Jelen állás szerint az USA egy hajszállal előbbre tart Kínánál az MI-fronton.
Az új világrendben ez a két pólus lesz a döntő szereplő, mert Oroszország leszakad, az atomfegyverek jelentősége pedig csökkenni fog. Kína viszont levakarhatatlan ellenfél marad, és a harc együttműködést követel vele.
Az első olyan háború a történelemben, ami az ellenfelek szoros összmunkáját és katonáik cseréjét követeli meg
1945-90 között, a hidegháború idején a nemzetközi rend a szovjet blokk és a Nyugat katonai egyensúlyára épült. A két rendszer meg tudta kötni a legfontosabb egyezményeket, és nagyjából egyenlő, arányos és ellenőrizhető erőket halmozott fel. Ennek mintegy felét ma is birtokolja a poszt-szovjet Oroszország.
Viszont az új fronton, az MI-háborúban Oroszország beszorult saját korlátai közé. Az ország nem szívesen fogad be külföldi fejlesztéseket és gyanakodva kezeli azok alkotóit.
**
A nyugati technológiai függés kritikussá vált Oroszország számára**
Sok kritikus technológiát vásároltunk Nyugatról, pont úgy, mint egy szupermarketben. Valaki más által gyártott, kész megoldásokat. És most egyszerűen bezárták előttünk az ajtót, és kiakasztották a "Zárva" táblát.
- mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök, a Jövő Technóligiai Fórumán, Moszkvában, 2013. jólius 13-án.
Ennél is nagyobb hátrányt jelent, hogy saját digitális kapacitásait főként olyan katonai célokra pazarolja el, mint az önjáró tüzérségi eszközök, a legénység nélküli helikopterek, a különféle drónok és a nagy hatótávolságú csapásmérő eszközök.
Az elnök erőltetett fejlesztéseket vár el, és a következő évtizedet ennek jegyében akarja eltölteni.
A pénzügyi tervezés, az egészségügy vagy a vállalatszervezés terén viszont nem nagyon hallani orosz fejlesztésekről. A ma már ósdinak számító felfogás a katonai téren is tovább él.
Ezt támasztotta alá 2022-ben Alekszej Sergeantov altábornagy, a hadtudományok doktora, amikor az írta, hogy „általánosságban elmondható, hogy az Oroszországot érő katonai fenyegetések közép- és hosszú távon növekedni fognak. Oroszország különféle léptékű katonai konfliktusokba keveredhet, beleértve az atomfegyverek alkalmazását is”.
Ez a megközelítés továbbra is a fizikai erő alkalmazásának iskoláját képviseli, de nem a modern (hibrid) hadvezetési gondolkodást. A katonai elemzők gyakran fel is hozzák, hogy Oroszország ukrajnai kudarcai jórészt a sokrétű hadviselés hiányából erednek.
Az MI-front első szakasza: harc a szívekért és a bizalomért
A fegyverekkel ellentétben - amiket megkérdezésük nélkül erőltetnek rá a népekre - a mesterséges intelligenciát (MI) el kell fogadtatni a lakossággal, a munkaadókkal, az iskolákkal, az üzleti szférával, de még a vezérkarokkal is.
Ha az emberek, a társadalom, az ipari szereplők rettegnek, sőt undorodnak az MI-tól, akkor az öntanuló programok nehezen tudják bemutatni hallatlan pozitív képességeiket. A bizalmat meg kell szerezni és meg kell szilárdítani, de ehhez a jogos kétségeket előbb el kell oszlatni.
Annál is inkább, mert köztiszteletben álló tudós elmék figyelmeztetnek a valóban létező veszedelmekre.
A meggyőzéses küzdelem elkezdődött, de még nem áll jól
Az MI gyártóinak ezzel még nagyon sok dolguk lesz, miként a megrettent kormányzatokkal is, akik lázasan keresik a korlátozás eszközeit, de egyre csüggedtebben és eredménytelenül. Egy tudományos eszme korlátozására nincsenek jogi fogódzók.
Eddig odáig jutottak el, hogy az MI- és robottechnikák alkalmazóit vaskosan meg kell adóztatni, és abból finanszírozni a kieső munkahelyek kárvallottjait. Az MI politikai és jogi kontrolljára viszont még nem létezik semmilyen elképzelés, noha sokan sürgetik, mint például Marc Warner, a brit kormány MI-tanácsának tagja, aki egy adott ponton már a technológia betiltásától sem zárkózna el.
Az ügyvédi képesítésű Brad Smith, a Microsoft egyik csúcsvezetője engedélyezési eljáráshoz kötné az algoritmusok beindítását, csakúgy, mint egy új gyógyszer esetében.
Mások különféle nemzetközi ellenőrző szervezeteket hoznának létre, mint az atomenergia vagy a járványügy terén (NAÜ, WHO).
A kérdésben mélyen érintett Elon Musk nagyvállalkozó is óvatosságra int a nagy robogásban. Javaslata szerint a nagy teljesítményű MI-rendszereket szüneteltetni kellene mindaddig, amíg végleg meg nem győződünk arról, hogy a hatásuk pozitív, és a kockázatok menedzselhetők.
A kérdés olyan súlyos és sürgető, hogy ez Ukrajna mellett ez volt a fő téma Joe Biden és Rishi Sunak brit miniszterelnök legutóbbi találkozóján is.
