Az elmúlt években a szülők közötti gyermekfelügyeletért zajló bírósági harcok egyik visszatérő eleme lett a gyermekpornográfiával, illetve pedofíliával való vádaskodás.
De mi van akkor, ha egy apa tényleg a hatóságok látókörébe kerül gyermekpornográfia miatt? Általános gyakorlat a bíróságoknál, hogy amíg a szülőt jogerősen el nem ítélik, addig az ártatlanság vélelmére hivatkozva szoros kapcsolatot tarthat a gyerekével. Akkor is, ha az ügy gyermekpornográfiáról szól. - írja a HVG
Ildikó és Péter otthonánál egy nap megjelentek a készenléti rendőrség kiberbűnözés elleni főosztályának nyomozói, és közölték, tudomásukra jutott, hogy Péter 12 éven aluli gyermekről készült pornográf felvételeket osztott meg több száz alkalommal az interneten. (A cikkben szereplő pár nevét megváltoztattuk – a szerk.) Az ügyben házkutatást rendeltek el, különböző adathordozókat kerestek, mert azt gyanították, hogy a férfi tulajdonában lehetnek olyan eszközök, amelyeken további hasonló tartalmak vannak. Mindkét felet váratlanul érintette a házkutatás, ráadásul a párnak van egy közös kiskorú gyermeke is.
A nyomozók meg is találták, amit kerestek: az ingatlanból több, Péter tulajdonában lévő adathordozót is lefoglaltak, köztük laptopot, telefonokat, pendrive-okat és háttértárakat. Némelyik az ágyneműtartóból került elő. A tavalyi keltezésű házkutatási jegyzőkönyv szerint Péter nem tagadta, hogy „nála bűncselekményből származó tárgyak vannak”, illetve „a lefoglalás és a rendőri intézkedés ellen panasszal nem élt”. A helyszínen Ildikó laptopját is megnézték a nyomozók, de azon nem találtak bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható adatot, így azt nem is foglalták le.
A hatóságok 12 évét be nem töltött személyt ábrázoló pornográf felvétel kínálásával, átadásával vagy hozzáférhetővé tételével elkövetett gyermekpornográfia bűntettének gyanúja miatti lévő büntetőügyben ismeretlen tettes ellen nyomoznak.
Az amerikai Gyermekmentő Koalíció (Child Rescue Coalition) olyan információkat bocsátott a magyar hatóságok rendelkezésre, amelyek alapján a nyomozók nemcsak azt tudták beazonosítani, hogy honnan osztották meg az interneten a felvételeket, hanem azt is, hogy mindez Péterhez köthető, és nem Ildikóhoz. A házkutatási jegyzőkönyv ugyanis a férfit nevesíti a feltöltésekkel összefüggésben. A Gyermekmentő Koalíció egy nonprofit szervezet, amelynek célja, hogy a hatóságok fényt derítsenek gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekre, és ennek érdekében világszerte számos ország hatóságainak ingyen rendelkezésére bocsátják a szervezet technológiáját, amellyel be lehet azonosítani az elkövetőket.
Péter ugyan együttműködött a házkutatás során a nyomozókkal, de a jegyzőkönyv szerint többször is elájult. Fontos megjegyezni, hogy az ügyben továbbra is zajlik a nyomozás, de Pétert még nem gyanúsították meg. A pár kapcsolata azonban később megromlott, végül
a férfi elköltözött, de ahhoz ragaszkodott, hogy közös gyermekükkel továbbra is tarthassa a kapcsolatot.
Ildikó ezt eleinte nem ellenezte, viszont kikötötte, hogy nem hagyja kettesben Pétert a gyermekkel, így egy ideig hármasban találkoztak. Végül elmaradtak a találkozások, és a szülők nem tudtak dűlőre jutni a gyermekkel való kapcsolattartásban: Ildikó nem engedte, hogy Péter elvigye a gyermeket új otthonába Ildikó nélkül, a férfi azonban kettesben is szeretett volna időt tölteni a gyermekkel. Péter egyébként sosem bántotta a gyereket, és szexuálisan sem közeledett felé, de Ildikó a nyomozás tárgyára való tekintettel félti gyermeküket.
A szülők most a bíróságon folytatják a kapcsolattartásra vonatkozó nézeteltérésük rendezését. A bíróság első körben, ideiglenes intézkedésként – ami fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható – elviteles kapcsolattartást ítélt meg Péternek, ami azt jelenti, hogy rendszeresen fogadhatja lakóhelyén a gyermeket, aki több napon keresztül is nála alhat, és a tanítási szünetek egy részét is ott töltheti. Ildikó nem érti, hogy a bíróság miért nem vette figyelembe a döntésnél, hogy Pétert összefüggésbe hozták gyermekpornográfia használatával.
