Megszólalt a magyar érintett a Himalájában történő zaklatásokról

A nyolcezresek világa mocskos, mert milliárdos biznisz és senki sem felügyeli

- magyar érintett a Himalájában történő zaklatásokról

Két nő szexuális zaklatással vádolta meg a híres Nirmal Purja hegymászót. A probléma túlmutat Purja személyén: az elterjedt szokásnak van magyar érintettje is.

Nagy port kavart az elmúlt hetekben a New York Times cikke, melyből kiderül, hogy a női magashegyi mászók gyakran válnak szexuális zaklatás áldozatává a hegyekben. Nirmal Purja-t, a 14 Peaks: Nothing is Impossible című film nepáli főszereplőjét is vád érte két mászónő részéről, miszerint a férfi kéretlenül és erőszakosan közeledett hozzájuk a Himalájában. Sajnos a magyar mászóközösség tagja is került hasonló helyzetbe: cikkünkben magyar női mászókat és túrázókat kérdeztünk saját tapasztalataikról.

Nem nőknek való sport?

A modern hegymászás kezdetét 1786-ra datáljuk, ugyanis ekkor mászták meg először Jacques Balmat és Michel Paccard a Mont Blanc-t. Az első női mászóra csupán 1808-ig kellett várni: a helybéli szegény cselédasszony, Marie Paradis az első mászó Balmat kíséretében szintén meghódította a csúcsot. Teljesítménye több követőt is vonzott: nyomdokaiba lépve sok nő figyelme fordult a csúcsok felé. Eötvös Loránd fizikus két lánya, Ilona és Rolanda koruk ismert alpinistáivá váltak, nevükhöz több első mászás is köthető a Dolomitokban. Beszédes ugyanakkor, hogy sikereiket vegyes megítélés övezte, mivel – férfi társaikhoz hasonlóan – hegyivezetők segítségét vették igénybe.

A Német Alpin Szövetség, az Alpenverein könyvtára még 1995-ben sem tartotta számon a nevüket, csakúgy, mint más női mászókét.

Bizonyított teljesítményük ellenére a női mászók rengeteg társadalmi akadályba ütköztek: a világ első hegymászószövetsége, a British Alpine Club alapító okiratában rögzítette, hogy klubtagjai csak és kizárólag férfiak lehetnek. Ez a korlátozás egyébként 1975-ig fennállt. Az Alpenverein is igyekezett korlátozásokat bevezetni a női mászókkal szemben: úgy tartották, hogy a nők felelősek a hegyek beépítéséért, mivel gyengébbek a férfiaknál, és több segítségre szorulnak mászás közben.

Az intézményes előítéletek a női mászókkal szemben ma már nem ennyire szembetűnők: a legtöbb mászószövetség bárki előtt nyitva áll. A New York Times hosszas elemzéséből mégis kiderül, hogy a mászónőknek gyakran nem csak a hegyi veszélyekkel, hanem férfi társaikkal is meg kell küzdeniük.

A siker sötét oldala

Nirmal Purja neve ismerősen csenghet a hegyi sportok követői számára: ő volt a főszereplője a 14 hegycsúcs: Semmi sem lehetetlen című 2021-es Netflix-sorozatnak. A dokumentumfilm követte Purja 2019-es rekordkísérletét, mely során hat hónap és hat nap alatt az összes nyolcezres csúcsot megmászta palackozott oxigén segítségével. A film forgatása idején az eredmény világrekordnak számított, azóta a norvég Kristin Harila és hegyivezetője, Tenjen Sherpa 2023-ban 92 nap alatt teljesítették ugyanezt a kihívást.

A követői által Nims-nek becézett Purja széleskörű ismertséget szerzett a népszerű sorozatnak köszönhetően. Az rekordot követően Purja és társa, Mingma David Sherpa megalapították expedíció-szervező cégüket Elite Exped néven. Ennek a cégnek voltak partnerei és kliensei Lotta Hintsa és dr. April Leonardo, akik nemrég szexuális zaklatással vádolták meg Purját.

Fölényét kihasználva közeledett

A finn Lotta Hintsa egykori szépségkirálynő, maga is szakavatott mászó. Purja-val először 2018-ban találkoztak nepáli alaptáborokban. Purja ekkor felajánlotta a lehetőséget Hintsa-nak, hogy hegyivezető legyen a cégében: emiatt találkoztak újra 2023-ban, hogy megbeszéljék az együttműködés részleteit. A találkozó helyszíne egy katmandui hotel volt, ahol Purja megkérte Hintsa-t, hogy a feltűnés elkerülése miatt az ő lakrészében találkozzanak. Hintsa már ekkor megpróbálta tisztázni a helyzetet.

