Boldog békeidők!
1932-ben az amerikai, sőt az egész világsajtót bejárta, mindenhol lefoglalva a címoldalakat a hír, amit a “század bűntényének”, sőt, a Jézus feltámadása óta elkövetett legnagyobb bűnténynek neveztek, hogy 1932 március 1-én elrabolták a 20 hónapos ifj. Charles Lindberghet, a “Lindbergh bébit”. Hogy e bűntény ekkora világ szenzáció lett, abban természetesen vezér szerepet játszott, hogy a gyermek apja Charles Lindbergh világhírű repülő volt, aki 1927 májusában a"Spirit of St Louis” nevű repülőgépén egyedül, elsőként a világon az amerikai, New York melletti Long Islandről 33.5 óra alatt átrepült az Atlanti óceán felett Párizsba.
Miközben a Lindbergh család este New Jersey állambeli East Amwell-i házuk földszíntjén tartózkodott, a rabló egy létrán felmászott a ház emeletére és elvitte a kisgyereket. Otthagyott egy helyesírási hibáktól nyüzsgő levelet, amelyben 50 ezer dollár váltságdíjat követelt a gyermekért. Bár a kért váltságdíjat kifizették, a bébit végül néhány nap múltán már csak halva találták meg. A nyomozás egy német bevándorló, Bruno Hauptmann szemelyében találta meg a gyilkost. Amikor ez történt, még két éves sem voltam, de a hir valahogy mégis ott lebegett gyermekkorom évei felett egészen addig, míg Matuska Szilveszter 1936-ban fel nem robbantotta a biatorbágyi vasuti hidat, s ez az új szenzáció ki nem szorította a régit.
Ez a régi gyermekrablási hír tolult elő emlékezetemben, amikor az ukrajnai orosz gyermekrablásokról hallok. S elkerülhetetlenül mormogom magamban: boldog békeidők, amikor annakidején egyetlen gyermek elrablása ekkora világszenzációvá vált. Napjainkban a harmadik éve dúló orosz–ukrán háború a világsajtó mindennapi témája. Mégis viszonylag ritkán esik szó e háború legrettenetesebb orosz bűntényéről, 19 ezer ukrán gyermek elrablásáról és 13 Belorussziában és 43 Oroszországban létesített “átnevelő táborban” végrehajtott agymosási kisérletéről, hogy oroszokká alakítsák át őket. Ennek következtében adott ki elfogató parancsot a hágai Nemzetközi Bíróság Vlagyimir Putyin ellen, aki erre a gonosz akcióra parancsot adott, és Maria Lvova-Belova ellen, aki az akció gyakorlati végrehajtását vezette. (Szarkasztikusnak is nevezhetjük, hogy Belova hivatalos rangja ‘Elnöki megbizott a gyermekek jogainak védelmében’). Sajnos, nem egyedülálló eset. A szudáni polgárháborúban 5 millió (!) gyermek veszítette el otthonát és millióik vánszorogtak át a határon biztonságot keresve. 2010 és 2023 között megkétszereződött azoknak a gyerekeknek a száma a világon és meghaladta a 47 milliót, akik elveszítették otthonaikat. A hontalanná váltak 40 százaléka gyermek.
Bár a mai számok ijesztőek, mégsincs sok új a nap alatt. A spanyol Franco diktatúra is nagyüzemi alapon csinálta ezt az 1940-es évektől, amikor lehet - pontos számuk ismeretlen - hogy több mint 50 ezer újszülöttet raboltak el korházakban anyjuktól és adtak frankóista fasiszta családoknak.
A gyermekrablás témája felborzolja a kedélyeket és ezért hálás téma írók számára is. Nem kevesebb, mint 68 mai amerikai regény választotta témának e rémséget. A Yale Egyetem egy intézete adatbázist hozott létre, mely az ukrán gyerekek adatait és a rendelkezésre álló információkat tartalmazta. Donald Trump azonban 2025 márciusában megvonta a federális támogatást ettől a kutatóintézettől és levette napirendjéről e témát. A külügyminisztérium elrabolt gyerekekről szóló adatbázisát is állítólag megsemmisítették. Neki nyilván fontosabb a barátsága Putyinnal.
A gyermekek jogainak megsértése, söt semmibe vétele Afghanisztán mellett hat afrikai országban – Maliban, Nigerben, a Közép Afrikai Köztársaságban, Congóban, Szomáliában és Chadban - kétségbeejtően tragikus. Ezekben az országokban nem a gyermekrablások, hanem a gyermekek megölése, magukra hagyása, éheztetése és otthontalansága rémítő. Gyermekek milliói hányódnak és vesznek el ezekben a nyomor országokban.
Az elnökválasztási kampány idején Trump számtalanszor ismételgette, hogy Ukrajnában egy nap alatt békét teremt. Tegnap, száz nappal Trump kormányralépése után külügyminisztere, Marco Rubio kijelentette, hogy a sikertelen béketárgyalások miatt “tovabb kell lépnünk” ezen. (Ez a gyakran hasznalt angol formula: “let’s move on” azt jelenti, hogy magunk mögött kell hagynunk, nem kell többé foglalkoznunk vele). Lépjünk tovább a háborún? Ne foglalkozzunk többé vele? Biztató kormányprogram. Nem biztató azonban a 19 ezer ukrán gyerek sorsa az orosz átnevelő táborokban. (Berend T. Iván)
