Most, amikor már Gárdonyban, egy macskaugrásnyira Felcsúttól is csak inkognitóban merészkednek a választók elé a Fidesz képviselői, ki akar vajon békemenetelni?
Egyrészt egész települések jönnek rá ezekben a hetekben/hónapokban, hogy ők mindig is a cső rosszabbik végén voltak (elég a Facebookot olvasgatni hozzá, hogy lássuk: ma már kevés sokadszor is kamura beígérni azt az elkerülő utat/kórházfelújítást/vízpótlást, ami tíz évvel ezelőtt is késésben lett volna: az ilyesfajta politikai szemfényvesztés pillanatok alatt megkapja a megérdemelt röhögőfej- és dühöskomment-áradatot). Másrészt meg eleve abszurd volt maga a műfaj, a kormánypénzen futtatott álcivilek szervezte hatalompárti tüntetés – amikor a NER addiktív tudatmódosítói már a korábbi dózis sokszorosában sem hatnak, hirtelen kiderül, milyen vékony a választóvonal a „nemzetben politizálás” meg a nevetséges hőzöngés között, és hogy mennyire fals volt már eddig is ez a szellemi roncsderbi. (Csak egy példa: a permanens békemenetelők szerint Azahriah dalszövegeiben drog van, meg erőszak, meg kell védeni tőle a gyerekeket, de ha Nagy Feró – „üss a rohadt kölökre a lapátnyéllel jó nagyot!” – markol át a járókeretről a békemolinóra, arról meghatott tudósításban, „újabb nagyágyú a menet élén” címmel számol be az agitprop-sajtó.)
Ha létezik olyasmi, amit érdemes lenne elrejteni a felnövekvő magyar ifjúság szeme elől, hát a politikai perverziónak ezt az öncélú tobzódását mindenképpen. A jó hír – a lelkileg egészséges többségnek -, hogy a jelen trendeket figyelve, minél tovább várnak a következővel, annál mérsékeltebb lesz az érdeklődés. Ha például október 23-ára teszik, ahogy hírlik (ismert szokásuk szerint megint a nemzeti ünnepet használva fel a megosztottság ünneplésére), már kényelmesen el fognak férni a Lovin is, azon a helyszínen, amelyet nemrég még ők ajánlgattak a Pride céljára. No nem a versenypályán – annyian sosem voltak -, hanem a lelátón, vagy azon a kis körön, ahol a paripákat járatják megnyugtatásul futam előtt. Történelmileg úgy alakult ugyanis, hogy a Stefka István, Bayer Zsolt, Csizmadia László, Ifj. Lomniczi és a többi fizetett forradalmár produkciójára már ma is egy nagységrenddel (a harcosklub tagjai kedvéért: tizes osztó) kevesebben lennének kíváncsiak, mint a melegfelvonulásra. És nem azért, mert százezrek szexuális orientációja változott meg a genderpropaganda hatására, hanem azért, mert – különösen az elmúlt öt év eredményei tükrében – annyira kínossá vált felvállalni az Orbán udvartartásához tartozást mindenkinek, aki nem konkrétan abból él, hogy felvállalja.
A rossz hír (mármint a szórakozni vágyó publikum nézőpontjából), hogy az ismert körülményekre való tekintettel – a kormánypártnak már azon pártintézményeknél is csak szűk többsége van, amelyeknél Tarlós István még magabiztosan vezetetett napokkal azelőtt, hogy simán kikapott Karácsonytól – a politikai busójárás akár el is maradhat. Egyelőre a szervezők is tagadják, mind a szándékot, mind pedig a dátumot – őszintén szólva van is miért. (Népszava)
