A kegyelmi ügy az ország morális állapotáról is szól, miközben nagyon fontos lenne, hogy jobboldali művészek, például Ákos vagy Szarvas József is kiálljanak, és elmondják, hogy ezt így nem lehet csinálni.
Az ügy kezelése megmutatta, hogy a rendszer totális kézi vezérléssel működik, sok nyelven beszélő, értelmes emberek nem gondolkodnak, és nincsen szuverenitásuk. A Telex, A Most jövök legújabb adásában Alföldi Róberttel beszélgetett állami gondoskodásban élő gyerekekről, a színház jelenlegi és jövőbeli lehetőségeiről, valamint személyes helyzetéről és ambícióiról is.
A beszélgetés során elhangzó Világszép Alapítvány egy civil szervezet, amely 150 állami gondoskodásban élő gyereknek szervez nyári táborokat, rendszeres foglalkozásokat, önkéntes mesemondó és mentor programot, Alföldi évek óta végez náluk önkéntes munkát.
A színész-rendező szerint a kegyelmi ügynek a politikai balhé mellett nagyon fontos az érzelmi, morális és lelki része, hogy mit üzen ez a történet az országról és a társadalomról.
„Ez nem arról szól, hogy bal- vagy jobboldal. Éppen ezért lenne fontos, hogy ezek az egyházak is megszólaljanak. Vagy megszólaljon Ákos, Rátóti Zoli vagy Szarvas Józsi.” Arra a kérdésre, hogy mit kellene mondaniuk, Alföldi azt mondta, hogy már önmagában a megszólalás nagyon fontos tett lenne, másrészt „azt kellene mondaniuk, hogy ezt így nem lehet. És ez nem függ össze azzal, hogy ki milyen filozófiában vagy politikai rendszerben hisz.”
Fontos üzenet szerinte, hogy a miniszterelnök napokig nem szólalt meg, a köztársasági elnöknek semmilyen önálló mozgástere nem volt, több nyelven beszélő emberek egyáltalán nem gondolkodnak, a rendszer pedig totálisan kézi irányítással működik szerinte.
„Olyan sok minden derült most ki, hogy ez a rendszer hogyan működik, hogy ez nem függhet össze azzal, hogy ki bal- és jobboldali. Hanem azzal függ össze, hogy tökmindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, és tökmindegy, hogy hívják a pártot, mi nem akarunk ilyen országot. Én nem gondolom, hogy Ákos vagy a Józsi ilyen országot akarnak.”
Ha megnézed mondjuk a jobboldali sajtót, csodálatos, hogy másfél-két nap alatt 180 fokot fordult. Amit azt jelenti, hogy valóban az történhet, hogy tényleg egy ember mondja meg, hogy mi van, és sok-sok ezer nagyon értelmes felnőtt, mint beszart óvodás, üldögél a sarokban, hogy most vajon mit és hogyan kell lépnem. És kitalálja a központ, hogyan kell lépni.
Tűrt már nincsen
Alföldi szerint állami pénz nélkül nem lehet hosszú távon színházat csinálni, elsősorban azért, mert kiszámíthatatlan lesz a költségvetés. Szerinte az állami pénz nemcsak azt jelenti, hogy a minisztériumnak minden évben támogatást kell adnia, hanem hogy sokféle pályázat van, önkormányzatok, tartományok, szakmák is kínálnak ilyen lehetőségeket.
„Nálunk már nem nagyon lehet pályázni semmire, illetve teljesen felesleges pályázni, mert pontosan lehet tudni azt, hogy aki azt mondja, amit a kormány akar, az kap pénzt, aki egy kicsit is nem azt mondja, az nem fog pénzt kapni. Erre szoktam mondani, hogy megszűnt a három T. Két T van.” Szerinte ez a támogatott és a tiltott, tűrt már nincsen.
„Az Átrium és még nagyon sok független színház üzleti modellje a taóra épült. És hiába mondta azt a minisztérium, amikor az a bűvész ember volt az államtitkár (Fekete Péterről van szó – a szerk.), hogy akik tisztességesen működnek, azok meg fogják kapni a pénzüket. Nem kapták meg. Csak azok nem kapták meg, akik tisztességesen működtek. Akik fél év alakultak meg mint valamilyen produkciós iroda, azok milliárdokat kaptak. Egy abnormális rendszerben lehet normálisan gondolkodni, de meg fogod szívni, és ott fogsz állni egy idő után, hogy nem érted, hogy mi történik.”
Ha valaki hazudik önmagának
Alföldi korábban a Telexnek azt nyilatkozta, hogy „azokkal a kollégáimmal, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a világról, mégis elvállalnak bizonyos helyeken bizonyos munkákat, nem az a probléma, hogy kollaborálnak, hanem hogy azt önmagukkal hitelesítik. Viszont ezzel együtt is egyre inkább azt gondolom, hogy senkitől nem lehet semmit elvárni elvek miatt.”
Arra a kérdésre, hogy miért gondolja így, azt mondta: „Milyen jogon rakod magad fölé magad valakinek, és mondod neki, hogy szégyelld magad? Talán ez az igazi liberalizmus – amit tanulnom kell nekem is –, hogy a véleményed meglehet arról, el is mondhatom, ha olyan a barátod, beszélgetni is lehet róla, de nincs jogom erkölcsileg megítélni, és ez a kettő nagyon más terület.”
„Nekem az egy nagyon fontos összetevője a helyzetnek, hogy a másik vállalja-e ezt. Mert ha vállalja ezt, és nem csinál úgy, mintha nem értené, hogy miről beszélsz, akkor ez két egyenrangú félnek a beszélgetése, mert az egyik így döntött, a másik úgy, és legfeljebb nem értenek egyet. Ha valaki hazudik önmagának, és nem csak nekem, azt utána nagyon nehéz megtartani a lelkedben.”
Hozzátette: „Nagyon sok kollégának nincs más lehetősége, és ez egy nagyon fontos dolog. Nem a luxusra kell neki, hanem rendesen a kenyérre. És ha ilyen helyzetben van egy kollégád, akkor én milyen jogon és erkölcsi alapon kérem majd számon azt, hogy ő ebbe a helyzetbe belemegy?”
A beszélgetést a múlt pénteki, tartalomgyártók által szervezett tüntetés előtt vették fel, az eseményt Alföldi Róbert is támogatta. (Telex)