Orbán tanácstalanul kapkod!
A kegyelmi botrány, mely két jó emberének feláldozásába került, Magyar Péter tündöklésszerű felbukkanása, a Völner-Schadl ügyben felrobbantott bombája (azért lássuk be: nem atombomba volt, de jó nagyot szólt így is), az elővigyázatlanul, kellő megfontolás (és átvilágítás) nélkül kiemelt Sulyok, aki Karsai László leleplező írása és a volt alkotmánybírósági elnök ostoba, primitív hazudozása folytán ellehetetlenült, mint államfő, Trócsányi köszönettel visszautasított alkotmánybírói stalluma, Pokorni visszavonulása egyszerre sok volt, az egyébként az ellenzék marakodó önfelszámolásának (melyre rá is segített: Vitézy) örvendő miniszterelnöknek
Magyarral nem tudnak mit kezdeni, a jól bevált klisék kudarcot vallanak.
A lejáratására Varga Judittal/által a bántalmazó apa és férj címkével indított kampány semmiféle visszatartó hatást nem ért el, sőt inkább az ellenkezőjét, a Varga személyiségét kicsit is ismerő publikum (márpedig sok alkalma adódott megismerni az erőszakos, agresszív, hazudozó nőszemélyt), az emberek nehezen képzelik el, hogy Varga Judit, mint bántalmazott élt tíz évig együtt a férjével, akinek három gyermeke egyébként az apával van.
Magyar nagygyűlésére kétszázötvenezren mentek a Kossuth térre, és bár a közmédia agyonhallgatta, legalábbis a résztvevők számát, ez a rendőrség becslése.
A második menetet is elvesztették: a kampányt, hogy Magyar csak Varga pozíciójának köszönheti állami megbízásait, mely szöveg Kocsis Máté beszédében csúcsosodott ki, villámgyorsan abbahagyták, mert hiszen csak a tényt ismerték be vele, hogy rokoni/baráti alapon osztogatnak vezetői stallumokat.
(Mellesleg megismerkedésük idején Magyar magasabb pozícióban volt Brüsszelben, mint Varga.)
Mivel a Fidesz fél év alatt ötszázezer szavazót vesztett, három hónappal az EP- és önkormányzati választások előtt, és Magyart már 13-20 százalékon mérik, Orbán előhúzta harmadik fegyverét: felhívta a nem uniós országokban élő magyarokat, hogy szavazzanak a Fideszre!
Jól tudjuk, hogy a határon túli magyarok a Fidesz hívei, és minden módon, csalással is elősegítve (tömeges lakcímügyletek és társai) szavazhatnak kedvenc pártjukra – tisztelet a csekély kivételnek!
De, a felhívás ezúttal a nem uniós országokban élő magyaroknak szólt. Azaz a Szerbiában és Ukrajnában, esetleg az Egyesült Államokban élőkre. Mert nem valószínű, hogy a Madagaszkáron élő tizenkét magyar komolyan szóba jöhetne!
Itt valójában szerbiai magyarok mozgósításáról van szó,
Kárpátaljáról már eljött, aki tudott, aki maradt, az a háborúban nem feltétlenül a Fidesz EP-listájával van elfoglalva, a piripócsi polgármesterre meg mégsem szavazhatnak (egyelőre?), az amerikai magyarokat pedig ez valószínűleg nem érdekli!
Hogyhogy Erdély, Szlovákia kimaradt?
A szlovákiai, romániai hívei egyszerre két ország EP-listájára nem szavazhatnak, feltehetően az otthonira fognak – az mégis csak fontosabb!
Tehát Orbán fordító erőként jószerivel már csak a határon kívüliek „nemzetmentő” voksaiban reménykedik.
Ott talán nem is hallottak a botrányokról, Magyar Péterről (a magyar köz- és lakájmédiából biztosan nem, hacsak Bencsik patkányozásáról, mely a Munkásőr című lap egykori főszerkesztő-helyettesének legkiválóbb önarcképeként fog bevonulni a sajtótörténetbe).
