Szinte lehetetlen észlelni, nagyon megbetegíthetnek
Hetente egy bankkártyára való mikroműanyagot is belélegezhet egy átlagos ember - derült ki egy friss kutatásból. A tudósok szerint nagyon veszélyes, ha ezek a részecskék letapadnak az emberi légutakban, mert komoly betegségeket is okozhatnak. Magyarországon nemrég a Balatonban is jelentős mennyiségű mikroműanyagot mutattak ki, a szakértők szerint emiatt nem kell aggódni, ahogy a csapvíz is biztonságos.
Az emberek óránként 16,2 bitnyi mérgező mikroműanyag-részecskét lélegezhetnek be egy tanulmány szerint, ami gyakorlatilag egy teljes bankkártyára elegendő mennyiség belélegzésével egyenértékű egy hét alatt. A Physics of Fluids című folyóiratban nemrég közzétett eredmények arra figyelmeztettek, hogy a műanyagtermékek lebomlása során keletkező apró részecskék komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek, többek között a légzőszervekre nézve - írja az Independent.
A kutatáshoz egy a mikroműanyagok felső légutakban történő bejutását és lerakódását elemző számítógépes modellt dolgoztak ki az ausztráliai University of Technology Sydney munkatársai. Mint emlékeztetnek, a mikroműanyagok olyan, nagyon apró műanyagrészecskék, amelyek többnyire a nagyobb műanyagtermékek lebomlásából származnak.
Életveszélyes anyagokat hordoznak
A tudósok az elmúlt években arra figyelmeztettek, hogy e részecskék lenyelése számos potenciális egészségügyi kockázatot rejt magában, mivel kémiai összetevőik, például a biszfenolok és a ftalátok hormonális zavarokat okozhatnak, és összefüggésbe hozhatók a rákkal, a meddőséggel és a korai pubertással. A legújabb tanulmányok azt is kimutatták, hogy a mikroműanyagok mélyen az emberi légutakba jutása jelentős egészségügyi kockázatot jelenthet.
Több millió tonna ilyen mikroműanyag-részecskét találtak a vízben, a levegőben és a talajban. A globális mikroműanyag-termelés robbanásszerűen növekszik, és a levegőben lévő mikroműanyagok sűrűsége jelentősen emelkedik
- mondta Mohammad S. Islam, a tanulmány társszerzője. A kutatók a különböző formájú - gömb, négyszögletes és henger -, 1,6 és 5,56 mikron közötti méretű mikroműanyagok mozgását vizsgálták lassú és gyors légzési körülmények között.
A tanulmány megállapította, hogy ezek a mérgező szennyezőanyagokat tartalmazó részecskék hajlamosak az orrüregben vagy a torok hátsó részén összegyűlni, lerakódásuk mértéke pedig a légzési körülményektől és a részecskemérettől függ.
A légutak bonyolult és erősen aszimmetrikus anatómiai alakja, valamint az orrüreg és a szájgarat összetett áramlási jellemzői miatt a mikroműanyagok könnyen lerakódnak ezeken a területeken
- mondta Dr. Islam. A tudósok megállapították, hogy a megnövelt áramlási sebesség kevesebb lerakódáshoz vezetett (azaz, ha gyorsan vesszük a levegőt, akkor kevesebb az esély a lerakódásra) és a legnagyobb, körülbelül 5,56 mikron méretű mikroműanyagok gyakrabban tapadtak le a légutakban, mint kisebbek.
A kutatók szerint a friss eredmények rávilágítanak a mikroműanyagok valódi veszélyeire, különösen a nagyfokú szennyezéssel vagy ipari tevékenységgel érintett területeken élő emberek körében.
Nagyobb figyelmet kell fordítani a mikroműanyagok jelenlétére a belélegzett levegőben, és a lehetséges egészségügyi hatásaikra!
- húzta alá YuanTong Gu, a tanulmány másik szerzője.
A Balatonban is rengeteg van
Egy korábbi kutatás eredményei szerint nem csak hogy jelen vannak a Balatonban a különböző méretű mikroműanyag-részecskék, hanem sajnos kimutatható élettani hatással is vannak a gerinctelen élőlényekre.
A kutatók 7 fajta polimer típust azonosítottak a Balatonban az 50-100 µm mérettartományban, amiben a globális trendekhez hasonlóan a polipropilén és a polietilén szemcsék voltak a leggyakoribbak. Ebben a mérettartományban, az átlagos, polimer típustól független darabszámuk 5,5 db / 1000 liter volt, amely hasonló a különböző európai tavakban mért értékekhez. Azonban a kutatók hangsúlyozták, hogy nincs ok az aggodalomra a Balatonnál!
Kell félni a magyar csapvíztől is?
Felmerülhet a kérdés, hogy a magyarországi a csapvíz esetében kell-e attól tartani, hogy literszám isszuk a mikroműanyagokat: ennek kapcsán tavaly májusban Müller Cecília tisztifőorvos is arról beszélt, mind a szolgáltatók, mind a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) rendszeresen vizsgálja az ivóvizet, és az évente több tízezer mintán nagyjából 900 ezer vizsgálatot végeznek.
Hozzátette, a hazai az ivóvizet vizsgálják mikroműanyagokra és hormonokra is, és az eredmények szerint ezek az anyagok csak "nyomokban fedezhetők fel" a felszíni vizekben, az ivóvízben még nem, hiszen a parti szűrésű kutak megszűrik ezeket a szennyeződéseket.
Nagy Edit, a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára is igyekezett nyugtatni a hazai csapvízzel kapcsolatos kedélyeket év végén: mint elmondta, számos kutatás bizonyította már, hogy az ásványvizek mikroműanyag tartalma is sokkal magasabb, mint a csapvízé. A szakértő arról is beszélt, hogy az elöregedett hálózat - különösen, ha komoly fizikai terhelésnek van kitéve (pl.: utak alatt húzódik, nagy szárazság következtében a talajviszonyok változása miatt), akkor sűrűbben hibásodik meg (pl: eltörik a vezeték).
Ennek következtében másodlagos szennyezés érheti a rendszerben a vizet, ezt nevezzük bakteriális szennyezésnek. (...) Ide tartozik a régi azbesztcsövek cseréjének kérdésköre is, mivel ezeket ugyancsak szükséges volna már cserélni, bár szorosan a témához kapcsolódik az a tény, hogy az azbeszt a vízbe nem oldódik, csak ha mechanikai beavatkozás történik. Ugyanez igaz az ólomcsövekre is
- tette hozzá. (Pénzcentrum)