Az MI nem áll túl jól a lakosok körében sem, mert misztikus és ijesztő dolognak tartják, főként azért, mert nem értik
Az ipari forradalom óta ismert jelenség, hogy a fogyasztók jobban bíznak azokban a termékekben, melyeknek a működéséről van némi fogalmuk, még ha nem is részletes. Első éveikben az emberek rettegtek a gőzmozdonyoktól, pánikrohamokat kaptak az első filmvetítéseken, a gépkocsit ördögszekérnek, a televíziót pedig Magic Boxnak tartották, de idővel ezeket megszokták, és ma már senki nem fél egy tévékészüléktől.
Az emberek valamiféle „Skynet-lázadásra”, a gépek disztópikus és visszafordíthatatlan hatalomátvételére gondolnak. Ez leginkább azokban a szakmákban jelentkezik, ahol tartanak az ellenőrizhetetlen minőségektől és a munkahelyvesztéstől.
Aki folyton az emberiség végéről beszél, az szélhámos. A Terminátor-stílusú forgatókönyvek miatt nem szabad lemaradni arról a sok jóról, amit az MI máris szolgáltat - feltérképezi a fehérjéket, segít az orvostudományban és a klímavédelemben, vagy a közlekedésszabályozásban.
- Paul Scully brit technológiai miniszter
A média- és a reklámipar körében egyelőre igen alacsony az önjáró intelligenciába vetett bizalom. A Business Insider felmérése szerint az újságírók és a reklámszervezők körében csak 19% gondolja úgy, hogy az MI képes részrehajlás (bias) nélküli cikkeket generálni.
Csupán 16% hiszi el, hogy munkahelyeket és erőforrásokat lehet vele megtakarítani, és mindössze 9% ért egyet azzal, hogy a mesterségesen írt cikkek stílusának színvonala jobb, mint amire egy ember képes.
A reklámszervezők körében olyan válaszokat kaptak, hogy az MI-hirdetések nem produkálnak kimutathatóan nagyobb bevételt. Az amerikai fogyasztók körében pedig az találták, hogy mindössze 20% hiszi el, hogy egy MI által generált újságcikk feltétlenül hibátlan.
A mérleg másik serpenyőjében pedig ott terpeszkedik a tény, hogy egy MI-felügyeletre és vészhelyzet-kezelésre valóban képes személy kiképzése 800 000 dollárba kerül, ami az éves amerikai átlagjövedelem tizenötszöröse.
Miért elkerülhetetlen az amerikai-kínai megértés az MI-versenyben?
A rohamosan terjedő MI fejlesztések olyan fokú szaktudást követelnek, aminek előállítása egyre nagyobb gondot jelent mindkét éllovasnál. Többszázezer szakemberre van szükség és nagyon rövid időn belül, mindkét országban.
Ezen a téren viszont Kína előnye jelentős, mert az általa gyűjtött adatok nem csak mennyiségükben, de globális szétszórtságukban is tömegesebbek, mint az amerikaiak. Kína eleve egymilliárd főnél több ember adatait képes ellenőrizni és kezelni, emellett pedig határozottan törekszik a nemzetközi adatszerzésre. Emiatt több országban egyre súlyosabb korlátozásoknak van kitéve, mert a Nyugat uralkodó nézete szerint a pekingi kormány hírszerzésre használja ezeket a kapacitásokat.
Amíg nincs politikai megoldás, Biden elnöknek el kell viselnie, hogy az amerikai egyetemek és laboratóriumok egyre több magasan képzett kínai szakembert lesznek kénytelenek befogadni
Kína éppúgy törekszik a koponyák megszerzésére és kiképzésére, mint Amerika. Aligha véletlen, hogy a Huawei Digitális Egyetemének honlapján a képzés és a karrierpályák fotói között egyetlen kínai arc sem látható, hanem kizárólag kaukázusiak.Az USA számára nem csak reális veszély, de már létező jelenség, hogy a korábbi "agyelszívó folyamat" (brain drain) megfordul, mert Kína gyorsabban és jobb feltételekkel képes felkelteni a fiatal szakemberek érdeklődését.
Ám az együttműködés politikai gátak magasodnak, mert a két kormányzat csak most kezdi helyreállítani a Donald Trump alatt jéggé fagyott kapcsolatrendszert. Az MI-fronton csak évek múlva képzelhető el bármilyen megállapodás, és addig a vállalatok, kutatóintézetek és egyetemek közti kapcsolat lesz a meghatározó.
Az évente Sanghajban megrendezett MI-világkonferencián a hónap elején már csak egyetlen amerikai szponzor volt jelen a Qualcomm személyében. Az amerikai nagyvállalatok már félnek attól, hogy bekerülnek a két óriás malomkövei közé, és emiatt a befektetési kockázatok immár túl magasak. Jön egy újabb szankció innen, jön egy ellenlépés onnan, és a rizikó máris megduplázódott. Az USA - például - korlátozza Kína felé a mikrochipek eladását, válaszul a kínai kormány leállítja a ritkafémek exportját, melyek nélkül viszont nehéz nincs mikrochipet gyártani.
A két kormány bonyolult, oda-vissza büntető rendszere egyelőre inkább távol tartja egymástól a fejlesztőket, mintsem ösztönözne az együttműködésre. A 2019-es konferencián még az IBM, a Microsoft és az Amazon Web Services voltak a stratégiai partnerek, idén viszont, például, az OpenAI (a ChatGPT) meg sem jelent.
Pedig a konferencián több felszólaló is hangsúlyozta a két ország szakemberképzésének és cseréjének fontosságát. Ha ez nem kezdődik meg, akkor a játék kimenetele mindkét félre nézve vereség lesz, miközben egy közös siker is elképzelhető lenne. A józan észre épített kereskedelem ezt követelné meg. (Euronews)