Az Európai Parlament a közelmúltban története talán legvitatottabb törvényét tárgyalta.
A természet-helyreállítási jogszabály azt állítja, hogy jelenleg az EU földterületeinek 81 százaléka rossz állapotban van, a cél pedig helyrehozni Európa biodiverzitását, beleértve ebbe a termőföldeket, a rovarokat és a veszélyeztetett fajokat is. Az agrárszektor és a farmerek szerint azonban mostanában eleget szenvedtek a háború, az infláció és a szárazság miatt, ezért később kellene nekiállni ennek a projektnek. A véleménykülönbségre, az abban rejlő politikai lehetőségekre már pártok is alakultak – Belgiumban és Hollandiában pedig jelentős befolyásra is szert tettek –, de az uniós politikai erőközpontok is igyekeznek belőle tőkét kovácsolni.
Az elmúlt években sok szó esett arról, hogy a politika hagyományos törésvonalai átalakulnak, már nem a klasszikus parlamenti patkó alapján felállított jobb- és baloldal áll szemben egymással. A politikai szembenállás alapja mostanra leginkább az egyedi ügyek alapján kialakított álláspontok lettek. Ami természetesen nem zárja ki azt sem, hogy ezeket az ügyeket alapvetően a hagyományos parlamenti patkó szerinti jobb- és baloldali felosztás mentén támogassák a politikai erők.
Ott volt például a migráció kérdése, amelynek ellenzésére komplett politikai erők épültek a migrációs válság óta eltelt hét évben. A baloldalnak ugyan sosem volt annyira szívügye a nyitott társadalom és a migráció helyeslése, mint amennyire a jobboldal ellenezte, mégis közönségre találtak a migrációellenes populisták. Most pedig egy újabb, hasonló ügy kezd kialakulni, amelyben a törésvonalak szintén valahol a jobb- és baloldal határán vannak. Ez a mezőgazdaságból élők, a farmerek és a nagy lobbierejű mezőgazdasági cégek lázadása.
Körülbelül egy hónapja az Európai Parlament megszavazta története egyik leginkább vitatott törvényjavaslatát. A Nature Restoration Law, vagyis természet-helyreállítási jogszabály az európai zöld megállapodás, Ursula von der Leyen bizottsági elnök nagy zöld élénkítőcsomagjának egyik legfontosabb része, de keserű vita lett belőle a parlament frakciói és a tagországok egy része között.
A csomagról sok téves információ kezdett el terjedni, részben az Európai Néppárt (EPP) miatt. Ők korábban azzal kampányoltak, hogy a természet-visszaállítási jogszabály miatt elpusztulna a Mikulás otthona, mert mezőt kellene csinálni Rovaniemi finn városkából. Ez természetesen nem igaz, a Néppárt több hasonló megnyilatkozásához hasonlóan.
A jogszabály tervezete röviden összefoglalva azt szeretné, ha helyrehoznák Európa biodiverzitását, beleértve ebbe a termőföldet, a rovarokat és a veszélyeztetett fajokat is. A szövegező bizottság azt állítja, hogy jelenleg az EU földterületeinek 81 százaléka rossz állapotban van. Az EU a jogszabállyal azt szeretné elérni, hogy 2030-ig az unió földterületének rossz minőségű talajából 20 százalékot helyrehozzanak a tagállamok, 2050-ig pedig az egészet megjavítsák.
Ez a húsz százaléknyi föld az, amin a vita ment. Az agrárszektor és a farmerek szerint egyrészt mostanában eleget szenvedtek a háború, az infláció és a szárazság miatt, ezért később kellene nekiállni ennek a projektnek. Másrészt pedig azt nehezményezik, hogy ha fel kell adniuk az erodált termőföld ötödét, akkor kevesebb területük lesz állatot tenyészteni és növényt termeszteni, ami veszélyezteti a világ és az EU élelmiszer-biztonságát.
A természet-helyreállítási jogszabálynak van még egy csomó ennél kisebb, de nem kevésbé fontos elvárása is, mint az, hogy a termőföldeken belül a nem bevetett területek, mint az árkok aránya hétről tíz százalékra növekedjen. A tervezetet támogató szocialisták és a zöld megállapodásért felelős Frans Timmermans bizottsági elnökhelyettes azzal védték meg a tervezetet, hogy valójában senki nem mondja azt, hogy a helyrehozandó területeken nem lehet mezőgazdasági tevékenységet végezni, csak azt, hogy nem szabad közben tönkretenni a termőföldet.
