Felelős szülőként megélni azt, amikor egy bíróság dönt arról, hogy melyik szülő mikor láthatja és lehet gyermekével, még ellenségének sem kívánhatja az ember.
Nagyon sok szülő, de legtöbbször édesapa kerül olyan elkeserítő helyzetbe, amikor pofon veri a rendszer az anyaközpontúsága.
Induljunk ki abból, hogy egy válás senkinek sem jó. Rossz a gyereknek, rossz a feleknek, akiknek nem csak az érzelmeikkel kell megküzdeni. Mindenkit kizökkent az addigi, megszokott életéből, a közös tervek és álmok szerte foszlanak egyik pillanatról a másikra és nem utolsó sorban elindul egy faramuci küzdelem a közös gyermek(ek)ért, és azért ki mennyi időt lehet a gyermekkel. Ez utóbbiban pedig a magyar jogrend – úgy néz ki – nem viseltetik egyenrangú partnerként az anyával és az apával.
Ön mit tenne, ha egyik nap arra érne haza, hogy a gyermeke anyja a számára fontos ingóságokkal és a közös gyermekkel egy búcsúlevelet hátrahagyva egyszerűen csak lelépne a közös otthonból?
Pontosan erre a kérdésre keresi a választ Gogh Roland 2022 áprilisa óta.
A bírósági eljárás jelenleg is zajlik a Miskolci Járásbíróságon és egyelőre nem jól állnak a dolgok. A gyermek és apa szempontjából semmiképpen nem.
Rolandék 2017 óta Németországban éltek, felelős szülőként dolgozott és kertes házban biztosította a nyugodt életet családja számára. Közös életüket egy gyermek születése tehette volna teljessé, a gyermekvállalást régóta tervezték, még két vetélés sem tántorította őket el attól, hogy gyermekük szülessen.
Időközben kapcsolatuk megromlott és már csak a gyerek utáni vágy tartotta egyben a kapcsolatot, de az ehhez szükséges kölcsönösség már hiányzott, csak az apa részéről volt meg. 2019-ben megszületett a kisfiuk és a terhesség kezdetétől Roland egyedül dolgozott és tartotta el a családját a következő 4 évben.
Már a különválást tervezték, amikor Roland 2023. április 13-én hazaért a munkából és csak az üres ház fogadta, anya és gyermeke elhagyta a közös otthont. Mint kiderült, Magyarországra „szöktek” és erről Roland csak aznap értesült, amikor egy búcsúlevélre ért haza. A volt asszony alapos munkát végzett, amíg Roland dolgozott, addig konkrétan kiürítette a közös otthont, költöztetett mindent, amire neki szüksége volt, nem számított melyik tárgy kié. Majd 4 hónapig valós indok nélkül lényegében elzárta az apjától a gyermeket.
Beindult a harc a gyermek felügyeleti jogáért a bíróságon
A Miskolci Járásbíróságon kezdetét vette az eljárás Dr. T. K. V. bírónő vezetésével. Itt a jog erejével a gyermeket érdekét kellett volna védeni. Ez sajnos nem így alakult, a gyermeki érdek helyett az anya érdeke került csak előtérbe. Egyetlen dologról feledkezett meg a bíró, hogy a közös gyermeknek mi a jó, mire volna szüksége ahhoz, hogy a szülők különválása után a lehető legjobb körülmények között élhessen, amiben beletartozik az is, hogy mindkét szülőjét maga mellett tudhassa.
A tárgyaláson a bíró lényeges tényeket nem jegyez fel a jegyzőkönyvbe, amikor az anya nem tud válaszolni a feltett kérdésekre, bíró és az anya ügyvédje válaszolnak nevelési kérdésekkel kapcsolatban is, majd, amikor az anya számtalan ellentmondására akarnak rávilágítani, a bíró jogszabálysértő módon, figyelmeztetés nélkül megvonja a szót az apától és ügyvédjétől
Amikor az anya elmondta, hogy a NANE és PATENT Egyesületek képviselőjével egyeztetett arról, miképp szökteti meg a gyereket, az “véletlenül” nem került a jegyzőkönyvbe és a bíró erre csak azt mondta, “jó hazajött”, - mert az anya tette. Nem számít, hogy ez nem volt közös döntés, miközben ezt nem tehette volna meg az anya a hatályos magyar jogszabályok szerint.
