Ez már a gazdagok képmutatása
A világ gazdag felének túl sok politikusa és klímavédelmi aktivistája elfelejti, hogy a bolygó nagy részét továbbra is szegénység és éhínség sújtja. Mégis a gazdag országok egyre nagyobb mértékben költenek fejlesztési segélyek helyett klímavédelemre. A Világbank, amelynek elsődleges célja a szegénység felszámolása, most bejelentette, hogy forrásainak nem kevesebb, mint 45 százalékát klímavédelemre fordítja, ami évente mintegy 40 milliárd dollárt von el a szegénység és az éhínség felszámolását célzó erőfeszítésektől.
Könnyű a klímaváltozás kérdését a világ fő prioritásaként kezelni, ha az ember kényelmes életet él. A világ népességének 16%-a, aki ezekben a gazdag országokban él, jellemzően nem éhezik, vagy nem tapasztalja meg azt, hogy szerettei olyan egyébként könnyen kezelhető betegségekben halnak meg, mint a malária vagy a tuberkulózis. A legtöbbjük jól képzett, átlagjövedelmük pedig akkora, mint amilyen egykor a királyi családoké volt.
A világ többi részének nagy hányada azonban még mindig a fent leírt nehézségekkel küzd:
- a szegényebb országokban évente ötmillió gyermek hal meg ötéves kora előtt,
- és közel egymilliárd ember nem jut elég élelemhez.
Több mint kétmilliárd embernek környezetszennyező módon, például trágyával és fával kell főznie és fűtenie, ami csökkenti a várható élettartamukat. Bár a legtöbb gyerek ma már jár iskolába, az oktatás nem megfelelő színvonala miatt az alacsony és az alsó közepes jövedelmű országokban a legtöbb gyermek továbbra is funkcionális analfabétának számít.
A SZEGÉNY ORSZÁGOKNAK ÓRIÁSI SZÜKSÉGÜK VAN ARRA, HOGY NAGYOBB MÉRTÉKBEN HOZZÁFÉRJENEK AHHOZ AZ OLCSÓ ÉS BŐSÉGESEN RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ENERGIÁHOZ, AMELY KORÁBBAN LEHETŐVÉ TETTE A GAZDAG ORSZÁGOK FEJLŐDÉSÉT.
Az energiához való hozzáférés hiánya akadályozza az iparosodást, a növekedést és a lehetőségeket. Erre az alábbi példát hoznám fel: Afrikában olyan mértékű hiány áll fenn a villamos energia terén, hogy az egy főre jutó teljes árammennyiség jóval kevesebb annál, mint amennyit a gazdag világban egyetlen egy hűtőszekrény elfogyaszt.
A fejlesztési célú források keretének klímavédelemre történő kifosztása nagyon rossz döntés. A klímaváltozás valós dolog, azonban az adatok nem támasztják alá, hogy erre fordítsuk a szűkös fejlesztési forrásokat a szegénységgel összefüggő problémák kezelése helyett.
A klímavédelmi aktivisták szerint a szegénység és az éghajlatváltozás elválaszthatatlanul összefügg, és mindkettővel foglalkoznunk kell. De valójában nem ezt tesszük. A kutatások pedig sorra azt mutatják, hogy az alapvető fejlesztési prioritásokra fordított források sokkal nagyobb és gyorsabban jelentkező hasznot okoznak egy elköltött dollárra vetítve, mintha a klímavédelemre fordítanánk a forrásokat.
Ez azért van így, mert a valódi fejlesztési beruházások – legyen szó akár a malária elleni küzdelemről, a nők és lányok egészségének javításáról, az e-tanulás előmozdításáról vagy a mezőgazdasági termelékenység növeléséről – már most jelentős mértékben javíthatják az érintett emberek életét, valamint a szegényebb országokat számos szempontból jobb helyzetbe hozhatják, beleértve a természeti és minden további, a klímaváltozással kapcsolatos katasztrófával szembeni ellenállóképességük erősödését.
Ezzel szemben még a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése sem eredményezne észrevehető változásokat egy vagy több generáción keresztül. Bár a szegény országok ellenállóképességének növelését célzó, a klímaváltozással szembeni alkalmazkodására fordított források valamivel hatékonyabbnak nevezhetők, mint a kibocsátáscsökkentés, mindkét intézkedés hatása messze elmarad a legjobb fejlesztésekbe történő befektetésektől.
