Akkora földrengés volt 200 éve, hogy ma is lehet érezni az utórezgéseit

Ezzel a módszerrel érdekes eredményt hozott az észak-amerikai földrengések vizsgálata.

Azokon a helyeken, ahol rendszeresen mozog a föld, a rengéseknek több oka is lehet. Lehetnek utórengések, amelyek egy korábbi nagy esemény után következnek be, előrengések, amelyek a várható nagyobb földmozgást előzik meg, de az is lehet, hogy csak a szokásos szeizmikus tevékenység zajlik a mélyben.

Hogy Észak-Amerika egyes részein mi okozza az apróbb rengéseket, annak a Missouri Egyetem két tudósa, Yuxuan Chen és Mian Liu próbált fényt deríteni, ehhez pedig a terület három legnagyobb rengését vették alapul.

Tanulmányukat a Journal of Geophysical Research: Solid Earth című tudományos lap közölte. Kiderül belőle, hogy 1811-ben, 1886-ban és 1663-ban történt rengésekre koncentráltak. Erősség alapján az alábbi sorrendben követik egymást:

• 1811, New Madrid, 7,2–8 magnitúdó,
• 1886, Charleton, 6,7–7,3 magnitúdó,
• 1663, Quebec, 6,5–7,5 magnitúdó.

Ahogy az Interesting Engineering írja: az utórengéseket könnyű kiszűrni, az előrengéseket a szokásos szeizmikus tevékenységtől azonban nagyon nehéz megkülönböztetni. A vizsgálat során azt a módszert alkalmazták, amely szerint ha két rengés túl közel van egymáshoz, akkor egyik lehet a másik utórengése.

Ehhez a történelmi epicentrumoktól számított 250 km-es körben vizsgálódtak. A kutatás során azt találták, hogy a Missouri-Kentucky államok határán az 1980 és 2016 között bekövetkezett földrengések mintegy 30 százaléka valószínűleg az 1811-12-es New Madrid-i földrengések utórengésének tekinthetők. Eközben Charletonban a rengések 16 százalékát tulajdonították az 1886-os esemény utóhatásának.

A kanadai Quebec régióban a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a modern szeizmikus tevékenységek nincsenek kapcsolatban a múlt nagy földrengéseivel.