Szétszakadóban a magyar társadalom.
A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése mellett 2022-ben nőtt a társadalmi kirekesztődésnek és szegénységnek kitettek, valamint a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya is. Ezek az értékek 2015 óta egyszer sem emelkedtek az előző évhez képest.
Példa nélküli reálbércsökkenés
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) háztartások életszínvonaláról készített jelentése és a 2022-es Helyzetkép című kiadványából elég borús kép rajzolódik ki az országban zajló társadalmi-gazdasági folyamatokról: az elmúlt bő két évtized legnagyobb mértékű és Európa-bajnok inflációja megtette a hatását, a 2022 szeptemberében kezdődött reálbércsökkenésnek csak egy évvel később lett vége.
Ráadásiul a reálbércsökkenés és a kedvezőtlen gazdasági folyamatok társadalmi hatásai várhatóan lényegesen erőteljesebben fognak látszani a 2023-as adatokban. Hiszen 2022-ben éves szinten a KSH-adatok szerint még 2 százalékos reáljövedelem-emelkedés volt, míg idén csak a csökkenés mértéke a kérdés.
Egyébként a reáljövedelem-növekedés lassulása korábban elkezdődött, 2019 óta minden évben egyre kisebb mértékű volt a növekedés.
Nyílik az olló
2022-ben a legalsó jövedelmi ötödben a nettó átlagkereset mintegy 925 700 forint (77 ezer forint havonta) volt, a 2021-es 853 ezer forinttal szemben. Ehhez képest a legfelső jövedelmi ötödben a nettó átlagkereset 2022-ben 4,3 millió forint (körülbelül 360 ezer forint havonta) volt – ők 2021-ben még 3,7 millió forintot kerestek átlagosan nettóban (308 ezer forintot havonta.)
A legjómódúbb ötöd átlagjövedelme egy év alatt körülbelül 14, a legszegényebb ötödé 8 százalékkal emelkedett.
Mindez azt jelenti, hogy a két szélső ötöd egy főre jutó jövedelme közti különbség 2022-ben nőtt 2021-hez képest. Leegyszerűsítve és kerekítve azt mondhatjuk, hogy 2021-ben a felső jövedelmi réteg bő négyszeresét kereste a legalsónak, 2022-ben viszont majdnem az ötszörösét.
Növekvő arány és szám
Míg a legalsó jövedelmi ötödöt alkotó durván 1,9 milliós tömb mintegy 67 százaléka volt kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának 2021-ben, addig ez 2022-re 73 százalék fölé ment. De közel 3 százalékponttal nőtt a második jövedelmi ötödben is, míg a középsőben 2022-re csökkent.
Súlyos anyagi és szociális deprivációban 2022-ben 981 ezer fő volt érintett – ez közel 30 ezerrel több, mint 2021-ben.
Az anyagi és szociális depriváció mérésére használt 13 tétel* közül a legtöbb embert az egyhetes üdülés hiánya érintette: a lakosság 44 százaléka nem engedhette meg magának, hogy egy hétre elutazzon pihenés céljából.
A roma népesség szegénységmutatói romlottak, a szegénységnek vagy kirekesztettségnek kitettek aránya 58 százalékról 62 százalékra nőtt. A roma tömb relatív szegénységi helyzete a társadalmon belül nem változott.
Oktatási szélsőségek
Érdekesek a legalsó és legfelső ötöd fogyasztásszerkezetének eltérései: a korábbi évekhez képest minden ötöd arányosan többet költött 2022-ben élelmiszerre, lakásfenntartásra és energiára, ez a legalsó ötödben mintegy 55 százalékát elviszi a kiadásoknak, addig a legfelsőben ez nincs 40 százalék.
Kultúrára és szórakozásra a legfelső ötödben a kiadások mintegy 8 százaléka megy, míg a legalsóban kevesebb mint 4 százalék. Viszont arányosan a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók többet költenek oktatásra: a kiadások 1 százalékát, míg a legfelső ötödben ez alig több mint fél százaléka a kiadásoknak.
Nőtt a szegénységnek és kirekesztődésnek kitettek aránya
2022-ben 1,2 százalékpontos növekedés mellett már a népesség 19,6 százalékát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata – ez 1,863 millió ember.
Emellett a súlyos anyagi és szociális deprivációban való érintettség 9,1 százalékról 10,4 százalékra nőtt. Ezek az értékek 2015 minden évben csökkentek vagy stagnáltak, így a 2022-es emelkedéssel durván a 2018-as szintre pattantak vissza.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányának növekedése leginkább az alapfokú végzettségűeknél, a 17 év alattiaknál, a 65 év fölöttieknél és nyugdíjasoknál nőtt – már a középfokú végzettség is viszonylag biztos védettséget adott attól 2022-ben.
