Ez a feszültség valójában egyoldalú, Oroszország pedig tudatosan igyekszik aláásni a svéd belbiztonságot – mondta a Népszavának Flamm László történész, Svédország-szakértő.
Fogytán van már a svédek türelme a NATO-csatlakozás elhúzódó magyar blokkolása miatt?
Az Ukrajna elleni orosz agresszió 2022. februári kezdete óta a svéd sajtóban és közvéleményben abszolút prioritást élvez a NATO-csatlakozás témája. jelenleg 62 százalékos most a csatlakozást támogatók aránya, ez a szám tavaly óta még nőtt is, annak ellenére, hogy orosz dezinformációs kampány indult a svéd belpolitika befolyásolására. Ennek kapcsán fontos megemlíteni a svéd russzofóbiát, ami az 1809-es svéd-orosz háború elvesztése óta jellemzi az országot. Ehhez vereséghez köthető az ország több mint 200 éves semlegességének külpolitikája is, aminek az orosz-ukrán háború miatt tavaly vége szakadt.
A honvédség Gripen vadászgépeinek lízingszerződését a svéd partner jogosult meghosszabbítani. Felmerült a retorzió ötlete a svéd kormány részéről?
A svéd külpolitika elmúlt száz éves története a szolidaritásról és a jobb- vagy baloldali diktatúrák elleni harcról szólt, ami mindig párosul hosszú távra tervező pragmatikus, technokrata vezetéssel. Ugyanakkor felmerült a kormány köreiben az a lehetőség is, hogy a csatlakozási procedúra elhúzódásával akár ilyen eszközökhöz is nyúlnának.
Az Országyűlés időhúzása melletti egyik érv az a 2019-es svéd oktatási videó volt, amely Magyarországot leépülő demokráciának mutatja be, ahol nincs sajtószabadság. Ilyen rossz most hazánk megítélése a svéd közvéleményben?
Már István királyunk biztonságát is kétméteres varég testőrség vigyázta, de a Rákóczi-szabadságharcban is háromezer fős lengyel és svéd önkéntes hadtest harcolt, ez a segítség pedig folytatódott ’48-as szabadságharc idején is. De beszélhetünk Wallenbergről vagy az ’56-os forradalom után befogadott 50 ezer magyar menekült esetéről is. A magyarok felé irányuló szeretet és szolidaritás hosszú évszázadokra nyúlik vissza Svédországban. Az Orbán-kormánnyal kapcsolatos első élesebb kritikák először a 2015-ös menekültválság kapcsán jelentkeztek, ekkor ugyanis Németország és Ausztria mellett Svédország is kifejezett célországnak számított. Csak abban az évben mintegy 250 ezer szíriai menekültet fogadott be a svéd állam. Bár most érzékelhető némi turbulencia a kétoldalú kapcsolatokban, ez a feszültség valójában egyoldalú.
Törökország, amely Magyarország mellett a másik tagállam, amely még nem adott zöld utat a svéd NATO-belépésnek, sokáig a Kurd Munkáspárt tagjainak kiadatását szabta feltételül. Mit csinálnak ők Svédországban?
Tízezer kurd él most Svédországban. A 60-as évek óta folyamatosan érkeztek többnyire diákként, kisebb részben politikai menekültként Törökországból, Irakból és Szíriából. A török katonai junta már akkor is üldözte a Kurd Munkáspárt tagjait, így ők Svédországban menekült státuszt kaptak. Erdogan valójában azt a kurd közösséget támadja, akik kulturális egyesületet hoztak létre Svédországban. Ennek profiljába beletartozik, hogy felszólalnak a világban tapasztalható politikai igazságtalanság, így az Erdogan-rendszer ellen is. A júliusi vilniusi NATO-csúcsra Törökország szabályos listát vitt azokról a kívánságokról, amelyek teljesítését elvárják Svédországtól az igen voksukért cserébe. Ezen a listán szerepelt harminc kurd nemzetiségű svéd állampolgár, akinek Ankara által követelt kiadatását a svéd hatóságok megtagadták. Svédországban nincsenek nevesített militáns hátterű kurdok, de a politikában aktívan részt vesznek bevándorló hátterű állampolgárok. Ahogy már svéd útlevéllel rendelkező kurd fiatalok is részt vettek közel-keleti ENSZ-programokban, vagy aktivistaként kampányt folytattak Törökországban az Erdogan-kormány ellen. Őket a török állam terroristának tekinti, de velük szemben fellépni nem tud.
Erdogan másik kifogása a Stockholmban ismétlődő nyilvános Korán-égetés volt. Mi áll ennek a hátterében?