Ildikó a prevenciót kéri számon a bíróságon, nem vitatja, hogy a férfi még nincs meggyanúsítva, és az ártatlanság vélelme őt is megilleti, de szeretné megelőzni a bajt, azt, hogy esetleg bántódás érje a gyermekét, amíg az az apjával van. Péter szintén félti közös gyermeküket, ő attól tart, hogy bírósági végzés hiányában Ildikó nem engedné, hogy találkozzon a gyermekkel. Az pedig, hogy nem láthatják egymást, Péter szerint a gyermek testi-lelki egészségét és fejlődését veszélyezteti. Ildikó ugyanakkor nem akarja elszakítani Pétert a gyermektől, de ahhoz ragaszkodik, hogy felügyelt kapcsolattartás keretében találkozhassanak csak, legalábbis addig, amíg a büntetőügy így vagy úgy, de le nem zárul. A felügyelt kapcsolattartás azt jelenti, hogy a gyermek a szülőjével a területileg illetékes család- és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén, meghatározott időben és időtartamban (ami általában pár órát jelent) találkozhat, a szolgálat felügyelő szakemberének jelenlétében.
Az ártatlanság vélelme vs. egy ártatlan gyermek védelme
A bíróság megállapította, hogy jelenleg ismeretlen tettes ellen zajlik az eljárás, illetve Ildikó és Péter közös gyermeke nem sértettje a szóban forgó bűncselekménynek, így az ártatlanság vélelme egyelőre megilleti Pétert. „Ezen okból a bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során mellőzte a büntetőeljárás iratainak beszerzését” – olvasható a végzésben, habár a bíró hozzáteszi, hogy később még dönthet úgy a bíróság, hogy bekéri az adatokat, ha kiderül, hogy Péter valóban bűncselekményt követett el.
Spronz Júlia ügyvéd elmondta, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának tapasztalata szerint a családjogi bíróságok gyakran egészen addig figyelmen kívül hagyják a büntetőügyben felmerült körülményeket, amíg jogerős ítélet nem születik a büntetőeljárásban. „Ha szülői felügyelet gyakorlásának rendezésével párhuzamosan zajlik valamely szülőt érintő büntetőeljárás, akkor
általános gyakorlat, hogy a szülő ártatlanságának vélelme előrébb való, mint a gyerek biztonsága. Szerintem ezt a szemléletet meg kellene fordítani, és a gyerek védelmét előtérbe helyezni. Nem lehet kitenni a gyerekeket ilyen veszélynek az ártatlanság vélelmére hivatkozva.
A HVG-nek egy másik ügyvéd, Kölcsényi Soma is nyilatkozott. Tapasztalatai szerint „az ártatlanság vélelme még akkor is megállhatja a helyét a szülői felügyeleti perekben, ha az illetőt a büntetőeljárásban már meggyanúsították”. Ami pedig a prevenciót illeti – bár a bíróság is a gyermekvédelmi jelzőrendszer része, és a bíróságok ennek eleget is tesznek –, az ilyen jelzés címzettje az elsődlegesen hatáskörrel rendelkező szerv, azaz a gyermek tartózkodási helye szerint illetékes gyámhivatal. Kölcsényi szerint a perekben mindvégig alapvető célkitűzés a gyermek érdeke és védelme, viszont az eljárás kezdeti szakaszában nagyon nehéz helyzetben vannak felek, de a bírók is a bizonyítékínség miatt.
„Kiemelt jelentősége van ilyenkor annak, hogy a különélés előtt hogyan működött a család. Ha a peradatok alapján az látszik, hogy az apa is napi rendszerességgel kivette a részét a nevelésből, akkor még egy ilyen gyermekpornográfiával kapcsolatos, folyamatban lévő büntetőeljárás is kevés lehet ahhoz, hogy a bíróság súlyosan korlátozza a gyermekkel való kapcsolattartását – legalábbis jelen állás szerint” – magyarázza az ügyvéd. „Erőteljes és egyértelmű adat azonban, ha ilyen jellegű bűncselekménnyel összefüggésben távoltartásra kerül sor, ez azonnal a szülő felügyeleti jogának szünetelését vonja maga után. Nem beszélve a bűnösség megállapításáról, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésének egyértelmű előszobája ilyen jellegű bűncselekmény esetében” – teszi hozzá.
