A sóskúti önkormányzat szerint a hatóság tucatnál is több helyen, összesen hat jogszabályt sértett meg.
Sóskút esete az Andradával azért érdemes Érd lakóinak, de az egész országnak a kiemelt figyelmére, mert most tisztán láthatjuk, mit jelent a feltételek nélküli út, amit a kormány a súlyosan környezetszennyező akkuiparnak biztosít. Abból láttuk, hogy beletekintettünk abba a keresetlevélbe, amit Sóskút önkormányzata a Budapest Környéki Törvényszékhez nyújtott be február 24-én, tucatnál is több ponton támadva a kormányhivatal engedélyét.
Mielőtt ebben elmélyednénk, kiemeljük, hogy az eljárás megmutatja, hová züllött hazánkban a közigazgatás. Az ilyen kormányhivatali eljárásokat közszolgálati tisztviselők végzik el és jegyzik a saját nevükkel. Ezek az emberek nem dolgoznának ott, ha nem lennének megfelelő szakmai tudás birtokában. Tehát tudják, mit tesznek, mégis teszik. (Ha ez nem így van, és nem ismerik a jogszabályokat, az még szomorúbb.)
Nem hivatkozhatnak arra, hogy parancsra cselekedtek, hiszen a közigazgatás nem katonaság, ott egyetlen parancs van: szakmailag hitelesen kell végezni a munkát. Hogy mi a munkájuk? A hazánk jogrendjének védelmére tesznek esküt felemelt kézzel: „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom, tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.”
Ezeket előre bocsátva csak azért nem áll itt azoknak a neve, akik ebben a történetben törvénysértő módon akarnak átnyomni egy településen, sőt, egy térségen olyan vállalkozást, amelyet az itt élők nem akarnak, és az őket képviselő önkormányzat minden eddigi határozatával elutasított, mert nem szeretnénk személyiségi jogi pert a nyakunkba venni. A magyar környezetvédelem maradékának sárba tiprását azonban ők teljesítik be nap mint nap, ezek a névtelen közönyösök, akiket munkájuk végzése során a közért viselt felelősségnek a szele sem legyint meg.
Állítjuk ez azért, mert a kormányhivatal tisztviselői bizonyíthatóan konspiráltak az Andrada képviselőjével, amikor a cég telepengedélyért folyamodott, amit Sóskút jegyzője megtagadott, mire az Andrada szakhatósági eljárást kezdeményezett a kormányhivatalnál. Ebben négy olyan hivatalnok is részt vett, akik később a jogszabályokat semmibe vevő határozatot is készítették.
Mivel ez utóbbit elhallgatták a sóskúti önkormányzat elől, és további eljárási szabálytalanságokat is elkövettek, felmerül a gyanú, hogy a kormányhivatal megsértette a jóhiszemű eljárás követelményét, illetve megszegte a megtévesztés tilalmát. Mentségükre nem szolgál semmi, hiszen itt nincs szó nemzetgazdaságilag kiemelt fontosságú övezetről, amivel Göd, Debrecen, Iváncsa, stb. esetében takarózni lehetett.
Ők azok, akik azon az „apró akadályon”, hogy nem kapott telepengedélyt, úgy segítették át az Andradát, hogy beleírták a határozatba, hogy nincs szükség telepengedélyre. Csak hát ezt nem ők határozzák meg, hanem Magyarország jogszabályai. Igenis egy hulladékgazdálkodással és fémkereskedelemmel foglalkozó vállalkozás elindulásához szükség van telepengedélyre.
Lássunk néhány példát arra, hogy a sóskútiak beadványa szerint milyen jogszabályokat sért a kormányhivatal által kiadott engedély. Konkrétan az alábbi jogszabályok több pontját nevezik meg:
- általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi törvény;
- a hulladékról szóló 2012. évi törvény;
- az Európai Parlament és a Európai Tanács 2023/1542 rendelete;
- a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. Kormányrendelet,
- a levegő védelméről szóló 306/2010. Kormányrendelet;
- a hulladékgazdálkodási tevékenységek nyilvántartásba vételéről, valamint hatósági engedélyezéséről szóló 439/2012. Kormányrendelet.
Íme egy példa, miért vetik fel a történtek a részrehajlás gyanúját. Messziről szaglik, hogy a kormányhivatal a cég „istenbizony” értékű bemondására adta meg az engedélyt, miután sehogy se jön ki a matek. Vegyük például a termelési kapacitásra vonatkozó számháborút. Az Andrada 2024 szeptemberében gyárbejárásra hívta az önkormányzat képviselőit a volt Orion raktárépületébe. Ekkor úgy nyilatkozott írásban, hogy évi 2.000 tonna lenne az üzem kapacitása, ami napi egy kamion beszállítást jelent. A kormányhivatal engedélye már heti két kamionnyi hulladékra, és évi 1249, napi 4,996 tonnára szól.
A mennyi az annyi kérdés tétje az, hogy az engedély kiadásához kell-e előzetes környezeti vizsgálatot lefolytatni. Ha a kérelem napi 4,996 tonna fémhulladék feldolgozására irányul, akkor nem kell, mivel ez a mennyiség nem haladja meg a jogszabályban foglalt 5 tonnás küszöbértéket. Ha azonban az adott tevékenység várható környezeti hatásai jelentősek, akkor környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi engedély szükséges. Erről nem lehet az alapján dönteni, hogy a hivatalnok az íróasztalánál ülve elolvassa, hogy a cég milyen mennyiségű „nemveszélyes” hulladék feldolgozását ígéri.
