A szexuális bántalmazás a legtöbb esetben tanúk nélkül, négy fal között zajlik, nem csak a gyermekotthonban, hanem azon kívül is.
Egy szexuális bántalmazásnál különösen nehéz beszélni a történtekről. A segítségkérést sokszor gátolja, hogy a gyerekek félnek attól, a felnőttek nem fognak hinni nekik. Ezért elengedhetetlen, hogy legyen olyan ember a gyerek közelében, akihez bizalommal fordulhat.
Sok esetben könnyebb lenne a gyereknek olyan emberrel beszélnie, aki nem az adott intézményben dolgozik. Ilyen lehet a gyám, a gyermekjogi képviselő. Ők azonban a leterheltségük miatt sokszor nem tudnak bizalmi kapcsolatot kialakítani.
Míg egy iskolában, családi körben a felnőttek hosszabb távon jelen vannak a gyerekek életében, addig az állami gondoskodásban élő gyerekeket körülvevő felnőttek sűrűbben cserélődnek. Így a stabil bizalmi kapcsolatok kialakítása sokkal nehezebb. A gyerekek jellemzően havonta egyszer találkoznak a gyámjukkal, akinek elmondhatják, ha bármi problémájuk van.
Egy gyámhoz áltagosan 31 gyerek tartozik, az országban a 21 ezer szakellátásban élő gyerek összesen 16 gyermekjogi képviselőhöz fordulhat.
„Ebben a helyzetben nehéz azt mondani, hogy könnyen lehet segítséget kérni".
Az intézményekben elkövetett szexuális bántalmazás esetén szinte mindig van olyan felnőtt, aki tudott a történtekről, vagy éppen segített a bántalmazónak. A bicskei gyermekotthon ügyénél az is kérdés, hogy a gyerekek környezetében lévő felnőttek miért nem tettek semmit. A szakember többször tapasztalja azt, hogy aki kiáll a gyerekek érdekében, jelzést tesz, segítséget kér, sokszor ő maga kerül lehetetlen helyzetbe. „Az is nagy probléma, hogy a munkatársaknak sok esetben nincs megfelelő ismeretük a gyerekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális zaklatásáról.”
További részletek a Telex cikkében.
