Az Ukrajna ellen indított orosz területszerző háború számos váratlan fordulatot hozott, különösen a 2022. február 24-én indult teljes körű invázió kezdete óta.
Kevesen számítottak arra, hogy az ukrán haderő képes lesz ilyen sokáig ellenállni a világ második legerősebb haderejének, ahogy arra is, hogy az orosz hadiipar nem fog megroppanni a nemzetközi szankciók súlya alatt és képes lesz feszes tempóban ontani a modern katonai felszereléseket. Az idei év is kisebb-nagyobb változásokat ígér: bár még mindig nem távol áll akár az orosz, akár az ukrán haderő a végleges kimerüléstől, abszolút nem kizárható, hogy 2024-ben érdemi lépések történnek majd a háború lezárása felé. - írja a Portfolio
1. A Nyugat kifulladása, hatalmas orosz előretörés
2023-ban két, Ukrajna számára kedvezőtlen dolog is történt: az egyik a nyári ellentámadás kudarca volt, a másik pedig az, hogy az Egyesült Államok törvényhozásában komoly vita alakult ki annak kapcsán, hogy milyen összegekkel, milyen fegyverekkel támogassa tovább Amerika a megtámadott ország védekező háborúját. Mivel idén választási év van az Egyesült Államokban, benne van a pakliban, hogy a dilemma rövid távon nem fog megoldódni, addig pedig, amíg az amerikai politikusok vitatkoznak, Ukrajna továbbra sem fog tudni hozzájutni a háború szempontjából kritikus fontosságú nehézfegyverekhez. Az Egyesült Államok toronymagasan Ukrajna legnagyobb támogatója fegyverzet tekintetében: ha ők kihátrálnak Kijev mögül, „Európa keleti bástyája” az EU-tól sem számíthat sok segítségre.
Kevésbé valószínű, de nem totálisan kizárható, hogy a nyugati támogatás esetleges elvesztése és az emberállomány esetleges kimerülése miatt az ukrán haderő megreccsen, az orosz hadsereg bekebelezi Avgyijivkát, Robotinét, esetleg Kupjanszkot és Csasziv Jart, aztán elkezd tovább nyomulni az ország nyugati területei felé.
AZ, HOGY AZ OROSZ HADSEREG 2024-BEN ELFOGLALJA EGÉSZ UKRAJNÁT, SZINTE ESÉLYTELEN. AZ VISZONT, HOGY AZ OROSZ OFFENZÍVA LENDÜLETRE KAP, ESETLEG NAGYOBB VÁROSOKAT SZEREZNEK MEG, HA AMERIKA NEM RENDEZI A BELPOLITIKAI VITÁIT, EGYÁLTALÁN NEM KIZÁRHATÓ.
Ez pedig a kijevi vezetés minden akarata ellenére ismét a tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az ukrán politikai elitet, potenciálisan felvetve a kisebb területi engedmények lehetőségét a nagyobb területveszteség elkerülésének érdekében.
2. Hathatós nyugati támogatás, ukrán ellentámadás
Az 1-es pont ellenkezője is megvalósulhat: nem teljesen kizárható, hogy az amerikai politikai elit észbe kap, újabb masszív támogatási csomagot szavaznak meg Ukrajnának, aztán mozgósítják az európai szövetségeseket is, hogy küldjenek még több tankot, rakétát, vadászgépet Ukrajnának. Akárhogy is nézzük, Amerika és az EU stratégiai érdeke az lenne, hogy ne hagyják nyerni az oroszokat Ukrajnában, a kijevi erőknek pedig támadóképesnek kell lenniük ahhoz, hogy „vissza tudják állítani Ukrajna területi integritását” és „ne sérüljön a nemzetközi jogrend” – ahogy ezek fontosságára az ország nyugati támogatói rendszeresen hivatkoznak.
