„A NER nem méricskél: a tehetségnél fontosabb a törzsi hovatartozás”
„Lehet, hogy a mai állapot ugyanaz, amiben mindig is élt Magyarország, és az 1990–2010 közötti lesz a rendkívüli, kisbetűs rész a történelmünkben” – mondta nemrég Geszti Péter zenész, színész, reklámszakember, szövegíró, producer, aki május 9-én ünnepli 60. születésnapját.
Isten éltesse sokáig Geszti Pétert 60. születésnapján!
– köszöntötte alkotóját Facebookon a Vígszínház. „Geszti Péter már gyerekkorában, 1977-ben is járt a Vígszínház falai között, hiszen két éven át játszott a Pesti Színházban az Ami a legszentebb című darabban, Horvai István rendezésében. Aztán később, 1996-ban A dzsungel könyve dalszövegírójaként tűnt fel, szerzőtársával, Dés Lászlóval. (…) A Pál utcai fiúk 2016-os ősbemutatója óta a Mi vagyunk a grund! dal országos sikerré vált, és minden egyes előadáson a közönség együtt énekli a szereplőkkel” – írja a színház, hozzátéve, A dzsungel könyve decemberben érkezett el az 1400. előadásához, A Pál utcai fiúk pedig már túl van a 400. előadáson.
Geszti Péter 1964. május 9-én született Budapesten. Pályafutását gyerekszínészként kezdte, szinkronizálta Mézga Aladárt és Lúdas Matyit. Írt dalszövegeket többek közt az Első Emeletnek, majd az MTV műsorvezetője lett. A Rapülők és a Jazz+Az együttesek tagjaként zenei karriert is befutott. 1989-től dolgozott reklámszövegíróként többek közt a Postabankkal vagy az RTL Klubbal. 2002-ben kulcsszerepet vállalt az SZDSZ választási kampányában.
Feleségével, Ditz Edittel közösen kommunikációs ügynökséget alapított, amellyel később játékfilmek gyártásába is fogtak, ők készítették a BÚÉK, A folyékony arany és a Szia, életem! című filmet is.
Gesztivel legutóbb idén áprilisban készített interjút a HVG. Geszti akkor azt mondta: „A nyolcvanas, kilencvenes évek kulturális elitizmusa hozta létre azokat a szellemi gettókat, amelyekben a szűk ízléskánonon kívüliek nem számítottak, és rengeteg sértett ember várta, hogy végre labdába rúghasson. A NER pedig nem méricskél: a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás. Így aztán pályán kívülre került az egész független értelmiség; nem kellenek ide az okoskodók, sem a művészeti önkifejezés szabadsága, eljött a kisebb-nagyobb személyes bosszúk ideje. Könnyen lehet azonban, hogy a mai állapot ugyanaz, amiben mindig is élt Magyarország, és az 1990–2010 közötti lesz a rendkívüli, kisbetűs rész a történelmünkben.”
A NER-ről szólva hozzátette: „Egy olyan rendszer, aminek a harc az alapja, a természeténél fogva képtelen a konszolidációra. Alaptézise ugyanis, hogy csak egyfajta igazság létezik: az övé. Aki nem ezt választja, azt az igaz útra kell téríteni, aki nem áll be a sorba, az pedig bűnös, hazaáruló.” (hvg.hu)