Orbán Viktornak választania kell a nyilas hagyományok legitimálása és a Giorgia Melonival kötött szövetség között. Vélemény.
Mit zsarolhatott ki Orbán Viktor a folyamatos szembenállással, a taktikai vétózással, az Ukrajnának nyújtott támogatás hosszas akadályozásával? Ma ezt latolgatják Európa-szerte. A magyar sajtóban megoszlanak a vélemények.
A kormánypártiak szerint a magyar miniszterelnök megint bebizonyította, hogy rá figyel a világ, hogy ő a tárgyalások irányítója. Ellenzéke azért marasztalja el, mert nem fogalmaz meg világos célokat, tét nélkül válik az európai együttműködések kerékkötőjévé.
A kérdés nem az, Orbán Viktor mit ért el. A „magyarok pénzét ne adják az ukránoknak” jellegű győzelmi bejelentései mögött nincs fedezet. Nem merült fel eddig sem, hogy „a magyarok” pénzét „az ukránoknak” adnák, hogy a Magyarország által lehívható keretek változnának az Ukrajnának nyújtott segítség miatt. Nem merült fel az sem, hogy a gazdasági támogatás egyben katonai támogatás is lenne, és Magyarország ezzel vagy ehhez hasonló döntésekkel a „háború részévé” válna.
A szemünk előtt zajló hosszas tárgyalássorozat, majd a legutóbbi, EU-s csúcson született váratlanul gyors, Magyarország részvételével és együttműködésével hozott döntés mögött van egy másik történet. Az európai politikai térkép átrendeződésének, a közelgő EP-választásoknak a története.
A főszereplő
Az elmúlt napok főszereplője pedig, dacára minden taktikázásnak, nem Orbán Viktor, hanem Giorgia Meloni. Egyrészt ő az, aki az új európai szélsőjobb arcaként egyre nagyobb befolyást szerez, és aki mögött egy, az európai jobbközép pártok által is elfogadott(abb) politikai csoportosulás felsorakozik.
Másrészt ő az, aki most az Orbán Viktort megzabolázó, tárgyaló- és kompromisszumképes politikusként jelenik meg. Ő volt az egyik utolsó partner, akivel Orbán Viktor az EU-csúcson született megállapodásról tárgyalt. Vele állt az elmúlt két hétben intenzívebb, az elmúlt hónapokban visszafogott, de folyamatos kapcsolatban.
Giorgia Meloninak sikerült az, amit Orbán Viktor tűzött ki célul az elmúlt években, és amely céltól a magyar politikus egyre messzebb sodródott. Orbán Viktor pártja, a Fidesz 2021 óta gyakorlatilag légüres térben van az európai politikai porondon. Három éve kilépett (kiléptették) az Európai Néppárt frakciójából, és az azóta eltelt időszakban nem sikerült más alternatívát kialakítania, felmutatnia.
Ezzel szemben Giorgia Meloni egyre elfogadottabbá vált, és egyre nagyobb befolyásra tesz szert az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja, az ECR (benne az Olaszország Fivérei Párt) is. Ha a dolgok a következő hónapokban a felmérések szerint haladnak, akkor ez a befolyás az EP-választások után megsokszorozódhat.
Új kapcsolódások
Ha Orbán Viktor és a Fidesz ki akar törni az elmúlt években megtapasztalt izolációból, akkor az ECR jelenthet egy vészkijáratot. Ezen a pártcsaládon keresztül történhet meg a nagy visszatérés, amikor már nemcsak a kávészüneten látják jó szívvel Orbán Viktort, hanem a döntésképes tárgyalóasztalnál is. Amikor már nemcsak a vétóval való zsarolással lehet befolyással az eseményekre, hanem a döntések előkészítésében.
A tagfelvételről nem született még megállapodás, de a jelek arra mutatnak, hogy az együttműködés nagyon is elképzelhető. A Melonival nyílt színen folytatott tárgyalások mellett volt még egy, kevésbé látványos ajánlat: a Fidesz meghívást kapott a másik szélsőjobboldali pártcsaládba is: az Identitás és Demokrácia csoportjába. Itt olyan partnerekkel működhetne együtt a magyar kormánypárt, mint az osztrák Szabadságpárt, a német AfD, a Salvini-féle Liga vagy a Francia Nemzeti Tömörülés.
A valódi verseny – vagy kooperáció – a szélső- és még szélsőbb jobb között megy Európában. Az eldőlni látszik, hogy ki lesz ennek az arca: Giorgia Meloni. A B verzió, hogy egy nagy frakcióban egyesülnek ezek az európai szélsőjobboldali politikai alakulatok. Ez épp az Ukrajnához (és Oroszországhoz) fűződő eltérő kapcsolatok miatt most kevéssé esélyes.
Ha Orbán Viktor valóban vissza akar oldalogni az európai centristákhoz (és közelebb akar kerülni a döntéshozó erőkhöz), akkor az ECR-rel kell a következő hónapokban valamiféle modus vivendit találnia. Ennek a nyitányát láttuk a február elsejei EU-csúcson.
A visszaoldalgás akadálya, hogy szuverenista programjával, azzal, hogy Magyarországon a szélsőjobboldali tábor megszerzésével van elfoglalva, továbbá, hogy Orbánnak a legerősebbek az orosz kapcsolatai, inkább az Identitás és Demokrácia csoporthoz áll közel.
A meccset egy nem váratlan, de annál riasztóbb kelet-közép-európai folyamat döntheti el. A román AUR a második legerősebb romániai pártként készül az EP-választásokra. Ha hozza azt a formát, amit most, öt hónappal a választások előtt mérnek, akár 8 mandátumot is szerezhet júniusban.