Ez ugye nem felhívás keringőre?

- kérdezte chatüzenetben Purja-t, aki megerősítette, hogy nem erről van szó.

A hotelszobába érkezve Hintsa állítása szerint Purja váratlanul megcsókolta, majd megpróbálta levetkőztetni. A nő többször is nemet mondott a közeledésre, ugyanakkor félt nagyobb ellenállást mutatni. Azt állítja, nem akarta feldühíteni Purja-t, aki korábban a brit hadsereg speciális alakulataiban szolgált, és emiatt jelentős testi fölénnyel bír.

Purja végül akkor adta fel a próbálkozást, mikor a nő nem engedte, hogy eltávolítsa a melltartóját. Purja ezután Hintsa mellé fekve maszturbált, majd lezuhanyzott. A nő ezalatt összeszedte magát, és felöltözött.

Csak ki kell jutnom innen, és úgy tennem, mintha mi sem történt volna

– gondolta ekkor a New York Times-nak adott interjúja szerint. Purja végül megmutatta neki a tulajdonába tartozó boltot a hotel előterében, majd taxit hívott a nőnek, ami hazavitte a hoteljába. Hintsa végül nem kötött üzletet Purja cégével.

Az amerikai dr. April Leonardo-val Purja egy K2-expedíció során kellemetlenkedett. Az orvosnő 2022 júniusában érkezett Nepálba az Elite Exped által szervezett mászásra. Leonardo a hegy alaptáborában egy szemeteszsákot keresett, amikor belefutott Purja-ba, aki azt mondta, segít neki eligazodni. Leonardo állítása szerint a férfi a raktárként szolgáló sátorba vezette, ahol a karjánál fogva megragadta, magához húzta, és megcsókolta. Leonardo úgy emlékszik, Purja ezután azt mondta neki: “az enyém leszel“. A nő nem tudta, mit kezdjen a helyzettel, ezért csak kisétált a sátorból.

“Úgy érzem, el kell kerülnöm őt, és meg kell akadályoznom, hogy valami történjen, de félek bármit is tenni vagy mondani,” gondolta ekkor Leonardo a New York Times-nak adott interjúja szerint.

Itt vagyok ezen az őrült mászáson, ő a vezetőm, és nem szeretném kockázatnak kitenni magam.

Egy másik alkalommal Purja hívatlanul bemászott a nő sátrába, hogy ellenőrizze Leonardo korábbi térdsérülését. A nő pólóban és alsóneműben aludt egy hálózsákban, ezért nem tudta elhagyni a sátrat. Leonardo állítása szerint Purja ismét megcsókolta, a nő kezét a nadrágjára helyezte, és azt mondta, szeretne szexelni vele, de meg kell várnia, ameddig senki sincs a közelben. Ezután Purja még egy harmadik alkalommal is szexuális ajánlatot tett a nőnek, aki kifogásokat keresve elhagyta a helyszínt. Az expedíció után Leonardo üzenetváltásban maradt Purja-val, mert pénzvisszatérítésre várt az elveszett felszereléséért. Ezután többé nem találkoztak.

A New York Times-nak megszólaló nők nem tudták, mit tehetnének a zaklatás ellen. Az esetek Nepálban történtek, ahol nem ismerték a helyi szokásokat és jogviszonyokat. Emiatt panaszaikkal nem fordultak a hatóságokhoz. Történetükkel inkább a nyilvánosság elé álltak, hogy figyelmeztessenek más nőket is a mászás során tapasztalt, eddig tabusított veszélyről. “Nem is tudtam, mekkora nyomokat hagyott bennem“, mondta Hintsa a Times-nak.

Emiatt jöttem rá, hogy nem csak a kőhullás vagy a lavinák veszélyesek a női mászókra.

Leonardo számára a mászás teljesítményét teljesen elhomályosították rossz élményei. Reméli, hogy nyilvánosság elé állásával segíthet más nőknek elkerülni a hasonló helyzeteket. “Nem hagyhatom, hogy ilyen máskor is megtörténjen“, mondta. “Nem akarom, hogy más nőknek is ezen kelljen keresztülmennie.”

Purja visszautasította a megszólalás lehetőségét a New York Times-nak, és tagadja az ellene felhozott vádakat.

