Orbán Viktor ambiciózus terve és a lehetséges forgatókönyvek.
A miniszterelnök március 15-én arról beszélt, hogy ma még magányosak vagyunk, de hamarosan elfoglalhatjuk Brüsszelt.
„A kiegyezéssel pedig megmutattuk, ha megkapjuk a tiszteletet, mi is megadjuk, ami jár, és békés, virágzó korszakot teremtünk, ameddig a szem ellát. Barátaim, úgy tűnik, egyedül Brüsszel nem akarja megérteni ezt. Ezért, ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt. 1848-ban megálltunk Schwechatnál. Most nem tesszük.
Most Brüsszelig fogunk menetelni, és mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. Nem vagyunk már éppen csikók, mégiscsak 1100 éves állam volnánk, tapasztaltak és ütésállók, tudjuk, melyik kapun masírozzunk be, és hogyan rendezzük át az Európai Uniót. Itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék.
ezt mondta Orbán Viktor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén tartott beszédében március 15-én. A miniszterelnök régóta beszél arról, hogy Magyarország számára a cél nem az, hogy alkalmazkodjon a Nyugat politikai elvárásaihoz, hanem hogy átalakítsa azokat.
Ezek ambiciózus célok egy tízmilliós tagország számára, amelynek egyre kevesebb szövetségese van az Európai Unióban. Érdemes tehát megnézni, mi van akkor, ha tényszerűnek fogadjuk el, hogy valóban ez a politikai szándék. Hogyan tudja Magyarország elfogadni Brüsszelt?
2024. június 9-én két választás lesz. A miniszterelnök szónoklatából azonban ez nem derült ki, ő ugyanis szinte csak az európai parlamenti választásokról beszélt, az önkormányzati választásokról nem. De Brüsszel elfoglalása, illetve a politikai hatalom átvétele szempontjából nyilvánvalóan az előbbi a fontos.
Az Európai Parlamentben 27 tagország 705 képviselője ül. A legnagyobb párt az Európai Néppárt, ennek volt tagja a Fidesz is, mielőtt a kizárás elől menekülve kilépett. Ahhoz, hogy az Európai Bizottság, amely nagy vonalakban Európa kormányának felel meg, vezetni tudja az EU-t, az kell, hogy a parlament 705 képviselőjének több mint fele támogassa a munkáját. Az Európai Parlament nem tud jogalkotást kezdeményezni, erre csak az Európai Bizottság képes. A jogszabályok elfogadásához viszont a parlament jóváhagyása is kell. Ezt általában feles többséggel lehet megtenni. Sőt, már a bizottság megválasztásához is ez a feles többség kell.
A mostani koalíció, amely a parlamentet vezeti, három pártból áll.
- Az Európai Néppárt (EPP) mellett
- a Szocialisták és Demokraták,
- valamint a liberális Megújuló Európa (Renew) van benne.
Összesen 429 mandátumuk van a 705-ből. A centrista koalíciót rendszeresen támogatja még a Néppárttól jobbra lévő, de atlantista és oroszellenes Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládjának egy része és néhány független képviselő is.
A Fidesz évek óta pártcsalád nélkül működik a parlamentben, így különösebb beleszólásuk sincs a parlament ügyeibe.
A Fidesz-KDNP-nek 13 képviselője van, ami egy párttól sok, az egész parlamentet nézve viszont nagyon kevés. Ehhez igazodik a befolyásuk is. Ahhoz, hogy a Fidesz újra jelentős befolyással rendelkezzen, az kellene, hogy egy kisebb pártcsalád nagyobb küldöttsége közé tartozzanak.
Erre két lehetőség van. Az egyik a már említett ECR, amelyben a Fidesz nem a legnagyobb, de a nagyobb küldöttségek egyike lenne. Ez a pártcsalád viszont jelenleg fele akkora sincs, mint az Európai Néppárt, amelyből a Fidesz távozott. Náluk is kisebb az Identitás és Demokrácia (ID) nevű pártcsalád. Ők még radikálisabb jobboldali politikát képviselnek, és kevésbé oroszellenesek, mint az ECR. Ennek a pártcsaládnak a tagja a német AfD, és emiatt nem adhattak alelnököt a parlamentnek, miután a többi pártcsalád így döntött.
Orbán Viktor korábban ezt a két jobboldali pártcsaládot próbálta meg egyesíteni. Ez azért nem sikerült, mert alapvető nézeteltérések vannak közöttük Oroszországgal kapcsolatban, és mert a pártcsaládoknak olyan pártok is tagjai, amelyek hazájukban egymás riválisai. Ugyanez a pártközi vetélkedés akadályozta meg azt, hogy az ECR újra közeledni tudjon az Európai Néppárt felé. Az ECR legnagyobb pártja ugyanis a volt lengyel kormánypárt, miközben a jelenlegi lengyel kormánypárt az EPP-ben ül.