Különös tekintettel arra, hogy a határozat részletesen taglalja a hasznosítás során történő égetést. A 2-4 cm méretre őrölt hulladékot „kemencében 400-450 Celsius hőmérsékleten kalcinálják. A kalcinálás szerepe a rézfóliára felragasztott grafit ragasztóanyagának elpárologtatása, aminek hatására a rézfólián levő grafitréteg leválik, így a folyamat végén a réz és a grafit is visszanyerhető. A kalcináló kemencéből kilépő gáz különböző illékony szerves vegyületeket tartalmaz (ezek súlyosan rákkeltőek – a szerk.), amit egy másodlagos kemencében utóégetéssel termikusan semlegesítenek.” Az engedély ezek után megállapítja, hogy az üzemnek mind a por-, mind a zaj-, mind a nitrogén-oxid kibocsátása „határérték alatti” – a gyártói tesztüzemi kibocsátásmérés szerint.
Most álljon itt csak egyetlen tény: miközben az Andrada tervezett üzemében a beadott engedélykérelem 5 mg/m³ szállópor kibocsátást ígér, a hasonló kínai rendszerű üzemekben (pl. Bátonyterenyén) sűrűn szálló porban dolgoznak az emberek, mivel a technológia során nem sikerült megvalósítani az ígért zárt rendszert. (Az Andrada üzemének kínai hasonmásában zajló munkafolyamatokat jól mutatja ez a videó.)
A technológiai leírás alapján a kormányhivatalnak igenis vizsgálnia kellett volna, hogy a létesítmény várható környezeti hatásai indokolják-e előzetes környezeti hatásvizsgálat elvégzését. Ettől pusztán amiatt, hogy az Andrada üzeme állítólag 5 tonna/nap alatti mennyiséget dolgoz fel, nem lehetett volna eltekinteni. Ezt a jogalkalmazást követi az EU Bírósága.
De ha már a technológiánál és az állítólag „nemveszélyes” hulladék összetevőinél tartunk. Az Andrada következetesen kerüli az akkumulátorhulladék szó használatát. Pusztán „anódfóliáról” szól, illetve annak alkotóelemeiről, rézről és grafitról. Csakhogy a grafitot valami odaköti a rézhez, konkrétan a sztirén butadién kopolimer nevű szerves anyag, műgumi, amely alapján a feldolgozandó anódfólia egy másik (veszélyes) hulladékkód osztályba kerülhetne, ami nem azonos az engedélyben szereplő kóddal. Anód hulladék kezelésére tehát nem vonatkozik a hivatal által kiadott hulladékkezelési engedély.
Ám az engedély nem a felsorolt anomáliákon bukott meg. Hanem azon, hogy a hulladéktörvény szerint a hatóság honlapján a beérkezés időpontjában közzé kellett volna tenni az eljárást kezdeményező kérelmét, adatait. Ezt azonban elsunnyogta, így a sóskútiaknak lehetőségük sem volt abban ügyfélként fellépni. Holott ehhez az önkormányzatnak minden különösebb kérés nélkül is joga lett volna, miután a törvény értelmében a helyi közösség érdekeinek védelmét látja el, így ügyfélnek minősül minden olyan ügy elbírálásában, melyben hatóságként vagy szakhatóságként nem vesz részt, és feladatkörét az ügy közvetlenül érinti.
A sóskúti önkormányzat keresetében számtalan egyéb jogszabály megsértését is felsorolta, ezek közül még kettőt emelünk ki. Az egyik az Európai Unió 2023/1542 rendeletének figyelmen kívül hagyása, amely a hulladékhierarchiára vonatkozó 2008-as EU-s irányelvnek megfelelően megfogalmazza, hogy az „összegyűjtött hulladékelemeket, hulladékakkumulátorokat nem szabad ártalmatlanítani vagy energetikai hasznosítási műveletnek alávetni”.
Bármennyire is igyekezett az Andrada kérelme és a hatóság határozata úgy tenni, mintha csupán rézkereskedelemről illetve „ártalmatlan” grafitpor keletkezéséről szólna az üzem tevékenysége, itt bizony akkumulátorhulladék kezelése, aprítása, valamint a kötőanyag égetése történik. Márpedig az EU hivatkozott rendelete tiltja a fizikai károsodást, különösen a zúzást, és nem engedi az összetevők anyagként való hasznosítását. Ezzel szemben „a megelőzést, az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást” részesíti előnyben.
A végére hagytuk az Andrada kérelmének legarcpirítóbb pontját: haváriatervnek nevezett dokumentumát a sóskúti önkormányzat még csak meg sem tekinthette, nem engedte a kormányhivatal, és ez nem véletlen. Ebben ugyanis az áll, hogy a cég 2 millió Ft biztosítékot kíván rögzíteni károkozás esetére. A darálás és a kalcinálás súlyosan robbanásveszélyes tevékenységek. Ezt láthattuk a bátonyterenyei és a szigetszentmiklósi üzemek baleseteinél is. Márpedig a hőtermelő berendezések felrobbanása esetén mind a közeli üzemek, mind a közutak súlyos károkat fognak elszenvedni. „A biztosíték összege viszont a vállalat munkatársainak a céges parkolóban tartott kerékpárjai pótlására sem biztosítana fedezetet.” – olvasható a beadványban. Tegyük hozzá: nincs az a biztosító, amely egy viskónál nagyobb lakásra biztosítást kötne 2 millió forint értékben.
Túlzás nélkül kijelenthető tehát, hogy amennyiben egy ezen anomáliák orvoslása nélkül kiadott újabb engedély nyomán az Andrada belevág a nagy akkuhulladék-bizniszbe Sóskúton, az alapjában fogja sérteni a térség lakóinak alaptörvényben biztosított jogát az egészséges környezethez. A Tarnai Richárd főispán kézjegyével ellátott irat pedig hatalmas szégyenpecsétet üt a Pest Megyei Kormányhivatal homlokzatára. (erdmost.hu)