Magyar mászó is került nehéz helyzetbe

Kovács Zsuzsa, a Female Yeti néven ismert magyar hegymászó és túravezető is kellemetlen pillanatokról számolt be Manaszlu-expedíciójáról. Zsuzsát eleinte nem a hegyek, hanem az utazás vonzotta: 12 éve bikiniben akarta tölteni a karácsonyt Thaiföldön, ehelyett a tél közepén egy, az Everest alaptáborához vezető túrán kötött ki. “Annyira meghatározó élmény lett, hogy ezután már állandóan kerestem az alkalmat, hogy a hegyekben lehessek“, mondta. “A Himalája azóta is örök szerelem. Azt az érzést, ami itt keríti magába az embert, sehol máshol nem éreztem, pedig sok helyen jártam már hegyekben a világban. Az első himalájai élmény óta egyre feljebb és meredekebbre merészkedtem.”

Zsuzsa (Female Yeti) a Manaszlun. - Fotó: Female Yeti

Expedíciói szervezése során akadtak problémái: például nem talált maga mellé útitársat. “Akárhányszor kerestem mászótársat, nem találtam, mert a nőt mindig gyengébbnek tekintik. Legalább is nekem ez volt a tapasztalatom.” Ezért végül egyedül, saját hegyivezetőt felbérelve indult a világ nyolcadik legmagasabb hegyére, a Manaszlura.

Zsuzsának ekkor már volt tapasztalata a helyi viszonyokkal, ezért sejtette, mire számíthat. “Sajnos többször is bepróbálkozott nálam helyi férfi az évek során, amikor Nepálban jártam. Az is elég köztudott, hogy a hegyivezetők sokszor kikezdenek külföldi nőkkel. Szóval erre már az expedíció előtt fel voltam készülve. Tudtam, hogy azonnal vissza kell utasítanom bármiféle közeledést, illetve számítanom kell arra, hogy ez a helyi férfiakat nem fogja érdekelni, és tovább próbálkoznak majd.”

Az egész szituációt inkább kellemenetlennek, mint veszélyesnek mondanám.

Mégis meglepetésként érte az abszurd helyzet, mikor hegyivezetője 6000 méter magasan Ed Sheeran zenéjét kapcsolta be telefonján, és vetkőzni kezdett előtte a sátorban. “Na, ez már nagyon nem volt rendben. Képzeld el, hogy a világ ötödik legveszélyesebb nyolcezres hegyén vagy, a hegyivezető elkezd vetkőzni. Le voltam sokkolva. Leginkább amiatt, hogy mégis mit is gondol ez az ember?” A kellemetlenség ellenére Zsuzsa igyekezett megőrizni hidegvérét, mivel a stressz túl sok energiát vett volna ki belőle a csúcsmászás előtt. “Számomra a hegy volt a legfontosabb, és nem akartam, hogy bármi megzavarja a koncentrációmat. Minden nyolcezres expedíció milliós nagyságrendű kiadás, és az életedet is kockáztatod a hegyekben. Úgyhogy megmondtam neki, hogy gyorsan öltözzön fel.”

Zsuzsa kiemelte, hogy hegyivezetője többszörös elutasítás után sem változtatott viselkedésén. “Tudta, mi a helyzet, mert többször tett már megjegyzéseket, amelyeket mindig hárítottam. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy ha próbálkoznak, azt nem lehet egy nemmel elintézni. Nem igazán érdekli őket, mit szeretne a nő, és többször bepróbálkoznak, hátha meggondolja magát. Ezt én leginkább annak tudom be, hogy amerikai filmekben látják ezt. Úgy gondolják, a külföldi nők ledérek, csakúgy, mint a filmvásznon. Szóval igyekeztem nem megsértődni.”

Az esetet követő napon hegyivezetője furcsán, sértődötten viselkedett, de Zsuzsa nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. A csúcsmászás napján a férfi közölte, elfáradt, ezért Zsuzsának kellett törnie az utat a hóviharban a hegytető felé menet.

Emiatt annyira elfáradt, hogy a hóba rogyott, hegyivezetője pedig magára hagyta.

Zsuzsának az volt az egyetlen szerencséje, hogy épp arra járt egy másik serpa csoport: ők adtak neki egy kis palackozott oxigént, amitől azonnal jobban lett.

Az esetnek a hegyivezetőre nézve nem lett semmilyen következménye, noha Zsuzsa beszélt az expedíciót szervező céggel. “Azt, hogy kikezdett velem, felesleges lett volna megemlíteni. Ezért csak azt mondtam el, hogy az ő munkáját is én csináltam, és simán otthagyott volna meghalni. Erre azt a választ kaptam a cég főnökétől, hogy ő az egyik legjobb hegyivezetője, és nehéz elhinni a vádakat. Ezzel a téma le is lett zárva.”

