Ilyen a populizmus építészete: olyan, mintha utánzat, mozidíszlet lenne az egész. Egyebek mellett ezt állítja a brit lap cikke, amely részletesen ismerteti, mi történik a Budai Vár épületeivel.
Nincs oda a Budai Vár archaizáló felújításától a lap építészeti fő kritikusa. Edwin Heathcote azt tapasztalta Budapesten, hogy a retró tervek azt a nosztalgiát tükrözik, ami az ország legjobb történelmi korszaka iránt nyilvánul meg.
A területen a szocializmus meghagyta a háború okozta foghíjak egy részét, és az épületekről sem tüntették el teljesen a golyó ütötte sebeket. A traumára kívántak ily módon emlékeztetni. Most azonban beépítik az üres telkeket a földrész egyik legnagyobb történelmi rekonstrukciója keretében.
Rokokó mázzal és fehér stukkókkal vonják be a betonfalakat. Ha valaki végigsétál a negyeden, az megrázó, enyhén ijesztő tapasztalatokat szerez, már ha tudja, mi volt ott korábban. Olyan mintha utánzat, mozidíszlet lenne az egész.
A leglényegesebb változás, hogy újjáépítették a védelmi minisztérium épületét, amely évtizedeken át a sötét múlt korom és puskapor borította emlékműveként szolgált. Feltűnő a pénzügyi tárca kicsicsázott, neogótikus fantáziája is.
Természetesen abban nincs semmi különleges, hogy helyrehozzák a történelmi központot, van rá példa bőven másutt is. Budán a háború után érző módon újjáépítették a kisebb házakat, korszerűen, jó ízléssel. A nagyobb építményeket pedig helyreállították. Részben, mert volt hozzá szakember, illetve mivel elfogadták, hogy akkor más idők jártak. Ezért kontextuális modernség volt a válasz.
Az orbáni illiberális demokráciának viszont ez nem elég jó. A kormányfő beköltözött a Karmelitába, más minisztériumok a közelben kapnak helyet. A politikust olyan vádak érik, hogy királyként viselkedik, a kabinetet a monarchia régi központjában igyekszik elhelyezni. De azt is kifogásolják, hogy a megoldás egyáltalán nem praktikus. Hiszen a város idegenforgalmi központjáról van szó, ahol korlátozott a forgalom. Majd meglátjuk, miként fér el ott több ezer közszolga.
A lényeg azonban a jelkép, erre megy ki az egész rekonstrukció. Amiként Orbán azt hirdeti, hogy a keresztény értékeket óhajtja megőrizni, a terv nem kis része visszatérés Buda nosztalgikus változatához. Vagyis amikor a város még császári pompájában tündökölt, és a nemzet háromszor nagyobb volt, mint most.
A szakértő viszolyog az ilyesfajta megközelítéstől, mert ugyan milyen alapon választották ki, hogy a történelem melyik pillanatához térjenek vissza? A hatalom azzal védekezik, hogy ott van a kormányzat természetes helye. A költségeket nem árulja el, és csak minimális mértékben tartott konzultációkat a munkálatok előtt. Viszont elmossa a különbséget régi és új között.
A Palota a 19. századi állapotában újul meg, amilyen 8 évszázad alatt lett, habár ebben a formájában talán csak 4 évtizeden át létezett. Ám Orbán visszaforgatja az órát és Buda ismét változik. Ilyen a populizmus építészete, írja a cikk. És akár tetszik a szerzőnek, akár nem, valószínűleg népszerű lesz.(hvg.hu)
