatát fenntartani a külföldi szövetségesek  – elsősorban az Egyesült Államok republikánus pártjának és a közvélemény – szemében.

Például elítélte azt, hogy Maduro elnök csalással maradt hatalmon Venezuelában, de több más diktatúra ellen is felszólalt már. Bukele közösségi médiában építgetett, már-már komikus, millenial generációs, diktátori személyi kultusza totálisan elfedi a Salvadorban felépített rendszerének elnyomó mivoltát. 

A fiatal elnök gyakran kerül be a hírekbe vakmerő, unortodox ötleteivel: az ország vagyonának egy jelentős részét bitcoinba fektette, egyszer pedig létre akart hozni egy geotermikus energiával működtetett kriptovaluta-bányát. Minden ilyen megnyilvánulásával azt az üzenetet közvetíti, hogy a világon egyedül ő képviseli a fiatalokat, az új ötleteket az egyre öregedő politikai vezetéssel szemben. Nyilvánosságnak mutatott személyiségét jól jellemzi az is, hogy az általa kiépített, demokratikusnak nem nevezhető rendszer tényét még ő maga is elismeri. Magára a „világ legmenőbb diktátoraként” hivatkozik, és szerinte a cél Salvador esetében szentesítette az eszközt, a lakosság biztonsága előrébb való volt bármi másnál.

A 43 éves politikus  júniusban azt nyilatkozta, hogy többször nem fog indulni az elnöki székért, de meghosszabbított ciklusát még kitölti, hogy teljesen leszámolhasson a bandákkal. (Index)