A klímaváltozás nem a világ végét jelenti. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által bemutatott forgatókönyvek szerint a világ helyzete az évszázad során jelentős mértékben javulni fog, és a klímaváltozás – a kérdésben megfigyelhető pánikszerű kampányolás ellenére – csak kissé lassítja majd ezt a fejlődést. A tavalyi év minden idők legnagyobb gabonatermését hozta globális szinten. A jövedelmek és a terméshozamok további növekedésével az éhínség mértéke óriási mértékben fog csökkeni az elkövetkező évtizedekben.
AZ ELŐREJELZÉSEK SZERINT A KLÍMAVÁLTOZÁS PEDIG CSUPÁN KIS MÉRTÉKBEN LASSÍTJA MAJD AZ ÉHÍNSÉGEK CSÖKKENÉSÉNEK ÜTEMÉT.
Továbbá az IPCC számításai azt mutatják, hogy klímaváltozás hiányában a globális átlagjövedelem 2100-ra 3,5-szeresére nőne. William Nordhaus professzor (az egyetlen klímaközgazdász, aki Nobel-díjat kapott) azonban kimutatta, hogy még ha keveset is teszünk a klímaváltozás ellen, akkor azzal is csak kissé lassítanánk a fejlődést – 2100-ra a jövedelmek még mindig 3,34-szeresükre nőnének.
A klímaváltozást okosan kellene kezelnünk, oly módon, hogy a gazdag országok kormányai hosszú távon befektetnek a zöld energiával kapcsolatos kutatás-fejlesztésbe, hogy olyan alacsony költségű innovatív megoldások szülessenek, amelyek megbízhatóan rendelkezésre álló energiát biztosítanak mindenkinek megfizethető áron. A világ szegényebb felének nagy része elsősorban olcsó és megbízhatóan rendelkezésre álló energiával akarja kiemelni az embereket a szegénységből, és javítani az életminőségüket.
A GAZDAG ORSZÁGOK AZONBAN MA MÁR NEM HAJLANDÓK FINANSZÍROZNI MÉG OLYAN BERUHÁZÁSOKAT SEM, AMELYEK CSAK TÁVOLRÓL KAPCSOLÓDNAK A FOSSZILIS ENERGIAFORRÁSOKHOZ.
Ez képmutatásnak tűnik, mivel a gazdag országok maguk is fosszilis forrásból fedezik energiafelhasználásuk majdnem négyötödét, főként a nap- és szélenergia megbízhatatlansága és azok energiatárolási problémái miatt. Mégis arrogánsan bírálják a szegény országokat, amiért azok nagyobb energia-hozzáférésre törekszenek. Továbbá azt javasolják, hogy a szegény államoknak valahogy „előre kellene ugraniuk” az időszakosan működő nap- és szélenergia használatára, amelyek megbízhatatlanságát a gazdag világ amúgy nem fogadja el saját energiaszükségletei fedezésénél.
A klímaváltozás a szegényebb országokban élő emberek prioritási listáján messze hátul szerepel. Az alacsony és közepes jövedelmű országok vezetői körében végzett nagyszabású felmérés is azt mutatja, hogy az oktatás, a foglalkoztatás, a béke és az egészségügy áll a fejlesztési prioritások élén, a klímavédelem kérdése csupán a 12. helyen áll a listán szereplő 16 téma közül.
A VILÁG SZEGÉNYEBB FELE MINDENKÉPPEN MEGÉRDEMLI A LEHETŐSÉGET, HOGY JOBBÁ TEGYE AZ ÉLETÉT.
De ahogy a politikusok több pénzt kérnek állítólag a világ legszegényebb embereinek megsegítésére, úgy kellene követelnünk, hogy ezt a forrást ne az amúgy jó érzést biztosító, de hatástalan klímavédelmi programokra fordítsák, hanem olyan hatékony fejlesztési projektekre, amelyekkel valóban életeket lehet megmenteni és megváltoztatni.
Bjorn Lomborg, Copenhagen Consensus, Stanford Egyetem/(Portfolio)