Bese Gergő atya a NER sztárpapja volt, most a rendszer páriája. De a valódi bűnén osztozik azzal a rendszerrel, amelyet szolgált. Vélemény.
Miért nem lehet emelt fővel távozni? – kérdezte cikkében Bese Gergő, hivatását tekintve sztárpap, mikor Hodász András, hivatását tekintve egykori sztárpap tavaly februárban arról írt, hogy gyermekkorában molesztálta őt egy egyházi személy.
A kérdést gyűlöletcunami követte Bese atya cikkében: lekezelő vádaskodás a hosszú évek vívódását feldolgozni akaró Hodász ellen, aki papi szolgálatát letéve eltökélte, hogy végül megküzd a démonaival, és önazonos életet akar élni. Nem maradt ki az atyáskodó utálkozásból a sajtó és az LMBTQ sem. Gergő atya elemében volt: ő volt Isten hivatását megélő embere, aki lelkeket ment, miközben az odakint, a sötétben ólálkodó Gonosz folyamatosan keresztbe tesz neki.
Aztán eltelt másfél év. Pénteken pedig a Válasz Online cikkéből kiderült: az erkölcsi piedesztálról prédikáló egyházfi is küzd a maga démonaival. Bese Gergő, hivatását tekintve a Fidesz ambiciózius sztárpapja, a Karmelita, a Megafon és a Pesti Srácok-szerkesztőség megáldója reggel a „normalitás” mellett, a melegek ellen intéz dörgedelmes prédikációkat, este pedig melegorgiákon vesz részt.
Bese atya ügye természetesen nem egyedülálló – nem ő az első meleg pap, és nem is az első képmutató ember a világon, de még a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sem. Ezzel az egésszel azonban azért érdekes foglalkozni, mert nagyszerűen megmutatja, milyen repedések is vannak a rendszer keresztény mázán, melyet szorgosan festettek fel szorgos politikusi és papi kezek az elmúlt években. S azt is megmutatja, mitől jönnek létre ezek a repedések.
Bese atya igazi bűne
Le kell szögezni: Bese atyával nem az a probléma, hogy meleg. És még csak az sem, hogy ezt el akarja rejteni – nem tartozik elszámolással a szexualitásáról senkinek.
Ebben a tekintetben voltaképp ő az áldozat: a bujkálásra sok egyéb tényező a társadalmi és egyházi kirekesztettség kényszeríti. Ha felvállalja magát, és önazonosan él, ne adj’ isten! fel is emeli a szavát a kirekesztés ellen, akkor egyháza szabályai szerint nem csak hogy nem szeretheti úgy Istent, mint más, a politikai közössége és egyházának képmutató tagjai szemében ő lesz a „rossz meleg”. Az istentelen ember, az óvodások megrontója. Erkölcsi hulla.
Az igazi probléma az, hogy a szeretet egyházának képviselőjeként – s utóbb az országot irányító politikai hatalom szószólójaként – sorozatosan hazudott, és olyan emberek ellen uszított, mint ő maga. Méghozzá azért, mert azt gondolta: ha így tesz, ha vonat alá dobja embertársait, neki nyugta lesz. Sőt, még előnye is származik belőle: siker, név, csillogás. Sztárpapi státusz. Így hát fűtötte a gyűlöletet, amely belekényszerítette őt ebbe a helyzetbe. Így lesz a kirekesztő ösztönlények szemében „jó meleg” – aki a felszínen hangosan gyűlöl, a mélyben pedig rejtőzködik. Így megy ez a „Csinálják A Négy Fal Között” országában.
Bese atya áldozati státusza itt ér véget. S itt kezdődik az igazi bűne. Mert míg Hodász András felvállalta a „rossz meleg” bélyeget, hogy önazonos legyen, és végre feloldja az elképzelhetetlenül fájdalmas görcsöt a saját lelkében, Bese Gergő, hivatását tekintve most már volt sztárpap erre egyáltalán nem képes.
Pedig két esélye is volt arra, hogy megnyilvánuljon, és „méltósággal távozzon” – vagy legalábbis megtartsa méltóságát. Az első elpuskázott esély az a közlemény volt, melyet a 777 blognak küldött.
Bese Gergő sötét napról beszél – de nem az okozta a nehézséget, hogy szembesülnie kellett saját, igazi bűnével, hogy a szeretet egyházának képviselőjeként a gyűlölettel kollaborált. Hanem az, hogy mindez kiderült. A médiát és a politikát okolja, és vagdalkozik, mondván, a gyengeségét az egyháza és a közössége ellen használják fel.