Az sem került bele a jegyzőkönyvbe, hogy annak ellenére, hogy most már a perben hosszú évek óta folyó folyamatos verbális és fizikai agresszióval vádolta az apát az anya, de emiatt korábban egyszer sem panaszkodott. A pert megtámogatandó a szokásos előítélet elérése végett az anya fel is jelentette apát a magyar a rendőrségen, fél évvel a per kezdete után, ahol bűncselekmény hiányában ejtették a vádat.
Az sem került bele a jegyzőkönyvbe, hogy az utólag állított verbális és fizikai agresszió ellenére többször próbálkozott az apától teherbe esni évek alatt, majd többször elvetélt, de kitartott a gyermek születés mellett, a gyerek szöktetése óta szörnyűnek jellemzett helyzetben. A jegyzőkönyv csak annyit tartalmaz erről, hogy Németországban nem történt soha semmilyen be vagy feljelentés.
Amikor azt lett volna a kérdése az apának, mit vitt el az anya az apa bérleményéből, erre a bíró azt mondta, ez nem lényeges, miközben mindent elvitt onnan, így ez sem került a jegyzőkönyvbe.
Amikor az apa és ügyvédje kérdéseket tett volna fel az anyai beadvány ellentmondásainak sokasága miatt - első kérdésként például, hogy fejtse ki miben ellentétesek a nevelési elveik - akkor erre az anya nem tudott semmi konkrétumot mondani. Majd az ügyvédje akart válaszolni erre, miközben ez már a személyes meghallgatás volt, amikor a peres feleknek kellett volna őszintén elmondani a tényeket a hatályos szabályok szerint.
Amikor apa ügyvédje a kérte a bírótól, hogy a jogszabályok értelmében jelezze, hogy ne az ügyvéd válaszoljon a kérdése, a bíró az anyát és az ügyvédjét elkezdte védeni, hogy nála a személyes meghallgatáskor az ügyvéd mondhatja el, amit a peres féltől kérdeznek, hiába máshol ez nem így van és szerinte nincs is ilyen szabály. Ez sem került bele a jegyzőkönyvbe.
Mikor a meg nem válaszolt kérdést újra megkérdezték az anyától, akkor a bíró csak kioktatta az apát és ügyvédjét, hogy a nevelési elvek nem fontosak a gyerekek nevelésekor csak bizonyos esetben. Ne feledjük el, a bírónak ilyen területen semmilyen kompetenciája nincs, csak jogi szaktudása.
Ekkor a bíró vette át a szó fonalát és ő kezdte kérdezni, hogyha már az anya nem tudott válaszolni a feltett kérdésre, hogy melyik az apai melyik nevelési elvvel nem értett egyet, akkor az apának kell megmondani milyen anyai nevelési elvvel nem ért egyet, miközben az apának ilyen nyilatkozta nem volt.
Miután szóvá tették a bírónak, hogy nem neki és anya ügyvédjének kellene diktálni a személyes nyilatkozatot és ragaszkodnak az anya elmondásához, akkor jogszabálysértő módon, figyelmeztetés nélkül megtiltotta a nevelési elvekkel kapcsolatos kérdést az apának vagy az ügyvédjének, valószínűleg azért, hogy nehogy azokaz az ellentmondások kiderüljenek amire az anya hivatkozott a perbeli iratokban. A fentiekből alig került valami a jegyzőkönyvbe.
Ezután a bíró ismét az anyának feltett kérdést az apának szegezte, miközben az anya nem válaszolt a kérdésre semmit. Az apát kérdezte arról, hogy az anya milyen nevelési elvével nem értett egyet, miközben nem volt mire válaszolni.
Ezután újabb kérdéssel szerették volna az anya ellentmondásokat tartalmazó beadványára rávilágítani a figyelmet és újabb kérdést tettek fel azzal kapcsolatban. Hogy erre ne kerülhessem sor, a bíró jogszabálysértő módon, figyelmeztetés nélkül, a többi kérdés feltételének jogát végleg megtagadta. Így a perben nem tud kiderülni mi is a valóság az anya beadványából és mik azok a pertaktikai panelok, amiket csak azért súgtak a beadványhoz, hogy mindent vigyen.
Dr. T. K. V. bírónő a tények feltárása helyett inkább elhallgattatta az ellentmondásokra rávilágító felet, így ténylegesen a külső szemlélő szerint megszűnt a pártatlansága és már a látszatra sem figyelt.