Akárhogy is nézzük, ez a forgatókönyv az előzőhöz hasonlóan kevésbé reális: Amerikában idén választások lesznek, a pollok szerint legesélyesebb republikánus jelölt, Donald Trump pedig de facto ellenzi Ukrajna katonai támogatását. Valószínű, hogy a republikánusok továbbra is szabotálni fogják Ukrajna támogatását, hogy „jó pontokat” szerezzenek Trumpnál, illetve keresztül tudják verni a törvényhozáson a Biden-kormány által ellenzett határvédelmi csomagot. Szintén szempont, hogy a republikánusok el tudják adni Ukrajna esetleges kudarcát, mint a Biden-kormány és a Demokrata Párt kudarca.
Persze nem minden csak a republikánusokon múlik. Az igazság az, hogy a legtöbb európai ország már odaadta Ukrajnának a „nélkülözhető” haditechnikai felszereléseit, a hadiipart pedig közel sem tudták még olyan mértékben felpörgetni, hogy az egyáltalán be tudja tömni például a német, cseh, szlovák vagy éppen lengyel védelmi képességben keletkezett lyukakat, nemhogy fenn tudja tartani Ukrajna támogatásának eddigi ütemét.
PEDIG, HA UKRAJNA TÁMADÓKÉPES AKAR MARADNI, NEMHOGY AZ EDDIGI NYUGATI TÁMOGATÁS FENNTARTÁSA, DE FOKOZÁSA LENNE SZÜKSÉGES – ERRE MOST NAGYON KEVÉS ESÉLY LÁTSZIK.
3. Állóháború
AZ, HOGY AZ UKRAJNAI HÁBORÚ 2024-BEN KISEBB TÁMADÁSOKKAL, KOMOLY VÉDEKEZŐ MŰVELETEKKEL, MINIMÁLIS TERÜLETI VÁLTOZÁSOKKAL, ÉRDEMI FEJLEMÉNYEK NÉLKÜL ZAJLIK MAJD, TALÁN MOST A LEGVALÓSZÍNŰBB FORGATÓKÖNYV.
Lehet, hogy egy-két település gazdát cserél majd, szinte biztos, hogy lesznek kisebb-nagyobb orosz és / vagy ukrán harctéri sikerek, de nehéz elképzelni, hogy változzon idén akár egy Szumi vagy Harkiv, vagy éppenséggel egy Donyeck, Luhanszk méretű település fennhatósága.
Az elmúlt hónapok során mind az orosz, mind az ukrán fél komoly védelmi rendszereket húzott fel a frontvonal mögé, miközben mindkét fél számottevő erőforrásokat ölt bele a támadóműveletekbe: a nyáron az ukránok, az ősszel az oroszok rengeteg harcképes katonát, harcjárművet vesztettek saját, minimális eredménnyel zajló offenzíváik során. Az orosz hadiipar nagyon bedurrant, de még mindig több szárazföldi járművet vesztenek az oroszok, mint amennyit pótolni tudnak, az ukrán haderő pedig bár komoly technikát bukott el a nyári offenzíva során, sokat tartalékba helyezett a tavaly tavaszi szállítmányokból.
Gyárthat az orosz hadiipar akár havi 100 ezer drónt is, kilőhet az ukrán akár heti egy tucat Storm Shadow rakétát is a Krímre, végeredményében a háborút akkor is az fogja eldönteni, hogy a szárazföldön milyen területeket hódít meg, hódít vissza egyik vagy másik haderő. A szárazföldi hadviselő képesség terén pedig most még nem látszik olyan határozott egyenlőtlenség, amely 2024-ben túlságosan egyik vagy másik oldalra billentené a mérleg nyelvét.
4. Tűzszünet és béketárgyalások
Akár az állóháborúba való belefáradásból, akár egy nagyobb orosz vagy ukrán sikerből következhet az, hogy a hadviselő felek végre ismét úgy döntenek, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek és elkezdenek beszélgetni a háború lezárásáról. Most kevésbé tűnik valószínűnek, de nem irreális, hogy a 2024-es évben, talán egy utolsó, nagyobb nyári offenzíva után, ismét a diplomácia eszközéhez nyúlnak a felek. 2024 végére ráadásul lezajlik már az orosz és az amerikai elnökválasztás is, így a választói igények kiszolgálása helyett ismét a hosszú távú stratégiai érdekek kerülhetnek előtérbe.