Kérdés, mi van még a tarsolyában, a meglepő módon káderhiánnyal küzdő Orbánnak (Sulyok „megválasztása”, Deutsch EP-listavezetői stalluma, mint a legkevésbé alkalmasak klubja)?
Eközben az ellenzék, melyet Magyar feltűnése – ha így folytatják – halálra ítélt, Magyar a rendkívül rossz asszociációkat ébresztő Tisza Párt (Tisztelet és Szabadság) néven pártot „vett” (első hiba: a névrövidítés, ámbár valószínűleg sokakat nem izgat, fel sem tűnik, meg aztán nem Csak a „Tisza Pista” létezett, hanem Tisza Kálmán és Tisza Lajos is)), melynek vezetői egykori egri fideszes politikusok voltak, és jobbközép pártként azonosítják magukat.
Magyar ennél (a névnél) látszólag sokkal vékonyabb jégre lépett, amikor programjába fölvette/átvette a párt egyik eredeti követelését, hogy szavazati joguk csak a magyar adókártyával rendelkező határon túliaknak legyen!
Ezzel, mellyel maximálisan egyetértek, és melyet eddig nyilvánosan csak Gyurcsány vetett fel, elvágta magát a határon túliaknál (akik meghódítására úgysem volt esélye), de itthon biztos sok szavazatot szerez majd vele!
A felvetés egyébként jogos, hiába kért elvtelenül, megalázkodva – és eredmény nélkül – Mesterházy bocsánatot az elutasító népszavazásért!
Az ország vezetéséről, képviseletéről csak az szavazzon, aki életvitelszerűen itthon lakik vagy adózik! Általános alapelv!
Elhárult hát az akadálya annak, hogy Magyar pártja induljon az EP- és helyhatósági választásokon!
Ha adminisztratív módon nem késleltetik a változások bejegyzését, a párt akkor is indulhat, benne Magyar. Egy várható akadályozó tételt tehát kiütöttek Orbán kezéből, szemben azzal, ha Magyar új pártot alapított volna.
És/de itt van a legnagyobb veszély, mely Magyarra leselkedik: az embereit, a munkatársait, a jelöltjeit, a múltjukat, a jelenüket, sőt a jövőjüket árgus szemekkel (és minden módon) lesni fogják Rogán titkosszolgálatai!
És nyilván találnak majd a pőrére vetkőztetett emberek közt ilyen-olyan szeplőseket, vagy szeplősítik őket.
Ez, és a nyomában induló gőzhenger ellen nincs védelem!
Mert a listákat, a jelölteket lassan nyilvánosságra kell hozni! És minél nagyobb a csapat, annál több az esély rá, hogy kibányásznak, vagy konstruálnak valamit.
Arról nem beszélve, hogy provokátorok, beépített ügynökök, vagy csak egyszerű haszonlesők is tolongani fognak az „új” párt körül.
És akkor maga Magyar maga hiába ártatlan, ezt a fogást megtalálják rajta. Kérdés, milyen eredménnyel? Kérdés, hogyan fog reagálni Magyar az esetleg megalapozott vádak esetén? Varju László (DK) ma is ott ül a Parlamentben, és ez nem vet túl jó fényt Gyurcsányra.
Nem nagyon látszik, hogy még mostanában a Kossuth Rádiót is kerülő Orbánnak pillanatnyilag lenne más eszköze Magyar megállítására.
Persze egy dolog az EP (itt sem mindegy, mekkora frakciója lesz Orbánnak, és ezzel arányos súlya a szélsőjobbon az alkudozásokhoz) és a helyhatósági választások (Magyarnak egyszerűen nincs elég embere, hogy lefedje az országot), és egy másik, fontosabb: az országgyűlési választások!
Az azonban két év múlva lesz! Hosszú idő! Kampány ilyen intenzitással nem tartható fenn két évig!
És rövid az emberek emlékezete.