Zsuzsa ugyanakkor kiemeli, hogy a negatív tapasztalatok nem térítették el további hegymászó terveitől, és visszavágyik Nepálba. “Nepál egy fantasztikus ország elképesztő emberekkel, akik mindenüket is odaadnák neked. Persze nem mindenki ilyen, és a nyolcezresek világa mocskos, mert milliárdos biznisz és senki sem felügyeli. Itt az ideje a változásoknak!”

A probléma megkerülése: női hegyivezetők

Kardos Tímea idén áprilisban járt először Nepálban – reményei szerint azonban nem utoljára. Az önmagát „egyszerű kalandorként” meghatározó nő a Ghorepani Poon Hill trekket teljesítette, ami egy négy nap alatt bejárható túra egy 3210 méteres hegyre. “Ez itthoni léptékkel és az utazási biztosító cégeknek már magasnak számít, azonban nepáli szempontból ez egy sima hegyi séta”, mondta. Az csúcssikerrel záruló túra élete egyik legjobb élménye volt, fantasztikus emberekkel ismerkedett meg.

Tímea tudatosan női hegyivezetőt keresett az útra. “Az egyik útikönyvben bukkantam rá, hogy vannak már kifejezett női trekking-szervező cégek. A magam részéről alapvetően abból indultam ki, hogy itt extrém helyzetben leszek, mindenféle tekintetben.”

Ha ne adj’ isten az extra stressz miatt kialakul egy köztes vérzésem vagy egy fertőzés, akkor ebben nekem egy férfi – bármennyire is kedves, empatikus – nem fog tudni segíteni.

A saját fizikai teljesítőképessége is szempont volt a választásban: úgy gondolta, egy női vezetővel jobban lépést tud majd tartani. Érzelmi és gyakorlati szempontból is ezt tartotta a helyes döntésnek: “elmegyek több mint 8000 km-re a hazámtól, egy másik földrészre, egy totálisan másik kultúrába… Onnan nem tudok gyorsan hazajönni, sem segítséget kérni. Ezek alapján mindenképpen biztosabb választásnak gondoltam a női guide-ot.” Az már a túra alatt derült ki, hogy a szállások zsúfoltsága miatt gyakran egy szobában kell aludnia vezetőjével, a női segítő alkalmazása azonban ilyen szempontból is megfelelő döntésnek bizonyult.

Tímea nem ütközött nehézségekbe a vezető keresése során, ugyanis mostanra már több túraszervező cég is bőséggel foglalkoztat női alkalmazottakat. Az út során kiderült, hogy jól választott: “azt a fajta gondoskodást kaptam meg a túravezetőmtől, amit csak egy nő tud megadni. Női gondoskodást. Mindig figyelt, nem csak a fizikai, hanem a lelkiállapotomra is. Ez adott esetben át is lendített a nehezebb szakaszokon. Extra figyelmet fordított a vízfogyasztásomra, az étkezéseimre. Nagyon jó szervező volt, más túravezetőkhöz képest sokkal hamarabb lefoglalt mindent, így mi mindig a legjobb helyeket kaptuk.”

“A vezető és köztem nem csak túrázó és túravezető, ügyfél és szolgáltató kapcsolat jött létre,” meséli.

Női energiáink is kapcsolódtak, és tanultunk egymástól.

“Rupa megmutatta nekem, milyen áramolni az élettel: nem beleragadni helyzetekbe, emberekbe, érzésekbe. A hegyen menni kell, nem lehet megállni. Nekem egyéni szinten ez egy nagyon fontos tanítás volt. Az én személyem pedig mutatott neki egy finom, lágy, női intuitív életvezetést.”

Végezetül elmondta, mindenkinek ajánlja a női túravezetővel való utazást. “A tettes-áldozat dinamika mindenhol jelen van az életünkben“, tette hozzá. “Hol így, hol úgy. Kinek erősebben, kinek gyengébben. Az, hogy ezekben milyen szerepünk van, hogyan reagálunk rá, továbbá hogy dolgozunk ezek megszüntetésén az már az egyéni önismeret kérdése. Ehhez egyébként utazni sem szükséges, ez ott van a munkahelyen, a családban, az utcán, bárhol… és sajnos igen, ott lehet több ezer méteren is, ahol az életed múlik rajta, és minden egyes perc kiélezett.” (Startlap)