"Nem ismerek olyan kollégát, aki ne találkozott volna pedofil történettel"
Nem számít a gyerekek védelme a családbarát kormánynak, a szakmai minimumok sem teljesülnek, a társadalom peremén dolgoznak – erről számolt be lapunknak a rendszerben dolgozó gyám, egy gyermekfelügyelő, illetve egy szociális szakember.
„Szekunder szégyenérzetem van Novák Katalin döntése, és a saját vezetőim viselkedése miatt, akiknek eszükbe sem jutott, hogy elhatárolódjanak ettől az ügytől.” Ezt írta a Népszavának egy gyermekvédelmi gyám, miután olvasta a Népszavában az ellátórendszerben dolgozó kollégái lesújtó véleményét.
Nincs egyedül, sorban jelentkeznek azok a szakemberek, akik úgy érzik, mindenkinek meg kell tudnia, hogy a családbarát kormánynak mennyire nem számít a gyerek, és a gyerekvédelem. Nevét ő sem vállalja – ahogy a korábbi cikkünkben megszólalók sem –, mert „valószínűleg holnap már nem kellene bemennem dolgozni, sőt, máshol sem kapnék munkát. Tartozom annyival a gyámolt gyerekeimnek, hogy tovább kísérjem a sorsukat”. Úgy fogalmazott: körülbelül 600-an dolgoznak gyermekvédelmi gyámként az országban, ők a törvényes képviselői a 22 ezer állami gondoskodásban lévő gyereknek. Noha a gyermekvédelmi törvény szerint egy gyámhoz legfeljebb 30 gyerek tartozhatna, hozzá 36 tartozik, akik az ország különböző pontján laknak. Mint írta, szakirányú diplomája, és másfél évtizedes szakmai tapasztalata van. Ennek ellenére „340 ezer a nettó fizetésem, cafeteria nincs, a saját autómat használom, amibe havi szinten beletankolok átlag 100 ezer forintot a gyermekek látogatása miatt. Ha ezt levonom, marad havi 240 ezer forintom” – fogalmazott.
Ilyen körülmények mellett végzi az igen összetett munkáját. Amikor egy gyerek állami nevelésbe, gondoskodásba kerül, a szülő felügyeleti joga szünetel, ezt pótolja a gyám – magyarázta. Minden olyan esemény, beavatkozás, ami a törvényes képviselő hozzájárulását, beleegyezését igényli, az ő feladatuk. Ilyenek például az orvosi beavatkozások, rendőrségi ügyek, bírósági tárgyalások, abortusz, iskolai beiratkozás, okmányok intézése. Ezek mellett a gyerek sorsát, életútját is követniük kell – tette hozzá. – Ha bármi baj történik, az a mi felelősségünk, a szakminisztérium első kérdése, hogy mit tett a gyám. Megjegyezte azt is: az országos gyermekvédelmi szakszolgálat éves költségvetése 9 milliárd forint, ennyi pénz jut a 19 megyére és a fővárosra. „Nem vagyunk hősök, de emberhez méltó bánásmódot érdemlünk mi is, akik a valódi gyermekvédelemben dolgozunk, a társadalom peremén. »Hogy miért csinálom? Hogy ne az egyház csinálja!”
A gyermekvédelem területén működő civil szervezetben dolgozik az a szociális szakember, aki az mondta: név nélkül, és csak a magánvéleményét mondhatja el, mert ha az alapítványa nevében beszélne, másnap „sóval hintenék be a szervezet helyét”. Úgy fogalmazott: a rendszerben semmire nincs pénz, emiatt képtelenség szakmai, és minőségi szolgáltatást nyújtani. A probléma viszont nem látható, a szociális szféra legmélyebben elásott bugyra a gyermekvédelem. Csak az tudja, hogyan működik, aki benne dolgozik. Míg az egészségügyi finanszírozás hiányával, vagy akár a hajléktalansággal, az idős gondozás problémájával szinte mindenki találkozik, a gyermekvédelem egy zárt közeg, ahonnan a legritkább esetben jut ki információ.
– Csak a legbotrányosabb esetekről értesül a társadalom, pedig meglepődnének az emberek, ha ismernék a teljes igazságot – mondta. „Nem ismerek olyan kollégát, aki ne találkozott volna legalább egy pedofil történettel” – fogalmazott. A pénzhiány miatt a szakmai minimumot sem lehet teljesíteni, csak a legkitartóbb szakemberek maradnak, de sokan más pályát választanak. Sokan nem megfelelő képzettséggel, szakmai rutin és megfelelő érzékenység nélkül dolgoznak a rendszerben. Kijelentette: az egész gyermekvédelmi rendszer haldoklik, nem tudja betölteni a funkcióját, valójában bántalmazza a gyerekeket. Nem tud biztonságot és védelmet nyújtani, nincs arra garancia, hogy a családjából kiemelt kiskorúnak jobb helye lesz a gyermekvédelemben.
A családjukból átmenetileg kiemelt, korábban veszélyes, bántalmazó környezetben élő kiskorúakat gondozó gyermekfelügyelő pedig arról mesélt lapunknak – a retorzióktól tartva ugyancsak névtelenséget kérve –, hogy mennyire magukra utaltak. Nincs vezetői-, vagy szakmai irányítás, abban az intézményben, ahol ő dolgozik, mindenki azt csinál, amit akar – mondta.
Sok kollégám alkalmatlan a munkára, és mindig az a főnököm indoklása, hogy a munkaerőhiány miatt kellett őket felvenni. Pedig egy ilyen dolgozó hanyag, és példa is van, hogy a kisebbeket nem, vagy minimalizálva fürdeti meg. Van olyan is, aki agresszív velük, mások csak lepasszolják őket.
Azt mondta, ezt a viselkedést az intézményvezetők nem tudják kordában tartani. Kijelentette: néhány kollégájával az „erős maghoz” tartoznak, foglalkozásokat szerveznek a gyerekeknek, szeretettel és szakértelemmel fordulnak feléjük. De ez nem elvárás. A saját lelkiismeretük, szaktudásuk és a gyerekek iránti szeretetük miatt teszik a dolgukat. Dicséretet, elismerést ezért soha nem kapnak, a fizetésük pedig életkortól függően 250-280 ezer forint. „Egyszerűen megfojt minket a rendszer.” (Népszava)