A törvény épphogy átment a parlamenten, csupán tucatnyi szavazattal. Ettől még nem lett elfogadva, ugyanis azt az Európai Tanácsnak is tárgyalnia kell, de a most futó spanyol elnökség ígéretet tett erre. Ha elfogadják, a tagállamoknak két éven belül elő kell állniuk egy saját tervvel a jogszabály teljesítésére, amit a bizottság véleményez.
Valószínűleg a tanácson átmegy majd a javaslat, húsz tagország már előre kikötötte, hogy támogatja. Csakhogy fontos ellenségei is vannak a törvénynek, például
- az északi tagállamok jó része,
- Lengyelország
- és Olaszország
Mindegyik tagország a saját mezőgazdasági szektorát védené a törvénnyel szemben.
Az Európai Parlamentben valószínűleg eleve a farmerek lázadása miatt lett ekkora vita a törvényből. Az Európai Néppárt az EP legfontosabb és legnagyobb pártcsaládja, de elvesztette a karakterét, és az utóbbi időszak politikai ügyei közül keveset tudott megragadni. Ezt szeretné most megszakítani Manfred Weber, a Néppárt elnök-frakcióvezetője azzal, hogy az EPP-t a farmerek pártjává (is) teszi. Emellett Weber és von der Leyen között személyes és politikai konfliktus is van, ennek a részleteiről már korábban írtunk. Így Webernek kifejezetten segít az, ha kellemetlen helyzetbe hozza az újrázásért indulni tervező von der Leyent, aki ugyan a törvénytervezet egyik kitalálója volt, de közben a tervezetet ellenző Néppárt csúcsjelöltje szeretne lenni.
Az agrárszektor és a környezetvédelem ügyének képviselői közötti szembenállás a helyi, akár tagállami szinten jelentős politikai következményekkel jár. Hollandiában Mark Rutte nem sokkal Orbán Viktor után került hatalomra. A holland politikában szinte megszokás volt, hogy tucatnál is több párt versenyez a választásokon, hogy aztán a végén Rutte legyen a miniszterelnök. Csakhogy közben Rutte visszavonult a politikától, és közölte, hogy nem indul újra a miniszterelnökségért.
Egy ilyen súlyú szereplő eltűnése demokratikus országokban is politikai vákuumot okoz, amely felborítja a rendszereket. A leginkább győzelemre esélyesnek most a baloldal és a zöldek koalíciója tűnik, amelynek vezetésére Frans Timmermans is bejelentkezett. Rutte jobboldali liberális pártja, a VVD Dilan Yeşilgöz-Zegerius igazságügyi miniszter személyében nem talált annyira népszerű jelöltet, mint Rutte volt, a baloldalnak viszont úgy tűnik, bejöhet Timmermans visszatérése.
Az igazi politikai győztes viszont a Farmerek és Polgárok Mozgalma (BoerBurgerBeweging – BBB) lehet.
A párt alapvetően jobboldaliként határozza meg magát, és az agrárszektorban dolgozók érdekeit képviseli. A lényeg, hogy leginkább a holland kormány nitrogén-kibocsátást csökkenteni igyekvő politikája miatt. A BBB most a harmadik helyen áll a felmérésekben, de például a Politico összesítése alig egy-egy százalékpont különbségre méri a három nagy pártot.
A farmerpárt a választásokon és az európai parlamenti választáson is sikerre készül, és a legtöbben ezt is várják tőle. Ezt mutatja az is, hogy az Európai Parlamentben állítólag négy nagy pártcsaláddal, a Néppárttal, az Európai Konzervatívok és Reformistákkal, a liberális Renew Europe-pal és a Zöldekkel is tárgyalnak az esetleges csatlakozásról. Ez bármelyik pártnak a dicséretére válna, és meg is mutatja, hogyan tudja az EU-szkeptikus agrárképviselet áthidalni a politikai lövészárkokat.
Antwerpenben augusztus 18-án a farmerek azért tiltakoztak, mert Belgium flamand területének kormányai valami hasonlóra készülnek, mint a hollandok: a nitrogén-kibocsátás megvágására. A nitrogénemisszió azért érinti a farmereket, mert az állattartás az egyik legnagyobb kibocsátó tevékenység a világon, amiért részben a műtrágyázás, részben az állatok ürüléke a felelős. A flamand kormány tavaly majdnem belebukott egy hasonló tervbe, és mivel a belga szövetségi kormány egyébként is bajban van, alapvetően Belgium miniszterelnöke is a gazdákat támogatja, még ha óvatosan is. (24.hu)