A gyermekvédelmi rendszer számos esetben nem a gyermek érdekeit, hanem a rendszer saját védelmét helyezi előtérbe.
- a Törvényszék elnökének mulasztása (Dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia),
- a személyes adattal visszaélés miatti koncepciós pert,
- valamint a gyermekvédelmi értékrend abszurd fordított logikáját: a bántalmazók jogai fontosabbak, mint a gyermek biztonsága.
Miközben egy kisgyermek sír, fél, szorong, és az édesapjához szeretne tartozni, a magyar gyermekvédelem rendszere továbbra is mozdulatlan. Pontosabban: akkor mozdul, ha valaki fel meri emelni a hangját a visszaélések ellen. És akkor nem a gyermeket védi – hanem a rendszert.
Hiába érkezett tucatnyi panasz, jogi beadvány, dokumentált visszaélés, hangfelvétel, 2,5 éven keresztül a Törvényszék vezetéséhez – Dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia, a Miskolci Törvényszék elnöke semmit nem tett. Egyetlen vizsgálatot sem indított. Egyetlen etikai vagy fegyelmi kérdésre sem válaszolt. Mindez úgy, hogy az ügyben eljáró bírák – dr. Tóth Katalin és dr. Vass Beáta – ellen már fegyelmi eljárás is folyik, és a Debreceni Nyomozó Ügyészség is vizsgálódik.
Ezzel szemben ki ellen indul per? Az apa ellen. Mert nyilvánosságra hozta a jogsértések dokumentumait. Mert megmutatta a nyilvánosságnak, mit tesznek a gyermekével – és vele. Ezért most személyes adattal visszaélés miatt büntetőeljárást indítottak ellene.
Ez lenne az igazság? Hogy a bántalmazók jogait védi a törvény – a gyermekeiért küzdő apát pedig üldözi?
Túlélni a rendszert: Egy édesapa ellen indult per, miközben a gyermek bántalmazó környezetbe kényszerül – a törvényszéki elnök 2,5 év után is hallgat.
„A legnagyobb bűnöm az, hogy szeretem a gyermekem és ragaszkodom hozzá”
Miskolcon immár több mint két és fél éve tart az a gyermekelhelyezési per, amelyben egy apa próbálja elérni, hogy gyermeke ne bántalmazó, manipuláló környezetben nőjön fel. Hangfelvételek, tanúvallomások és hivatalos dokumentumok igazolják, hogy az édesanya és új élettársa lelkileg bántalmazzák a gyermeket, akinek jelenlétében az apától való elzárásról beszélnek. A gyermek többször is kifejezte: látni akarja az apját, hiányzik neki az a biztonság, amit csak nála érez.
Ehelyett a gyermekvédelem, a bíróságok és az igazságszolgáltatás szervei rendre olyan döntéseket hoznak, amelyek nem a gyermek érdekét, hanem a rendszer érdekeit szolgálják.
Dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia, a Miskolci Törvényszék elnöke, 2,5 év alatt semmilyen lépést nem tett az ismételt jogsértések és visszaélések kivizsgálására – holott a Törvényszék egyes döntéseiben már maga is jogszabálysértést állapított meg az alsóbb szintű bíróságok eljárásában.
Miközben a gyermeket lelkileg bántalmazók továbbra is jogi és hatósági védelem alatt állnak, az édesapa ellen – aki nyilvánosságra hozta a jogsértő gyakorlatot dokumentáló iratokat – büntetőeljárás indult személyes adattal visszaélés miatt.
Felháborító, hogy a magyar igazságszolgáltatásban egy gyermek érdekei kevesebbet érnek, mint egy bántalmazó „jó hírneve”.
A társadalom, a nyilvánosság, és a szakma felelőssége most óriási:
– Hagyjuk-e, hogy a bántalmazók érdekei fontosabbak legyenek, mint a gyermek lelki épsége?
– Elfogadható-e, hogy a törvény arra való, hogy az igazságot kimondót üldözze, ne a jogsértőt?
– Meddig tűrjük, hogy bírák, ügyvédek és hatósági dolgozók felelősség nélkül járjanak el egy gyermek kárára?
Kérjük a sajtót, civil szervezeteket, gyermekvédelmi szakembereket és minden jóérzésű állampolgárt, hogy kövessék figyelemmel az ügyet – és ne hagyják magára azt, aki a gyermekért küzd, miközben a rendszer ellene fordul.