Mindenki arra kíváncsi, hogy hasad-e a rendszer Magyarországon azután, hogy a hétvégén lemondott az államfő, és hogy előbújt egy „bűnbánó” és „leleplezte” a NER-t, majd kilépett onnan.
Már a megalakulásától fogva hasad, hiszen most is csak azok a folyamatok mutatkoznak meg, amik kódolva vannak a NER működésében. Ezek a hajszálrepedések jelzik azokat a helyeket, ahol a legsebezhetőbb a rendszer, s amik majd a vesztét okozzák.
Mindig elérkezik ugyanis a pillanat, amikor teljes valójában megmutatkozik annak az elvnek a (morális?) tarthatatlansága, amire a rendszer épül: ha rendszerhű vagy, számíthatsz a segítségre; ha hibázol, és jobban megfelel a rendszernek a menesztésed, akkor mész; de ha méltó vagy rá, akkor majd megtalálják az alkalmat, és utánad nyúlnak.
Azt nem lehet tudni, hogy mikor érik el ezek a hajszálrepedések a kritikus mennyiséget, és dől össze az egész úgy, mint ahogy a Jégkorszak című animációs film első része motkányának mogyorója repeszti szét az óriási jégtömböt, ami után megváltozik a világ.
Ennek a mostani történetnek a NER oldaláról nem sok köze van a morális viselkedéshez. Sem annak látszatához, ahogy az inkább tapasztalható a populista rendszerekben, amikben az ilyen értékek hamissá válnak.
Az egyébként valamiféle morális töltettel rendelkező elnöki kegyelem most nélkülözte azt – egyszerűen csak a „mi emberünk” kiszabadításáról volt szó, az ezt kísérő immoralitást nem is nagyon érzékelték. Novák Katalin és Varga Judit lemondása sem morális megfontolások miatt történt, sokkal inkább azt az elvet követte a hatalmi elit, hogy mentsük, ami menthető.
Az ő beáldozásuk a NER szempontjából logikus, hiszen könnyen találnak új embert az államfői posztra hasonlóan formázott, kissé a kormányétól eltérő kommunikációs stílussal, de az EP-választás listavezetőjét is időben cserélik le, még van idő a kampány kitalálásához.
Hogy úgymond vezéráldozatra kényszerültek – akár az ügy kirobbanása után a közvéleményt tükröző, belső használatra készült mérések miatt, akár belső hatalmi harcok miatt –, jelzi, hogy mélyebb a repedés, mint más esetekben, amikor minden gond nélkül tovább zakatolt a masina.
Hogy mennyire morálisak Magyar Péter, Varga Judit exférje indokai akkor, amikor nekiment a NER-nek, egyelőre nem látszik. Amit elmond a NER-ről, nem újdonság, és nem is először történik ilyen. Mégis, Simicska Lajos lázadásával szemben talán számíthat, ha őszintébb Magyar felháborodása, és nem pusztán hatalmi harcról van szó az esetében. Ezzel tudja erősíteni az esetet eleve kísérő morális felháborodást.
Simicska bombája nagyobb volt, magasabban helyezkedett el a NER-ben, mint Magyar, mégis sikerült a hatalomnak pacifikálni a helyzetet. Egy (megvezetett) társadalom moralitásában bízni pedig nem kifizetődő, eddig sem mutatkozott különösebb igény eziránt. De hátha…
Addig is marad a kommunikációs harc. Az ellenzéki pártok megpróbálják kihasználni az alkalmat, de nagy probléma lesz számukra az eszköztelenségük, ami egyrészt a jogállam leépítéséből, másrészt a mediális egyensúlytalanságból, harmadrészt tehetetlenségükből ered.
Az biztos, hogy Orbánék mindent megpróbálnak, hogy eltüntessék a hajszálrepedéseket, és újra egy egységes tömbbé fagyasszák a jeget.
De hogy meddig tart még a jégkorszak, nem tudjuk. Sokan szeretnének hinni abban, hogy a mogyoró már most el van vetve. (NAPUNK)