Ha a két jobboldali pártcsaládot sikerült volna egyesíteni, akkorák lehettek volna, mint a parlament második legnagyobbja, a szocialisták. Ez a terv azonban egyelőre megvalósíthatatlannak tűnik, és a Fidesz még azzal is küzd, hogy a két pártcsalád közül valamelyikbe be tudjon lépni. Számukra az ECR lenne optimálisabb, mert őket komolyabban veszik, mint az ID-frakciót. Politikában és gondolkodásban viszont az ID sokkal közelebb áll a Fideszhez, így ez tűnik valószínűbbnek.
A Politico közvélemény-kutatásokat tömörítő Poll of polls nevű aggregátora szerint az ID frakció nőhet a legnagyobbat a mostani választásokon. Ha a mostani állás valósul meg, akkor az Identitás és Demokrácia akár a parlament harmadik legnagyobb pártja lehet, megelőzve a liberálisokat, akik jelentősen visszaeshetnek.Valamennyit erősödhet majd az ECR is. Ez viszont még mindig nem elég céljaik eléréséhez. Az ID így fele akkora lehet majd, mint amekkora az Európai Néppárt most. Ráadásul marad kormányon kívül, mert a felmérések szerint a választások után is megmaradhat az a centrista többség, ami eddig irányította a parlamentet.
Arra, hogy miért ez várható, a választási rendszerek és politikai kultúrák sokasága a válasz. 27 tagország, rengeteg politikai és többféle választási rendszerrel választ júniusban. Így nagyon kicsi az esély arra, hogy valami radikális változás történjen, és egy adott erő durván meg tudjon erősödni. Az Európai Parlament valószínűleg megmarad annak, ami eddig volt, így itt Brüsszel elfoglalására kevés esély van.
Van viszont egy másik lehetőség: az Európai Tanács. Az Európai Unió három nagy intézményének legfontosabbika, amelyben a miniszterelnökök ülnek. Ha van valódi vezetője az EU-nak, akkor az a tanács. Kérdés, hogy lehetne elfoglalni.
Nem vagyunk egyedül. A lengyeleket ugyan elsodorta a Soros-féle baloldal szökőárja, de a szlovákok lábra kaptak, a csehek ébredeznek, az osztrákok készülődnek, az olaszok lassan irányba állnak, a hollandok már talpon, és fellázadtak az amerikaiak is, sorsfordító év lesz az idei. Az év elején még egyedül voltunk, az év végére pedig mi leszünk a többség a nyugati világban. Nagy esélyek nyílnak meg előttünk
– erről is beszélt Orbán Viktor március 15-én. Erre a felsorolásra még érdemes visszatérni, de először érdemes beszélni a tanácsról, amelyben 27 kormányfő ül. Tízen az Európai Néppárthoz tartozó pártokból, hatan a liberálisoktól, öten a szociáldemokratáktól, és kettő-kettő-kettő az ECR frakcióból, valamint független és a parlamentben pártcsaládhoz nem tartozó pártokból. Az erőviszonyok tehát itt is egyértelműek: a jobbközép a legnagyobb, őket a liberálisok követik: a három centrista pártnak pedig komoly többsége van. Az Identitás és Demokrácia pártcsaládban nem ül olyan párt, amely miniszterelnököt tudott volna adni, így ők nincsenek bent a tanácsban.
Érdemes megnézni azt is, hogyan néz ki a sorrend, ha a pártcsaládokat az országok lakosságaránya szerint igazítjuk. Ennek azért van szerepe, mert több jogszabály elfogadásánál ezt is megnézik: az úgynevezett minősített többséghez, ami az átlagos jogszabályok elfogadásához kell, a tagállamok 55 százalékának szavazata szükséges úgy, hogy az lefedje az unió népességének 65 százalékát. Ezen a listán a szocialisták vezetnek, őket a liberálisok követik, majd a néppárt.
Sok nagy országnak van tehát baloldali vezetése, és sok kicsinek néppárti. A liberálisok pedig a tanácsban sokkal erősebbek, mint a parlamentben.
Ahhoz, hogy valaki elfoglalja Brüsszelt, vagyis politikai hatalmat gyakoroljon, a tanács többségének egyetértése kellene. Itt viszont nem tartanak választásokat júniusban, hiszen a tanács a tagországok parlamenti választásai alapján áll össze. Akit otthon megválasztanak, az ül be.
