Az Európai Unióban Magyarországon rakódik a legtöbb adóteher az élelmiszerek árára, ezért itthon szinte már minden élelmiszer drága – emlékeztet Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSz) elnöke.
Ezért is kevés a nyereség, elmaradtak a fejlesztések, probléma van a magyar élelmiszeripar hatékonyságával, versenyképességével.
Fájdalmas beismerést tett Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nemrég az egyik szakmai rendezvényen:
a magyar élelmiszeripar termelékenysége a második legalacsonyabb az EU-ban.
Éder Tamás, a FÉSz elnöke szerint ez valószínűleg igaz! Az elmúlt egy évtizedben az Agrárközgazdasági Intézet, a Magyar Nemzeti Bank szakmai tanulmányai kimutatták – Nagy Márton is sokszor mondta –, hogy probléma van a magyar élelmiszeripar hatékonyságával.
A FÉSz elnöke ezt annak tulajdonítja, hogy a 2020 előtti egy-másfél évtizedben rengeteg fejlesztés maradt el. Az ágazat ugyanis alig-alig, vagy időszakonként egyáltalán nem jutott fejlesztési forráshoz a nemzeti és az EU-s támogatásokból. A „nagy” cégek pedig akkor sem kaphattak, amikor a mikro-, kis- és közepes vállalkozások részesültek e pénzekből. Ez tovább rontott a helyzeten, mert jogi értelemben az is nagyvállalatnak számít, amelyik 250 főnél többet foglalkoztat, ha a tőkéje és az árbevétele nagysága alapján nem is az.
Róka fogta csuka
Ezért, mivel „nagyvállalatként” támogatást sem kaphattak, elmaradt a technológiai fejlesztés, a gépesítés, és a feldolgozók még 8-10 évvel ezelőtt is sok élőmunkát használtak. Róka fogta csuka helyzet, hogy a költséges élőmunka-ráfordítás, a rossz hatékonyság következtében nem termeltek elég eredményt az égető beruházások elindításához, így továbbra is elmaradtak a fejlesztések.
„Sok más ágazathoz, sőt az EU-hoz velünk együtt csatlakozott más államok, főleg Lengyelországhoz képest is lemaradt a szektor!” – ismeri el a szövetség elnöke. Azt azonban csak részben tartja igaznak, hogy a magyar élelmiszer a feldolgozók rossz hatékonysága miatt kerül ilyen sokba. Elsősorban azért, mert “Magyarországon rakódik a legtöbb adóteher az élelmiszerek árára az unióban” – emlékeztet Éder Tamás. Az élelmiszerek többsége esetében az EU legmagasabb 27 százalékos áfakulcsa érvényes Magyarországon és a termékek egyre szélesebb körére vonatkozik a népegészségügyi termékadó (neta) is. A már mintegy 4,5 százalékos kiskereskedelmi adó is részben beépül a fogyasztói árakba. Tavaly óta a gyártókat terheli a kiterjesztett gyártói felelősség: az EPR-díj, amely szintén Európában az egyik legnagyobb. Mindezek, vagyis a nagyobb adómérték is szerepet játszik abban, hogy ugyanannak a magyar terméknek az ára esetleg Németországban olcsóbb, mint itthon.
A magyar csoda
“Ez alapján az a csoda, hogy az extra magas adóterhek miatt nem Magyarországon a legdrágább az élelmiszer az EU-ban” – állítja Éder Tamás. Azért is, mert az alapanyagot többé-kevésbé ugyanannyiért szerzi be a magyar élelmiszeripar is, mint a külföldi. Az unióban a bolti fogyasztói árak is kiegyenlítődtek, és a munkabérek itthon is lassan felzárkóznak. Ez alapján – ha a hazai élelmiszeripar is ugyanolyan hatékonyan működne, mint külföldön – az elnök szerint a magyar végtermék önköltsége is akkora lenne, mint egy németé, miközben sokkal nagyobb adóteher rakódik rá. Ennek ellenére a magyar élelmiszer mégsem a legdrágább az unióban, ami a szakember szerint azt jelzi, hogy a hazai feldolgozók a saját eredményük rovására csökkentik az átadási áraikat.
Csapdában
Ezzel Éder Tamás szerint csapdába került az ágazat, hiszen a magas adóteher eleve elviszi az élelmiszeripari cégek nyereségének egy részét, amelyet azok kénytelenek maguk is tovább csökkenteni, hogy eladható tartományban tartsák a termékek árát. „Ezért nem tud fejleszteni, ezért romlik a versenyképessége” –magyarázza a szakember.
Ebből az ördögi körből segítenek kitörni az uniós stratégiai megállapodás keretében idén hamarosan megjelenő fejlesztés pályázatok. Az előző uniós ciklus hazai Vidékfejlesztési Programjában kiírt élelmiszeripari fejlesztési pályázat beruházásai várhatóan a közeljövőben fognak termelésbe állni.
A nemzeti stratégiai terv szerinti, tavasszal várható kiírásra a kis-, közepes és a nagy élelmiszeripari üzemek is pályázhatnak fejlesztésre, de a részletekről még zajlanak az egyeztetések.
„Még nem ismerjük a végleges pályázatokat, szó van arról, hogy támogatási előleg is lesz, sőt kamattámogatást is igénybe lehet venni, amivel kicsit növelhetik a támogatás mértékét” – számol be az elnök a korábbiaknál várhatóan vonzóbb feltételekről. Éder Tamás szerint a pályázati pénzeket csak azok tudják majd igénybe venni, akik az átlagnál jobban vészelték át az elmúlt időszakot. Sok feldolgozó azonban már a napi túlélésért küzd, és félő, hogy nem tud élni a fejlesztési lehetőségekkel. Így akik nehéz helyzetben vannak, még inkább lemaradnak. Felgyorsulhat az ágazatban a koncentráció, az a pályázati kiírás még erősítheti is a konszolidációs folyamatokat.
Döntő lehet az is, hogy az alapanyagtermelő mezőgazdaság, ahol szintén egymás után jelennek meg a pályázatok, hozzá fog-e járulni az élelmiszeripar versenyképességének javulásához? Éder Tamás szerint e tekintetben az állattenyésztés helyzete az elmúlt másfél évben kicsit javult a növénytermesztéshez képest. Újra megéri úgymond „bőrbe töltve értékesíteni a gabonát”.
Rövid távon valószínűleg nem tér vissza a szántóföldi növénytermesztés – két évvel ezelőttig tartó – aranykora. Az elnök szerint a hazai állattenyésztés azért is felértékelődhet, mert Nyugat-Európában komoly támadások érik az állattartókat, például a környezetszennyezés: metán-kibocsátással kapcsolatos hisztéria miatt. „Sokan arra számítanak, hogy emiatt a nyugat-európai állattenyésztés egy része áttevődik a mi régiónkba” – előlegezi meg Éder Tamás. Ez is segíthet abban, hogy a feldolgozóipar alapanyaghelyzete is javuljon. (Privátbankár)