Az, hogy mit hozhat egy ilyen béketárgyalás, erősen függ attól, hogy az milyen körülmények közt indul el. Az orosz erők kifulladása a meghódított területek feladását, jóvátétel fizetését, az ukrán erők kifulladása az ország semlegességét és területveszteségeket eredményezhet. Mivel egyelőre nincs szó akár tűzszünetről, akár béketárgyalásokról, korai lenne még egzakt jóslatokat tenni arról, hogy pontosan milyen körülmények közt, milyen megállapodások mellett zárulhat le a háború.
AMI VISZONT SZINTE BORÍTÉKOLHATÓ: LÉNYEGÉBEN MINDEGY, MELYIK FÉLNEK KEDVEZŐ BÉKEMEGÁLLAPODÁS SZÜLETIK, AZ OROSZ-UKRÁN KONFLIKTUSNAK SZINTE BIZTOSAN NEM LESZ ÖRÖKRE VÉGE.
Ha az oroszok területeket hódítanak el Ukrajnától, az ukrán nacionalisták hosszabb távon biztosan megpróbálják ezeket valamilyen úton-módon visszaszerezni, ha pedig Oroszország veszít, a következő tíz év nagy projektje a hadsereg újrafegyverzése és egy újabb, teljes körű invázió megtervezése lesz.
Bár a mostani háború hivatalosan lezárulhat akár már idén is, jelen körülmények közt nehéz elképzelni, hogy létrejöhet egy olyan, kompromisszumos béke, amely az orosz-ukrán konfliktus valódi, érdemi lezárásához vezet. Abszolút nem kizárható, hogy bármiben is állapodnak most meg a felek, 10 éven belül egy újabb orosz-ukrán háborút kitörését láthatjuk majd.
5. Váratlan összeomlás akár Moszkvában, akár Kijevben
A tavalyi év egyik nagy „fekete hattyú” eseménye az volt, hogy Jevgenyij Prigozsin, az orosz háborús agresszió egyik apostola fogta a Wagner csoportot és Moszkva ellen vonulva elkezdte lelődözni az orosz légierő katonai repülőgépeit. Prigozsin „puccskísérlete” végül Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök beavatkozásának köszönhetően rövid idő alatt véget ért, a zsoldosvezért pedig pár héten belül elérte Putyin haragja.
AZ EGÉSZ ÜGYNEK EGYETLEN, NAGY TANULSÁGA VAN: BÁRMIKOR ADÓDHAT HÁBORÚS HELYZETBEN EGY ANGOLUL CSAK „LOOSE CANNON” (SZÓ SZERINT: IRÁNYÍTHATATLAN ÁGYÚ) NÉVVEL ILLETETT SZEMÉLY, AKI HATALMAS BEFOLYÁSÁT VEZETŐJE ELLEN FORDÍTVA KONTROLLÁLHATATLAN KÁOSZT KÉPES OKOZNI.
Ahogy orosz, úgy ukrán oldalon is bármikor felbukkanhat egy ilyen ember, ez pedig teljesen kiszámíthatatlan fordulatot hozhat a háború menetét illetően.
Akárhogy is nézzük: a háború elhúzódásával egyes vezetők ország első embere iránt érzett lojalitása gyorsan romolhat, főleg, ha netán olyan, vitatott döntések vernek éket a kapcsolatukba, melyek végeredményében a fővezér kudarcával zárulnak. Ilyen események tavaly orosz és ukrán oldalon is történtek: az amerikai sajtóban pedig arról pusmognak, hogy ahogy 2023 nyarán az orosz, most az ukrán vezérkarban is egyre nagyobb az elégedetlenség. (Portfolio)
(A cikkben a lehetséges forgatókönyvek NEM valószínűségi sorrendben vannak)