A bíró gyermek érdekével ellentétes magatartása nem ért véget, az anya erőszakos tettért a gyermeket és apát bűntetti
Jelenleg egy olyan ideiglenes végzés szabályozza az apa kapcsolattartását a gyermekkel, amely azt engedélyezi csak neki, hogy két hetente szombaton és vasárnap reggel 9 és 17 óra között kapcsolatot tarthasson ottalvás és elvitel nélkül a gyermekkel az édesanya mindenkori lakóhelyén (az anya felügyelete alatt).
Ezt a döntését a bíróság azzal indokolta, hogy azért nem biztosít nagyobb szabadságot és időt az apának a gyermekével való kapcsolattartásra, mert azt feltételezi (!), hogyha az apa elviheti a gyermeket az anya felügyelete mellől, akkor az apa a helyzettel visszaélve ugyanazt tenné esetleg, amit a gyerek édesanyja megtett korábban. Tehát az anyát hozza helyzeti előnybe összességében a felróható magatartása miatt az apával szemben és ezzel együtt a gyermeket és az apát bünteti.
Tehát a bíró annak a szülőnek a felügyelete alá rendelte a gyermeket (és egyben az apát is), aki kiszakította erőszakkal őt a korábbi életéből. Ebben az esetben az apát a bíró másodrendű szülővé degradálta, alárendeltje lett az anyának, aki nyilvánvalóan a gyermek érdeke ellen vétett és vét súlyosan. Ezzel a lépéssel a bíróság nyíltan kiállt az erőszak mellett és azokat nem védi meg akik elszenvedik azt.
Az ügyet és a körülményeket ismerve az biztos, hogy Roland nem egy „hétvégi apuka”, hiszen két hetente 1000 kilométert autózik azért, hogy gyermekét láthassa, hogy vele lehessen, azután újabb 1000 kilométeres utat tesz meg, hogy „hazaérjen”. Ez alkalmanként neki kb. 120000 forint költség és két nap idő.
Az bíróságot az sem érdekli, hogy az anya ezt az alaptalan kapcsolattartást sem tartja be, az anyát ok nélkül védi az apának jogtalanul okozott havi 240000 forint költségtől
A bíróság annak ellenére döntött a fenti módon, hogy anya még ezt a nehezített kapcsolattartást sem biztosította és biztosítja a gyermeknek az apjával. Az apa jogorvoslattal élt ezen esetekben, de a bíróság a kérelmét jogszabálysértő módon 8 napos soron kívüli döntés helyett több mint 101 nap után bírálta el és végrehajtási kérelmet jogszabálysértő módon összevonva indoklás nélkül elutasította, valószínűleg azért, hogy a gyermek alapjogát sértő anyát abban az eljárásban ne terhelje a háromszor 120000 forintos utazási költség, amit az apa felesleges Németországból való hazautazásával okozott. 2023 szeptembertől egyik esetben sem született még jogerős döntés, miközben ezeket az ügyeket soron kívül kellene elbírálni.
A bíróság azokat a tényeket sem hajlandó mérlegelni Roland ügyében, hogy a nagy távolság ellenére, az édesanya és annak családja folyamatosan nehezíti vagy gátolja apa és gyermeke kapcsolattartását.
A bíróság az apai nagyszülőket is bünteti, az anya bűne miatt
Az apai nagyszülők lassan 1 éve nem látták az az unokájukat. Amikor kérték emiatt, hogy ők is láthassák kapcsolattartás keretében, velük szemben minden valós indok nélkül, csak azért, mert az apa szülei és lehet, hogy azt teszik majd, amit az anya tett, gyámhatóságon felügyelt kapcsolattartást rendeltek el havonta 1 órában!!!, ami arra jó, hogy egy gyerek megutálja ezt a helyzetet. A jogszabály szerint a felügyelt kapcsolattartás esetén a gyámhivatal arra törekszik, hogy a gyermek számára biztonságos körülmények között segítse elő a kapcsolattartásra jogosulttal a családi kapcsolat felépítését vagy helyreállítását. Mivel jelen esetben ezt az anya gyermek érdekével szemben tanúsított magatartása miatt rendelték el, mert elzárta a gyermeket a rokonoktól, kijelenthetjük, hogy ebben az ügyben a pártatlanság látszata sincs meg.
