A Fidesz támogatottsága rendkívül alacsony a 40 év alatti fiatalok között, ezt minden független közvélemény-kutatás megerősíti.
Az összes független közvélemény-kutató felmérései szerint tragikusan áll a Fidesz támogatottsága a 40 év alatti korosztályban. Az ilyesmit a kormány általában rutinból rázza le magáról azzal, hogy ez mind csak balos propaganda, de most mintha más lenne a helyzet. Nem lehet nem észrevenni, hogy a fesztiválokon spontán mocskosfideszezésben tör ki a közönség rengeteg magyar előadó koncertjén; maga Lázár János jelentette ki egy interjúban, hogy „terjed valami irracionális, tényekkel nem igazolható Fidesz-ellenesség a fiatalok körében”.
Az elmúlt pár napban két eset is látványosan illusztrálta, hogy nem igazán tud mit kezdeni a Fidesz ezzel a jelenséggel. Először Azahriah szólt be a fideszeseknek, visszamaradott véglényeknek nevezve a támogatóikat (később bocsánatot kért), aztán Majka játszotta el egy koncertjén, hogy Bindzsisztán fiktív miniszterelnökét egy mikrofonnal lelövik a színpadon. A fideszes kommunikáció megtehette volna, hogy egyszerűen nem vesz tudomást az egészről, és valószínűleg egy hét múlva már senki nem is emlékezett volna rá. De nem így történt: még a kormánymédia szokásos szintjéhez képest is brutális hangerejű, személyeskedő támadássorozat indult Magyarország talán két legnagyobb popsztárja, és áttételesen a rajongótáboraik ellen.
Mielőtt még egyáltalán esély lett volna rá, hogy elinduljon valamiféle párbeszéd, gondolkodás, vita arról, hogy például Majka műsora mennyire fér bele a művészi szabadságba, a kormánysajtó már odáig hergelte magát, hogy „Horror Debrecenben: gyerekek is végignézték Majka koncertjén, ahogy kivégzik a miniszterelnököt”, Bayer Zsolt pedig a maga cizellált visszafogottságával terjesztette ki rögtön az összes, kicsit is kormánykritikus zenész közönségére, hogy „ócskák, pitiánerek, ostobák, aljasok, becstelenek, (...) gyáva szarok, csupa kígyóvállú kis szarjancsi, aki jó dolgában azt sem tudja, mit csináljon”.
Csak a Mandiner kevesebb mint két nap alatt 42 cikket szentelt az ügynek, eljutva addig, hogy egyetlen darab – amúgy profilkép, fotók, posztok, és ismerősök nélküli – facebookos kommentelő egyetlen darab kommentjéből írtak cikket. Még maga Orbán Viktor is beszállt egy viccesnek szánt poszttal, amivel aztán végképp megemelték a témát. Gondoljunk csak bele: évekig építették Orbánról a globális nagypolitikában taktikázó, évtizedes távlatokban gondolkodó korszakos államférfi képét, aki a magyarság megmentése, és a világbéke elhozatala mellett nem ereszkedik le a napi közéleti adok-kapok szintjére. Erre most egy rapperrel áll le szájkaratézni.
Mi értelme ennek az egész kommunikációs hadjáratnak a Fidesz részéről? Mi lehet itt a cél? Hogyan akarják így visszahódítani a fiatal szavazókat? Három lehetséges megoldás körvonalazódik, a valóság jó eséllyel ezek valamilyen keveréke lehet.
Egy: megmérték
Gyakorlatilag kizárt, hogy egy ilyen intenzív kommunikációs offenzíva, mint a mostani, a fideszes média önálló akciója lenne, itt bizony kilövési engedély (sőt, utasítás) jöhetett a legfelsőbb szintekről. Ha pedig ilyen utasítás van, azt nem improvizáció szülte, hanem mérési adatok. Elvégre a Fidesz híres arról, hogy minden döntésüket belső közvélemény-kutatásokkal készítik elő, és nagyon sűrűn, nagy mintán, profi eszközökkel mérik a közvélemény minden rezdülését.
Elképzelhető, hogy egyszerűen megmérték, hogy összességében azzal járnak jól, ha a fiatalabb korosztályt egyelőre elengedik, és a fideszes magszavazók egyben tartására, aktivizálására koncentrálnak (nagyjából ezt csinálja amúgy a Harcosok Klubja is, aminek nem látszik semmi eredménye a saját tábor feltüzelésén túl). Nem ez lenne az első ilyen manőver, tavaly Szentkirályi Alexandra visszaléptetésével Budapestet is elengedték abban a pillanatban, amikor úgy látták, hogy azzal okoznak nagyobb kárt az ellenfélnek.