Ezek az incidensek egy iraki hátterű fiatalemberhez köthetőek, aki 2018-ban megkapta a svéd állampolgárságot. A híradások szerint egy keresztény militáns szektához tartozik, így megállapítható, hogy abszolút politikai vallási töltete volt ennek az aktusnak. Nagy nemzetközi vihart is kavart, hiszen Egyiptomtól Szaúd-Arábiáig számos muszlim ország követelt magyarázatot a svéd államtól a történtekre. Ennek hatására megemelték az országban a terrorfenyegetettség mértékét is. A kritika alapja az volt, hogy a rendőrségnek lehetősége lett volna közbelépni, mégsem akadályozta meg a Korán egy példányának elégetését. Ennek ellenére a fiatalember várhatóan elveszíti a svéd állampolgárságát a történtek miatt.
Mennyiben sérthette ez a svéd muszlim közösség érzéseit?
Kifejezetten alkalmas lehetett belpolitikai elégedetlenség és instabilitás előidézésére. Felmerült, hogy egyes erők a vallási tolerancia hiányának vádjával akarhatják lejáratni Svédországot nemzetközi közvélemény előtt, és megakasszák az ország NATO-csatlakozásának folyamatát is.
Itt nyilván az orosz dezinformációs tevékenységre utal. Mi tapasztalható ebből Svédországban?
Visszautalva a beszélgetésünk kezdetén említett 1809-es háborúra, a cári Oroszország kémhálózatán keresztül már akkor hamis információkat hintett el a várható támadás időpontjára vonatkozóan, tehát nincs új a nap alatt. Egy másik, korábbi Korán-égetés kapcsán felmerült az elkövető Kremlhez fűződő kapcsolata. Orosz dezinformációs kísérle volt az is, amikor a 2022-es svéd választásokon győztes mérsékelt-konzervatív kormányfő első beszédét ferdítették el az orosz sajtóban. Ulf Kristersson miniszterelnök még arról beszélt, hogy nem időszerű nukleáris fegyvereket telepíteni az ország területére. Ezt az üzenetet Moszkvában már úgy tolmácsolták, hogy a svéd miniszterelnök nem zárja ki nukleáris fegyverek telepítését az országába. Ez az üzenet alkalmas volt arra, hogy megerősítse Oroszországot a konstans fenyegetettség érzésében. Ugyanakkor az oroszok a muszlim világban látható repedéseket is igyekeznek meglovagolni. Sok muzulmán hívő nem szimpatizál Törökországgal, egy NATO-tagság esetén pedig velük is szorosan együtt kellene működnie Svédországnak. Kimondható tehát, hogy Oroszország tudatosan veszélyezteti a svéd belbiztonságot.
Menczer Tamás fideszes államtitkár nemrég az országban elharapózó bűnözést kritizálta. Mi igaz az állításaiból?
A svéd bevándorláspolitikára 90-es évek elejéig nagyfokú liberális megközelítés volt jellemző. Az akkoriban Etiópiában, Eritreában, Szudánban lezajlott polgárháborús konfliktusok jelentős mértékű menekülthullámokat indítottak el Európa felé. Ezeknek a fiataloknak a nagy része Svédországban talált új hazára. A szociális ellátást és munkanélküli segélyt ekkoriban még nem kötötték nyelvtudáshoz, így a bevándorlók nem voltak érdekeltek abban, hogy megélhetésükért erőfeszítéseket tegyenek. A svédtől merőben eltérő kultúrájú bevándorlók lassacskán saját negyedeket alakítottak ki, amelyeket a magyar kormány és mások no-go zónaként emlegetnek.
A svéd közbeszédben a NATO-csatlakozás mellett eddig tabu volt a bevándorlás kérdése is. A téma nyilvános megemlítésével is bárki könnyen a rasszizmus vádját vonhatta magára. Jellemző, hogy a bevándorlásellenes Svéd Demokraták már csupán ennek a tabunak a megdöntésével magukra tudták irányítani a választói figyelmet és végül kívülről támogatják a regnáló kormányt. Mára azonban szigorodott a svéd szabályozás, s kifejezetten kötik a segélyezési jogosultságot a svéd nyelvtanfolyamokon történő részvételhez. A migrációs politikai is szigorodott, kevesebb embert engednek be és többet utasítanak ki, mint korábban.
Az interneten terjedő videók tanúsága szerint a svéd külvárosokban bandaháborúk dúlnak a bevándorló közösségekben. Mi áll emögött?
Malmö, Göteborg vagy Stockholm külvárosaiban fiatalokból álló csoportok csapnak össze egymással és helyzetet kezelni próbáló rendőrséggel is. Az előbb említett menekülthullámmal kapcsolatos integrációs politika kudarcát láthatjuk itt, ugyanis a fiatalok az oktatásból kimaradva inkább a bűnözői csoportoknál keresik a megélhetés lehetőségét. A döntően fegyver-és drogkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek olyan közbiztonsági kockázatot jelentenek, ami korábban nem volt jellemző Svédországban. A megfontolt és óvatos svéd belpolitikától nagyon távol áll a polgárai életébe való beavatkozás, de ebben a gondolkodásban most változás tapasztalható. (Népszava)
