Az egészségügyi (!) államtitkár szerint a bosszútörvény maratoni parlamenti vitája során „egyetlen érdemi ellenzéki javaslat sem hangzott el” (ugye nem csodálkozunk?), a szavazógép nyilván pontot tesz a két éve zajló morgodalom elleni bosszúműve végére.
Gulyás hétfő délelőtti mézesmadzag dumája, miszerint mink kérem Brüsszel nélkül is emelünk a pedagógusok bérén évente tíz százalékot (1./ 2013 óta ígérik, 2./ húsz százalékot meghaladó infláció mellett) nem nagyon fogja eltántorítani a pályát elhagyókat.
Akiknek nem csak az alacsony bérekkel van bajuk, hiába sulykolja a lakájmédia, hanem a közoktatás egészével, benne az iskolai önállóság, a tanszabadság, a tankönyv-választás szabadsága felszámolásával, a harminc év alatt legalacsonyabb közoktatási költségvetéssel, a sztrájkjog elvételével, a Nemzeti Lótüdő bárgyú, hazug, primitív tartalmával, az oktatási eszközök hiányával.
Újabban pedig a megfigyelésükkel, a gumibotos, tonfás, könnygázsprés tárgyalási metódusokkal is. És még ez a startvonala a bosszútörvénynek!
Az Eötvösben, a Karinthyban, nyilván más alsó- és középfokú iskolákban máris többen felmondtak. Nyilván a legkarakánabbak, a leghozzáértőbbek. Hogy az aláíró ötezerből végül hányan mennek el majd, egyelőre nem tudni.
De, nem is ez a lényeg! Már egy-két pedagógus hiánya is megborítja egy iskola működését, márpedig a folyamat évek óta tart.
A távozók munkáját a maradóknak kell pótolniuk. Úgy, ahogy. Amíg bírják, és nem dobják be maguk is a törülközőt.
Majd lesznek ötven fős osztályok, mint a Ratkó-korszakban, bezárnak-összevonnak iskolákat. Valaki azt írta a múltkor, hogy a közoktatás nem omlik össze, a tehetetlenségi nyomaték viszi tovább. Egy darabig! De, a szakma elöregszik, nyugdíjba, majd a temetőbe vándorol, utánpótlás nincs, lasszóval, felvételi ponthatár nélkül se találnak jelentkezőt!
Az iskolaőrök és a hittantanárok fognak tanítani?
És rengetegen távoznak! Pályaelhagyók, akik képzett, oktatási tapasztalattal rendelkező, több diplomás emberként árufeltöltőnek állnak – ha a fizikumuk lehetővé teszi.
A szerencsésebbek magániskolákba mennek tanítani. Azoknak az államilag támogatott (idén nyolcszázötvenmillió: Debrecen), hozzá évi milliós tandíjakat szedő iskoláknak most aranybánya nyílik! Kiváló esélyük van, hogy feljavítsák az oktatói karukat a közoktatásból elszipkázott tanárokkal. A legjobbakkal.
És itt van a kutya elhantolva, tisztelt Nagyérdemű! Ez a cél, ha nem venné észre valaki!
Szegregálni! Mert ez is szegregáció! A gazdagok, az új keresztény nemzeti burzsoázia és középosztály gyerekei (itthon is) a legkitűnőbb oktatásban részesüljenek, a pórnép pedig maradjon tudatlanságban!
Mert ennek a szpáhi kormánynak nem kiművelt emberfőkre, hanem ostoba, tudatlan, tájékozódásra képtelen, birkatermészetű alattvalókra van, és lesz a jövőben is szüksége!
És megkapja!
Azért nincs minden veszve! Előre jutni iskolázatlanul is lehet! Hiszen a hatalom mai birtokosai is – kivétel nélkül – alulról jöttek!
Nem tudás, nem tehetség, még pór-iskolai végzettség, sőt zenei alapképzettség és kiművelt énekhang se kell hozzá, hogy megkaphassa valaki a közmédia Petőfi Zenei Díját!
Másféle adottságokra van ahhoz szükség! Olyanokra, melyek bőven tenyésznek e tájon, felkapaszkodottakban, sárban ragadt pórnépben egyaránt.