Háztartástípusok szerint a két vagy több gyerek jelenléte a legnagyobb kockázati tényező.
Észak-Magyarország egyre inkább leszakad
A szegénység kockázatának kitettek arányában a területi különbségek is nőttek, hiszen a fővárosban, a Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon csökkent a társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya. Viszont Észak-Magyarországon jelentős mértékben nőtt, 25 százalékról közel 32 százalékra – vagyis a térség népességének már majdnem az egyharmada érintett.
A súlyos anyagi és szociális deprivációban érintettek aránya Észak-Magyarországon 21,4 százalék, míg Budapesten durván 5 százalék.
Több mint tízéves csúcson az egyenlőtlenség mértéke
Mindebből következik, hogy a jövedelmi egyenlőtlenséget mérő, úgynevezett Gini-index sokéves csúcsra ugrott 2022-ben. Ez a mutató azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, de nőtt az a mutató is, ami a legalsó és legfelső jövedelmi ötöd közötti különbséget ragadja meg. A Gini-index az eddigi 27,7-ről 29-re emelkedett, ez 2010 óta a legmagasabb érték.
Ezzel együtt ez az érték nem kiugró az Európai Unióban, Magyarország továbbra is a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik: a legnagyobb egyenlőtlenség Bulgáriában és Litvániában, a legkisebb Szlovákiában volt korábban.
Érdekes, hogy korábbi Eurostat-adatok szerint ugyan Magyarország az EU-átlag alatt volt, a visegrádi országok között viszont a legnagyobb egyenlőtlenséget produkálta: Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban is EU-szinten kifejezetten alacsonynak számít az egyenlőtlenség, tehát a legfelső és legalsó jövedelmi ötöd közötti különbség.
Hasonló a helyzet a szegénység vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek arányával: Magyarországon 2021-ben EU-átlag alatt volt ez a szám, de így is kedvezőbb volt a mutató a miénknél Csehországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Szlovákiában és Ausztriában is. Románia viszont a legmagasabb arányt produkálta közel 35 százalékkal.
Torzítás és valóság
Ráadásul a szegénységi statisztikai adat torzít: a viszonylag szerény magyarországi bérek miatt a szegénységi küszöb is alacsonyan van. A szóban forgó statisztika szerint ugyanis azok vannak kitéve a lecsúszás kockázatának, akiket az alábbi három közül legalább az egyik érint:
- relatív szegénységben él, vagyis a nettó jövedelme elmarad a szegénységi küszöbtől;
- ötödannyi időt sem tölt munkával – vagy a háztartásának tagjai nem dolgoznak annyit –, mint tehetné;
- súlyos anyagi vagy szociális nélkülözésre kényszerül.
A szegénységi küszöbnek számító bérszint uniós összehasonlításban már a legalacsonyabbak közé tartozik Magyarországon.
Az anyagi vagy szociális deprivációban azokat az embereket vélik érintettnek a statisztikai hivatalok, akik tizenhárom különböző*, háztartási és egyéni szinten lehetséges kiadás közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak – ezt a mutatót már kevéssé torzítják az egyes országokban jellemző bérek és azok különbségei, így jobb összehasonlítási alap lehet az országok között. A nélkülözés tavaly leginkább Romániában, Bulgáriában és Görögországban volt gyakori, ezen országokat azonban Magyarország követte a rangsorban, ahol e tekintetben a szegénység és a kirekesztődés kockázata már viszonylag magas volt, 9,1 százalék az uniós 6,7 százalékos átlaggal szemben.
Nagy ugrás
Arról, hogy a kiemelkedő magyar infláció és ennek egyenlőtlensége miért vezet elszegényedéshez, visszavetve a magyar felzárkózást, korábban Menyhért Bálint közgazdász, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának kutatója beszélt a G7-nek: Magyarországon a háztartások egy főre eső jövedelme vásárlóerő-paritáson az egyik legalacsonyabbnak számít az Európai Unióban. Ezzel összefüggésben magas a háztartások élelmiszerre és rezsire fordított kiadási hányada: egy tipikus háztartás a kiadásainak közel felét költi élelmiszerre és rezsire, ami nagyjából kétszerese a leggazdagabb uniós országokban tapasztalhatónak.
Mivel az elmúlt bő egy évben mind az élelmiszer, mind az energia kiemelkedően drágult más termékekhez képest, ez hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon az uniós átlagnál nagyobb mértékben nőtt a legrosszabbul és legjobban kereső háztartások által érzékelt infláció közti különbség.
Mindezek alapján az uniós tagállamok között az abszolút szegénységi mutató tekintetében Magyarországon lehet a legnagyobb ugrásra számítani a magasabb infláció hatására, hangzott el az idézett podcastban. (g7.hu)
