A politikai vagy közéleti személyek elleni erőszakos támadások — néha halálos kimenetellel — nem példa nélküliek, sem Magyarországon, sem nemzetközi szinten.
Ezek mindig jelentős társadalmi-szellemi traumát, sokkot okoztak. Mindegyiket követte a társadalmi klíma kiéleződése, politikai diskurzus eldurvulása, ám idővel általában a tragédia felhívta a figyelmet a közéleti szereplők védelmére, az erőszak elleni zéró tolerancia fontosságára.
Gyakran ilyen események után változik a politikai klíma, sőt, akár új korszak kezdete vagy intenzív (néha törékeny) nemzeti összefogás is kialakulhat — még több éles törésvonal mellett is.
Magyarországi példák
Teleki László (1861)
A gróf és politikus öngyilkos lett, de halála körülményei politikai környezetben óriási hullámokat keltettek. Az eset utóélete és közhangulatra gyakorolt hatása erős, mivel egy politikai válság közepén történt.
Tisza István (1918)
Magyarország volt miniszterelnökét a Tanácsköztársaság előtti zűrzavarban radikális katonák lőtték le budai villájában. Halála az I. világháború utáni, forradalmi időszak megrázkódtatását erősítette; a politikai gyilkosság egy korszak végét és új, radikálisabb eszmék megjelenését szimbolizálta.
Kovács Béla (1947, letartóztatás)
Nem gyilkos, hanem koncepciós per és az ÁVO erőszakos fellépése volt, de a vidék egyik emblematikus politikusának elhurcolása a társadalmat mélyen megrázta és példázta, hogy a hatalom ilyesféle eszközökhöz is nyúlhat.
Egy ilyen tragédia rövid távú következménye a társadalmi és politikai élet felfokozott érzelmi állapota, a közbiztonság témájának előtérbe kerülése, és a politikai kommunikáció élesedése lenne. Hosszabb távon a közélet védelmével, a gyűlöletkeltés megfékezésével kapcsolatos szabályozásokat is befolyásolhatná.
Várható belpolitikai következmények
Sokk és megrázkódtatás: Azonnali társadalmi és politikai sokkhatás következne, különösen tekintve, hogy Jeszenszky Géza ismert közéleti személy, volt külügyminiszter, és a politikai elit, illetve a közmédia része volt évtizedeken át.
Politikai indulatok és retorika felerősödése: Nagy valószínűséggel a politikai térfélen azonnali felelőskeresés, a közbeszéd radikalizálódása, és az erőszak elleni felszólalások jelennének meg kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Mindkét oldal a maga igazát próbálná alátámasztani a történtek értelmezésével.
A közbiztonság és az erőszak kérdésének fókuszba kerülése: A sajtóban és a politikában hangsúlyosabb lenne a közbiztonság, az utcai erőszak, a gyűlöletbeszéd és annak következményei témája. Valószínűleg törvényi szigorításokat, rendőrségi intézkedéseket, szimbolikus lépéseket vezetnének be.
Társadalmi megosztottság mélyülése: Az ilyen jellegű politikai- vagy közszereplő elleni támadások a társadalmi törésvonalakat is mélyíthetik, hiszen a közvélemény politikai identitás mentén értelmezheti a cselekedetet.
Nemzetközi visszhang: Az ilyen eseménynek külföldön is lenne visszhangja – Magyarország megítélését befolyásolná a jogállamiság, a közéleti biztonság, illetve a politikai viták civilizált lefolytatásának kérdésében.
Szolidaritási és megemlékezési akciók: Függetlenül a politikai hovatartozástól, nagy valószínűséggel számos megemlékezés, demonstráció, illetve közös elítélő nyilatkozat születne az erőszak minden formája ellen.