Kölcsényi szerint lehet, hogy ridegül hangzik, de a bíróság eljárása nem preventív, hanem reaktív. Tehát be nem következett eseményekre és jövőbeni kockázatokra kevésbé, sokkal inkább a már bizonyított körülményekre alapítható bírói, jogi álláspont. Az utóbbi 15 évben gyakori lett, hogy a szülői felügyeletről szóló perekben előkerül egyebek mellett akár a pedofília vádja is, sokszor alaptalanul, és azzal a céllal, hogy a bíróság előtt besározzák egymást a harcoló felek. Ildikó és Péter esetében azonban nem erről van szó, az általunk megismert dokumentumok alapján minden a házkutatással kezdődött, előtte a felek nem fontolgatták a különélést.
Azt, hogy az utóbbi években a gyermekpornográfiával, pedofíliával való vádaskodás a szülői felügyeletért zajló perekben gyakori motívum lett, Bárándy Zsófia bíró és egy, a HVG-nek név nélkül nyilatkozó bíró is megerősítette.
Ildikó és Péter ügyéhez hasonló esetekben a bíróságnak Bárándy szerint azt is vizsgálnia kell, hogy a gyermek tudott-e ezekről a felvételekről, látott, hallott-e bármit. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy amikor az első ideiglenes intézkedést meghozza a bíróság (jelen esetben erről van szó), akkor a bírók gyakran még nem is látták személyesen a peres feleket, csak a beküldött papírok alapján tudnak dönteni. A dokumentumokból pedig egyelőre az látszik, hogy Péter nem gyanúsított, és az együttélés során nem közeledett szexuálisan vagy erőszakosan a gyermeke felé, pornográf felvételek készítéséről pedig szintén nincsen szó a gyermek vonatkozásában.
Papírokból ítélkezés
„A bírónak a létező legnehezebb döntést kell meghoznia, amikor a per kezdeti szakaszán csak a beküldött dokumentumok alapján kell határoznia, mert még nem hallgatta meg személyesen az érintetteket” – mondja egy, az ügytől független, névtelenséget kérő bíró a HVG-nek. „Nem véletlenül írja elő a polgári perrendtartás, hogy az eljárás nagy részében személyesen kell meghallgatni a feleket, mert a bíró benyomása is benne van abban a sok mindenben, ami alapján a bizonyítékokat mérlegelni fogja” – fogalmaz a bíró.
Hozzáteszi: érti, hogy a Péterre vonatkozó vagy egy ahhoz hasonló döntés közfelháborodásra adhat okot, de az ideiglenes intézkedést bármikor meg lehet változtatni. A bíró szerint kérdésekre, feltételezett veszélyhelyzetekre nem lehet döntéseket alapozni, különösen nem a per legelején. „Egy bírósági eljárás nem állítások és feltételezések, hanem bizonyítékok tömegéből áll. Minden a visszájára is fordulhat, ha alaptalanul fosztottak meg egy szülőt a szorosabb kapcsolattartástól” – summázza.
Összességében a bíróság nem a gyors beavatkozások eszköze, de mint a bíró mondja, a gyámhivatal és a családsegítő igen. Ha nagyon nagy baj van, akkor ezek az intézmények – ahogy a bíró fogalmaz – „a mai magyar gyermekvédelmi viszonyok mellett” tudnak gyors lépéseket tenni, ha egy gyereket saját szülője veszélyeztet, hiszen nemcsak beavatkozási jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is. „Nyilván ezek a kollégák is túlterheltek, és nem ideális körülmények között kell dolgozniuk” – teszi hozzá.
Csakhogy a bíróságok is túlterheltek, Kölcsényi úgy látja, hogy lasszóval kell fogni a bíró alá beosztott adminisztratív személyzetet. Lenne egyébként lehetőség személyes meghallgatást kérnie a bírónak ideiglenes intézkedés esetén is, azonban pont az időszűke miatt erre nem nagyon van lehetőség. „Ha valami olyan súlyos ügy rajzolódik ki a beküldött dokumentumokból, ami alapján a bíró azt érzi, hogy látnia kell az érintetteket, mielőtt ideiglenes intézkedést hoz, megteheti, de 80 másik ügy mellett ez baromi nehéz” – magyarázza névtelen bíró nyilatkozónk. Ráadásul az ideiglenes intézkedés meghozatalára 30 napja van a bíróságnak. „De ne gondolja senki azt, hogy a személyes meghallgatás egyfajta szent tehén, és utána a bíró tisztán tud látni az ügyben” – fűzi hozzá.
Felügyelet nélkül
Az általunk megkérdezett bírók szerint a felügyelt kapcsolattartást nem pontosan olyan helyzetekre találták ki, amilyen Ildikó és Péter esete. „Ha korábban folyamatos volt a kapcsolattartás a gyermek és a szülő között, akkor a felügyelt kapcsolattartás negatív hatással lehet a kapcsolatukra. A kapcsolattartásnak ez a formája inkább egy megszakadt, de újraindított kapcsolat felépítésére alkalmas”, veszély esetén azért megadják a bíróságok – mondja a bíró Bárándy.