Azt írja, hibát követett el, de a közleményben nyoma sincs beismerésnek, bűnbánatnak. Nem vállal felelősséget – másokra mutogat, titokzatos valakikre, akik rászedték. Azt írja, vétett: de csak az egyházat és a közösségét említi, azt a rengeteg embertársát azonban, akik kénytelenek szenvedni az általa fűtött gyűlölet miatt, még csak szájára sem veszi.
A második kihagyott helyzet az a TikTok-videó, amelyben az egykori influenszer-pap bocsánatot kér. De ismét nem azoktól az embertársaitól, akiket elárult, aki ellen uszított. Hanem azoktól, akiket az „elmúlt napok zűrzavara megbántással, fájdalommal ért”. Majd mosolyogva, kenetteljes arccal hivatkozik arra a végtelen szeretetre, amit hirdetnie kellett volna – s önmagából áldozatot farag.
„Önök ezt el akarták titkolni.” „De sikerült?”
A NER legmélyéről ordító, fülsiketítő kezdeti csend mindenki számára ismerős volt már – ugyanezt a csendet hallottuk Szájer József lebukása után. Aztán elkezdődött a kármentés, de ez kicsit más volt, mint az ereszcsatornán menekülő egykori EP-képviselő esetében.
Szájert ugyanis eldugták és megvédték, miután kitört a botrány. A kormánypárti megmondóemberek dünnyögtek-hümmögtek egy kicsit, hogy igen, hát Józsefről ezt tudni lehetett. De aztán kiemelték érdemeit, méltatták a lemondását, és pár évvel később volt, aki jelezte: lassan akár vissza is térhetne.
Bese Gergely atya azonban ezt a bánásmódot nem kapta meg. Az ő esetét ugyanis egy kicsit másként kezeli a rogáni propaganda. Úgy tűnik, példát akarnak vele statuálni – talán épp erre gondolt a volt sztárpap, mikor azt írta, milyen nehéz szembesülni a politika és a média hatalmával.
Bese ügyét ugyanis nem csak elhallgatják: a NER elképesztő sebességgel és intenzitással igyekszik tőle elhatárolódni. S az sem kizárt, hogy megbuktatása is a NER-en belül kezdődött – csak egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni.
Sok árulkodó jel van. Az egyik ilyen, hogy az állítólagos Bese-aktáról, mely a legfelsőbb kormányköröket is megjárta, KDNP-s forrásokból értesült a sajtó. A másik árulkodó jel, hogy Ábrahám Róbert, a NER egyik népszerű propagandistája az Ultrahang Plusz nevű kormányközeli YouTube-csatornán azt állította, hogy a kormánypárti újságírók már hónapok óta tudtak Bese atya viselt dolgairól, de nem léptek.
S egyebek mellett épp ez az adás az, melyben nagyon látványosan megjelenik az a kommunikációs stratégia, amely Bese atyával kapcsolatban életbe lépett. Ábrahám ugyanis szinte sokkolóan dehumanizáló módon beszélt Beséről, és nagyon durván támadta az LMBTQ-embereket. S hasonló trükköt vetett be a Pesti Srácok is, melynek szerkesztőségét annak idején Bese megáldotta: ők pedofil papokkal mosták össze az egykori egyházfit, amely még Jurák Katánál, a portál korábbi főmunkatársánál is kiverte a biztosítékot.
A NER tehát igyekszik óvatosan egyensúlyozni az elhallgatás és az elhatárolódás határmezsgyéjén – miközben mindent bevet azért, hogy elfedje: oroszlánrésze van Bese atya igazi bűnében.
Pedig a rendszer valódi arca most mutatkozik meg igazán: az, hogy milyen gyűlölet is feszíti szét azt az ideológiai buborékot, melyet megteremtettek. Hogy a rendszer csinovnyikjai jórészt olyan emberek, akiket a kényszeredett hűség és a számítás tart körön belül – s ha valakit ki kell iktatni, azt villámgyorsan ki is iktathatják. S az is, hogy mindezt vélt és gyenge ellenségek elleni uszítással tartják fent.
Ha Bese atya valóban feloldozást akarna, őszintén kellene bocsánatot kérnie igazi bűnéért. S be kéne látnia, mi vezetett idáig.