És itt lesz érdekes Orbán Viktor felsorolása. Lengyelország elvesztése azért fáj különösen a miniszterelnöknek, mert az előző lengyel kormány volt Magyarország legszorosabb szövetségese a tanácsban. Ez a véd- és dacszövetség arra alapult, hogy mindkét tagországot a szavazati joga elvételével fenyegették a hetes cikk szerinti eljárással, és ezt kölcsönös vétóval akadályozták volna meg. Az új lengyel kormány azonban ebben már nem partner.
A felsorolás többi része is furcsa.
- A csehekre nehezen lehetne mondani, hogy fellázadtak volna. Orbán Viktorral ellenséges kormány és elnök van hatalmon. Van esély Andrej Babis visszatérésére, de kevés. És ha visszatérne is Babis, az sem lenne feltétlenül mentőöv Orbánéknak. A magyar kormány egyik legkeményebb kritikusát, Vera Jourova biztost például nem a mostani kormány, hanem még a Fidesszel szövetséges Babis pártja jelölte biztosnak.
- Olaszországról is nehezen lehetne állítani, hogy irányba álltak volna. Giorgia Meloni korábban Orbán Viktor szövetségese volt, kormányon viszont több kulcspolitikában a Fidesszel totálisan ellentétes politikát visz. Atlantista, keményen oroszellenes, Ukrajnát támogatja.
- A hollandok sincsenek még feltétlenül talpon. Geert Wilders pártja megnyerte ugyan a választásokat, de a holland politikai rendszer töredezett, egy párt nagyon nehezen tudja átvenni a hatalmat, koalíciós kényszer van. Márpedig senki nem volt hajlandó úgy koalíciót kötni, hogy Wilders legyen a miniszterelnök, ezért erről hivatalosan is letettek.
- Szlovákiában ugyan hatalomra került Robert Fico, de ugyanúgy egyedül hagyta Orbán Viktort a tanácsban az Ukrajnával kapcsolatos szavazásokon, mint az előző kormány. Ráadásul kérdés, hogy a szlovákok merre mozdulnak el a mostani elnökválasztás második fordulójában, ahol a Ficoval szövetséges Pellegrini rosszabbul szerepelt a vártnál.
- Az amerikaiak és az osztrákok lázadására még lehet esély, ebben a két országban ugyanis idén év végén választanak majd.
Az Egyesült Államokban Donald Trump visszatérhet a hatalomba, ám ez a választás azért még nem lefutott, Trumppal kapcsolatban pedig az is kérdés, milyen politikát vinne, ha kormányra kerülne. Az ugyanakkor biztos, hogy a jelenleginél nagyobb politikai mozgásteret adna Orbán Viktornak.
Az osztrákoknál van esély arra, hogy az első olyan miniszterelnököt adják, aki az ID-frakcióhoz tartozna. Herbert Kickl jól áll a választások előtt, de egyedül – a mostani felmérések szerint – nem tudna kormányt alakítani. Így tehát kérdés, hogy úgy jár-e, mint Wilders járt Hollandiában. Ha sikerülne kormányra kerülnie, Orbán komoly szövetségest szerezne a tanácsban, és sokkal könnyebb lenne az ID-frakcióban politizálni az Európai Parlamentben is.
Brüsszel elfoglalásától ez viszont még nagyon messze lenne, hiszen két tagállamról beszélnénk a 27-ből, de Magyarország magányán enyhíteni tudna.
Azokban a tagországokban, amelyeknél valódi hatása lenne a kontinens működésére a változásnak, idén nem tartanak választásokat. Ez leginkább Németország és Franciaország lenne. Előbbiben tartományi választások lesznek, amelyeken az AfD jól szerepelhet, és így oldhatja a párttal szembeni európai ellenállást. Annyira viszont ők sem állnak jól, hogy koalíció nélkül kormányt tudnának alakítani.
Erre Marine Le Pennek lehet esélye Franciaországban, ami tényleg komoly változás lenne az egész kontinensen. Franciaországban viszont csak 2027-ben lesznek elnökválasztások, ami még nagyon messze van. Nem is véletlen, hogy Orbán Viktor nem sorolta fel a németeket és a franciákat. A német szélsőjobb támogatása sokat árthat a még létező halvány kapcsolatoknak a várhatóan kormányzó kereszténydemokratákkal. Franciaországban pedig ugyan baráti a kapcsolat Le Pen pártjával, de Emmanuel Macron elnök az az európai politikus, akivel Orbán Viktornak láthatóan jó munkakapcsolata van.
Így tényleg nehéz látni, milyen utat sejthet a miniszterelnök Brüsszel elfoglalása felé. (24.hu)