Spronz azonban még azt sem tartja helyes döntésnek, ha egy bántalmazó szülőnek felügyelt kapcsolattartást ítélnek meg. „Volt olyan ügyünk, amelyben az egyik szülő ellen a gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény miatt vádat emeltek, mégis felügyelt kapcsolattartást állapítottak meg az illetően. Ez szerintem elfogadhatatlan, és gyerekjogi szempontból is aggályos, ki akar órákig összezárva lenni azzal, aki korábban őt szexuálisan bántalmazta?”
A rendszer túlterheltsége azonban itt is szerepet játszik, mint ahogy azt névtelen bíró nyilatkozónk mondja, nagyon telítettek a kapcsolatügyeletek országszerte, olyannyira, hogy egy döntés előtt a bíróságoknak előre egyeztetniük kell, hogy tudják-e fogadni majd a családtagokat, mikor vannak szabad helyek. „De természetesen nemcsak erről van szó, hanem azt is mérlegelni kell, hogy egy ilyen döntéssel mekkora hátrányt okoz a bíróság a szülőnek és a gyereknek. Nagyobb-e a felügyelt kapcsolattartással járó előny, mint az azzal okozott hátrány” – magyarázza a névtelenséget kérő bíró.
Ildikót egyébként az is aggasztja, hogy nem tudja pontosan milyen körülmények közé viszi el Péter a gyermeküket, ugyanis nem látta a férfi új lakhelyét. A bíróság saját hatáskörben, anélkül, hogy erről tájékoztatná a feleket, gyakran szokott intézkedni környezettanulmány beszerzése érdekében, hogy a gyermekjóléti szolgálat keresse fel az ingatlant, és készítsen róla jelentést. „Abban azonban az lesz, hogy a lakás jól felszerelt, tiszta, rendezett stb. Olyat még nem nagyon láttam, hogy a gyermekjóléti szolgálat rosszat írt volna egy lakásról” – mondja Kölcsényi. Ennek egyik oka lehet, hogy a környezettanulmány elkészítéséhez az adott peres féllel előzetesen időpontot szoktak egyeztetni. Ezt Spronz is megerősíti, mint mondja, ő sem látott még olyan környezettanulmányt, amely „bármelyik ócska helyiség esetén azt írta volna le, hogy az alkalmatlan a kapcsolattartásra”. Spronz szintén egy korábbi esetüket hozza fel példának, amikor a gyermekjóléti szolgálat semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy az apa egy 29 m2-es, egyszobás lakásban tudta fogadni a lányát, ahol nem tudott külön fekhelyet biztosítani a gyermeknek, ezért egy ágyban aludtak.
További aggasztó részlet Ildikó és Péter történetében, hogy Ildikó azt állítja, Péternek a házkutatást követő időszakban öngyilkossági gondolatai lettek. A férfi rossz lelkiállapotba került, pánikrohamai lettek, és Ildikó látta, hogy Péter olyan tartalmakat olvasgat az interneten, amelyek arra utaltak, hogy vannak önsértő gondolatai. Ezt Ildikó nem tudta bizonyítani, ezért a bíróság nem foglalkozott érdemben ezzel a körülménnyel. „Ezt nagyon alaposan alá kell támasztani, nem elég beküldeni egy képernyőfotót a keresésről, bizonyíték kell, ami kellően egyértelmű, nem félremagyarázható, hiszen bárki bármit állíthat.
Olyan súlyos korlátozása a szülő jogainak az, ha nem tarthat szorosabb kapcsolatot a gyerekkel, hogy az ellenvetéseket komoly bizonyítékokkal kell alátámasztani
– magyarázza Kölcsényi. „A bíróknak pártatlannak kell lenniük, azzal, hogy valaki erősebbet állít, de nem tudja bizonyítani, nehéz mit kezdeni” – teszi hozzá bíró megszólalónk.
Beszéltünk olyan ügyvéddel, aki szerint jogszabály-módosításra lenne szükség abban az esetben, ha felmerül egy szülőnél kiskorúakkal kapcsolatos bűncselekmény. „Ne lehessen elviteles kapcsolattartást megítélni egészen addig, amíg le nem zárul a nyomozás” – véli. Spronz azonban úgy látja, hogy ez nem elsősorban jogalkotási kérdés. „Először képezni kéne a jogalkalmazói apparátust olyan szemléletben, amely a gyerekek védelmét és testi-lelki egészségüket helyezi előtérbe a különélő apa kapcsolattartási jogával szemben. Pont ezt a megközelítést tükrözi az Isztambuli egyezmény, amit a kormány hosszú évek óta nem hajlandó ratifikálni.” (hvg.hu)