Decemberben, amikor Orbán Viktor az ukrajnai támogatás vétójával volt elfoglalva, George Simion az Olasz Testvériség közéleti találkozóján vett részt, az Atrejun. És pont olyan lelkesen fotózkodott Giorgia Melonival, mint Orbán Viktor a februári EU-csúcson.
Minden jel arra mutat, hogy az AUR – amely az olaszok számára az olaszországi román diaszpóra miatt is nagyon fontos – szintén az ECR felé kacsintgat. Márpedig egy magyarellenes szélsőjobboldali román párt és a Fidesz aligha férhet meg egy gyékényen. Persze, születtek már meghökkentő alkuk az európai színtéren, a helyzet csak azt jelzi: amilyen népszerű ma a szélsőjobb uniószerte, olyan töredezett és olyan ellentmondásos.
Antifa
Mindezek fényében válik sokatmondóvá az a közjáték, ami az EU-csúcson született megegyezést megelőzte. Magyarország és Olaszország között szokatlanul éles diplomáciai konfliktus alakult ki a tavaly letartóztatott olasz antifa aktivisták miatt. Ilaria Salis és társai ellentüntetőkként a Kitörés Napja című demonstrációra érkeztek Budapestre 2023 februárjában, és a magyar vádhatóságok szerint civilekre támadtak, illetve civileket vertek meg brutálisan.
A tetteseket előállították, és hónapok óta folyik ügyükben az eljárás. Ezalatt az idő alatt Salis nem kapta meg a vádirat olasz nyelvű változatát, nem tarthatta telefonon a kapcsolatot a családjával, tárgyalására pedig kéz- és lábbilincsben kísérték. Az olasz közvélemény széles körben, mondhatni pártállástól függetlenül felháborodott. Akkora volt a nyomás a kormányon, hogy több szinten is a magyar illetékesekhez fordultak. Bekérették a magyar nagykövetet, Meloni pedig még Orbán Viktort is felhívta.
Ha csak a magyar–olasz kapcsolatok döntöttek volna a kérdésben, akkor valószínűleg barátságosabb párbeszéd alakul ki. Csakhogy a Fidesz most épp a magyar szélsőjobb szimpatizánsait igyekszik elszívni a Mi Hazánk és a Jobbik elől.
Az olasz antifa aktivisták letartóztatása kiválóan beleillett a „globális baloldal a magyarokra támad, de mi megvédjük hazánkat” propagandaüzenet világába. Ki is használta ezt a magyar propagandamédia, amely tavaly február óta folyamatosan terítéken tartja Salisék ügyét. Úgyhogy ebből kihátrálni bármilyen szinten – akár úgy is, hogy kiadják és az olasz hatóságokra bízzák a gyanúsítottakat – elég nehéz lenne.
Látszólag alig van köze az EU-csúcshoz az antifa aktivisták ügyének, de ezekben a napokban dőlhet el az európai szélsőjobb jövője. Meloniék üzenete több okból fájhatott Magyarországon. Az országban, amellyel kapcsolatban oly sok szinten megkérdőjelezik a jogállamiság működését. Hogy nem volt szabályszerű és méltányos az ügyészségi, bírósági eljárás, hogy nem voltak méltányosak a fogva tartás körülményei – azt igazolják, hogy Magyarország nem működik jól, mint jogállam.
Hogy az olasz szélsőjobb kormány kiáll az antifa aktivisták mellett, azt jelzi, hogy nem lehet mindent alárendelni a politikai szembenállásoknak. Márpedig Magyarországon, ahol a kormány szerint a „magyarok az elsők”, egy magyar baloldali, szélsőbaloldali aktivista, politikus ilyen védelemre nem számíthat, arra viszont igen, hogy a magyar propagandamédia számol le vele. (Ahogy az történt a Salis-ügy egyetlen, hónapokig vegzált magyar érintettjével is.)
Más szóval: a „nemzeti egységnek” ebben a történetben olasz részről valódi jelentése volt, és ez ordítóan figyelmeztetett arra, bármennyit is emlegeti Orbán Viktor a NER „nemzeti egységét”, ilyesmi Magyarországon nincs.
Harmadrészt, és ez a legfontosabb: az a fajta nyilas, náci hagyományokat ápoló szélsőség, amely a Kitörés Napján is megmutatkozik, Meloniék számára nem elfogadható. Orbán Viktornak előbb-utóbb választania kell. Nemcsak a tekintetben, hogy kilép-e a politikai izolációból, hajlandó-e az akut vétózásból a kooperációra kapcsolni. Hanem, hogy lemond-e a magyar szélsőjobboldal legradikálisabb rétegéről, legitimálásáról, és korrigálja-e a saját radikálisan jobbra ferdülő politikai pályáját.
Aznap, amikor Orbán Brüsszelbe utazott, teljes zavar alakult ki a magyar propagandasajtóban. Giorgia Melonit „Soros bábujának” nevezte a Pesti Srácok, a Mandineren egyik cikk jelent meg a másik után, hogy Meloni áruló. Miközben beindult Budapesten a karaktergyilkoló-gép, Brüsszelben már készítették elő a Meloni–Orbán találkozót, aminek a vége a barátságos szelfizés és másnap az ukrajnai támogatásról szóló megegyezés volt.
Ezekből a közjátékokból két dolog látszik. Azt Orbán felismerte, hol a helye: Meloni mögött vagy mellett van esélye. Továbbá: ha a nemzeti szuverenitásra oly büszke magyar miniszterelnöknek azt üzenik, hogy hátrább az agarakkal, akkor előbb-utóbb meghátrál. Még akkor is, ha cserébe jutalmat – például ECR-tagfelvételt – csak feltétellel, hónapok múltán várhat. (NAPUNK)