A Fidesz az elmúlt pár választást ugyanazzal a stratégiával nyerte meg: szorosan magához láncolta a hardcore támogatóit, az úgynevezett magszavazókat, akik mellé sokmilliárdos osztogatással, és nagyon hatékony propagandával behúzott még annyit a kevésbé, vagy semennyire nem elkötelezett, a közéletet csak távolabbról követő gyűrű-, és peremszavazókból, ami elég volt a kétharmadhoz. A kimondottan ellenzéki érzelmű szavazók visszacsábítására ebben a modellben nincs is szükség, legfeljebb az elbizonytalanításukra. Ha ugyanez a terv most is, abba beleillik ez a kommunikációs hadjárat. A célközönség a saját kemény mag, aki meg felháborodik az egészen, az amúgy se szavazna a Fideszre, ergo nincs igazán vesztenivaló.
Kettő: Trumpnak bejött
A Fidesz kommunikációs agytrösztje előszeretettel vesz át trükköket Donald Trumptól, egyértelműen trumpi ihletettségű például Orbán podcastos turnéja, de ide sorolhatjuk akár az egészen zavarba ejtő, béna MI-videók használatát is. Ebbe a sorba illeszkedhet a zenészeknek való beszólogatás is.
Trump és Orbán eléggé hasonló helyzetben van ilyen szempontból. Trump ellen a kampányban felsorakozott gyakorlatilag egész Hollywood és a könnyűzenei világ, ő meg egy szem Kid Rockot tudott felmutatni celeb-zenész támogatói vonalon. Orbánnak Tóth Gabija, Nagy Ferója, Pataky Attilája és Dopemanje van, viszont az utóbbi időkben jellemzően a NER ellen áll ki minden népszerű és kurrens zenei formáció, gondoljunk Azahriah és Majka mellett Krúbira, a Carson Comára, vagy az eggyel korábbi generációból Caramelre, Kiss Tibire, a Halott Pénzre. Messze-messze nincs egy súlycsoportban a két oldal népszerűsége.
Trumpot viszont nem érdekelte, hogy elidegeníti a sokmilliós rajongótábort, simán beleszállt például a világ legnagyobb popsztárjának számító Taylor Swiftbe. És bejött a dolog (vagy legalábbis nem ütött vissza): a tipikus swiftie-demográfiában, vagyis a fiatal nők között végül nemhogy csökkent volna, de brutálisan, 15 százalékponttal nőtt a szavazataránya a 2024-es választáson a 2016-oshoz képest, és 4 százalékponttal 2020-hoz mérve. Ebből kiindulva a fideszes stratégák is játszhatnak arra, hogy a támogatottságuk alakulásában nem fog osztani-szorozni, ha maguk ellen hangolják a fiatalok kedvenc előadóit és a rajongóikat.
Három: ennyit tudnak
A Fidesz kommunikációja az elmúlt 15 évben nagyon nagy részben ellenségképek gyártásából, és az ellenük folytatott verbális-audiovizuális háborúból, karaktergyilkosságokból, gyűlöletkampányokból állt. További jellegzetesség, hogy – ahogyan Török Gábor is megjegyezte – mintha egyáltalán nem lennének képesek a mértékletességre, mindent nagyon durván túlhajtanak, pénz, paripa, fegyver nem számít. Csak egy példa: nem elég egy YouTube-kampány, Európa legdrágább YouTube-kampánya kell. És aztán újra. És újra. És újra. Még egy példa: pár bekezdéssel ezelőtt azt írtam, 42 Mandiner-cikk foglalkozik Majkával, most már 44. Mire ez a cikk megjelenik, talán meglesz az 50 is.
Ha a központi propaganda 15 éve ezt csinálja, és a közönség 15 éve erre van kondicionálva, az kényszerpályára helyezi az egész rendszert, és egyszerűen muszáj ebben a mederben folytatni, mert bármi más értetlenséget és zavart szülne a befogadó oldalon. Az jó kérdés, hogy egyáltalán képes lenne-e más stílusra a kommunikációs gépezet, ha az azt működtetők és kiszolgálók nagy része tulajdonképpen soha nem csinált még mást, aki meg igen, az talán nem is emlékszik már rá. Ráadásul ez eddig mindig bevált, és ha akadtak is csúnya kommunikációs besülések (ahogy az elmúlt egy-másfél évben szinte csak azok sorjáznak), végül mindig bejött a dolog.
A fideszes propaganda olyan mint egy konténerszállító teherhajó: hatalmas, és ha egyszer felgyorsul, akkor brutális lendülete van. Bármit letarol, ami elé kerül, de nagyon lassan tud csak manőverezni, kanyarodni. Azt nem tudjuk, hogy a parancsnoki hídon Rogán Antal egyáltalán gondolt-e már arra, hogy kanyarodni kéne, de ha igen, az nem fog egyik napról a másikra menni. Addig marad a „ha valakinek kalapácsa van, mindent szögnek néz” elv, és most a propaganda kalapácsával éppen Majkát meg Azahriah-t ütik. (Telex)