Ami nyilvánvaló volt mindenki kívülálló számára, az előzetes bírói döntés a gyermeki érdekkel ellentétes. Az anya a bíró által a kezébe adott hatalommal visszaélve a rendőrséget is igénybe veszi, hogy az apa nem lehessen a gyerekekkel, miközben erre semmi indoka sincs
Az apa jó pár hétvégén visszautazott a gyerekhez 1200km-t, de az anya szándékosan nem engedte, hogy még a bíró által valós ok nélkül elrendelt felügyelete alatt is találkozhasson a gyerekkel. Amikor már az anya elkezdte érezni, hogy talán egyszer majd elmarasztalják emiatt, akkor a bíró kezébe adott visszaélési lehetőséget megragadta. Az általa kért, nála és általa felügyelt kapcsolattartás alatt az apára rendőrt hívott, mert nem csak a gyerekszobában voltak a gyermekkel, hanem a nappaliban is szeretett volna játszani a gyermek az apjával. A rendőrök annak ellenére, hogy a végzésben arra jogosították fel az apát, hogy az anya lakásában együtt lehessen a gyerekkel, ezzel mit sem törődtek, kiküldték az apát a lakásból, miközben az ügybe bele se avatkozhattak volna.
Ezután bízzunk a családjogi ügyekben az igazságszolgáltatásban?
Ennek alapján ezt csak azok teszik, akik mesében élnek. Sem a gyermek érdeke, sem családi érdek nem számít ebben az ügyben a Miskolci Járásbíróságon Dr. T. K. V. bírónál. Rolandot többen megkeresték, akik ugyanígy jártak a bírónőnél. Ő csak egy a sok közül, aki mit sem törődve a gyermeki érdekkel dönt anélkül, hogy értene a gyermeki pszichéhez, tudná mi szolgálná a törvényben garantált fejlődését. Az ügy körülményeit átnézve, az a vélemény alakul ki az ügy ismerőiben, hogy egyedüli szempont az anya támogatása. Az apával másodrangú emberként, jogfosztottként viselkednek és nem veszik észre ezzel mennyit ártanak a gyermeknek, illetve a társadalomnak, mert meginog a bizalom az igazságszolgáltatásban. Ezt azért tehetik meg, mert a bíróknak nincs semmilyen kompetenciájuk a neveléssel, kapcsolattartással összefüggő szakterületen. Nincs sem pszichológiai, sem pszichiátriai, sem pedig pedagógiai szakismeretük, kompetenciájuk, csak jogi ismeretük van, ami ezt képtelen kezelni. Mondhatnánk, azt, hogy a szakértők segítik a munkát, de ez általában nem igaz és jelen ügyben semmilyen szakértő nem jelent meg az ügyben és úgy tűnik a bíró pedig támogatja az anya a gyermek apától való elidegenítési lépéseit, ami egyben a gyermek bántalmazása is. Megemlítem, hogy a magyar igazságszolgáltatás még nem is vizsgálja a szülői elidegenítést, miközben a Román Parlement most fogadta el azt a törvényt, hogy a szülői elidegenítés gyermekbántalmazás.
Bármit határozottan döntenek, mert nem tudják, mekkora sebeket okozhat a döntés. De ez általában nem is érdekli őket. És tudják miért?
Mert, ha bármilyen családi tragédiát is okoznak, például abban az esetben amikor annak az anyának a gondozásába rendelték először a gyermeket, aki később Olaszországban, miután meggyilkolta a gyermekét, a Lidlben pénztárnál lévő az áru szalagra tette halottan, csak mert nem akarta, hogy az apával legyen. Abban az esetben sem történt semmi, miközben a hatóságok hibás döntése miatt egy gyerek meghalt. Soha senki nem fogja őket felelősségre vonni, de nem is tudják sokszor, hogy a döntésekkel hogyan teszik tönkre a gyermekeket, mert nem értenek hozzá. Legtöbbször egyszer sem látják azt, akiről döntenek és nem is fogják, így súlytalan számukra az egész, csak egy adat.
Volna megoldás, de Magyarországon a bíróságok még a múltban járnak, miközben a kormány már megadta nekik a lehetőséget változásra, a váltott gondoskodás gyakori elrendelése, ami megakadályozhatja a szülői elidegenítést és a tanulmányok szerint a gyermeki pszichének ez a legjobb a válás után
