Míg a magyar települések 54%-ában az egy főre jutó bruttó jövedelem 1-2 millió forint között mozog, sőt a leggazdagabb 4%-ban meghaladja a 3 millió forintot is, a legszegényebb települések száma eléri a 247-et, ahol az egy főre jutó éves jövedelem 1 millió forint alatt van.
Magyarországon a jövedelmek jelentős része néhány gazdag településre koncentrálódik, miközben a lakosság nagy része a megélhetésért küzd a kisebb helyeken, ahol a gazdasági fejlődés és az infrastruktúra fejlesztése is elmaradt. Ez a kontraszt nem csupán jövedelmi különbségekre vezethető vissza, hanem több generációra visszanyúló strukturális egyenlőtlenségekre is, amelyeket gazdasági és szociológiai tényezők mélyítenek. A Pénzcentrum összesítése alapján elemezzük az adatokat.
Ezek a leggazdagabb magyar települések
A magyarországi jövedelemkülönbségek drasztikusak, főleg ha a leggazdagabb és legszegényebb helyeket nézzük. Az ország legtehetősebb települései az átlagon felüli jövedelemszinttel és fiatal lakossággal tűnnek ki. A legfrissebb sorrend az egy lakosra jutó szja-adóalapot képező belföldi jövedelem alapján az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) legfrissebb adatai szerint a következőképpen alakul:
- Tornakápolna 5 881 661 Ft/év
- Telki 4 017 077 Ft/év
- Kékkút 3 986 958 Ft/év
- Üröm 3 750 767 Ft/év
- Budajenő 3 707 256 Ft/év
Ezek a legszegényebb magyar települések
Ezzel szemben az ország kevésbé fejlett vármegyéiben, például Borsodban és Szabolcsban a keresetek alacsonyak, a népesség pedig elöregedő és csökkenő tendenciát mutat. Ezek a régiók hosszú ideje küzdenek gazdasági hátrányokkal és elvándorlással, amelyeket a rendszerváltás óta alacsony munkahelyteremtő képesség és a szociális ellátás hiányai súlyosbítanak. Itt a negatív sorrend a következő:
- Csenyéte 253 314 Ft/év
- Tornanádaska 278 581 Ft/év
- Gadna 321 379 Ft/év
- Szentkatalin 338 282 Ft/év
- Bódvalenke 367 295 Ft/év
Ahogy a számadatokból látszik, a legszegényebb településeken tizedannyi pénzből kell megélnie a családoknak, mint a leggazdagabbakban.
Az elvándorlás miatt is öregszik a lakosság
A legutóbbi népszámlálási adatok tanúsága szerint az elöregedő lakosság és a fiatalok elvándorlása jellemző a legalacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkező régiókra, ahol a társadalmi mobilitás szintje is elmarad az ország többi részétől. Ezekben a térségekben az alacsony gazdasági potenciál és a korlátozott munkalehetőségek konzerválják a lemaradást. A történelmi szegénység okai közé tartoznak a rendszerváltás utáni gazdasági változások, köztük a szocialista nagyüzemek bezárása, amelyek miatt a helyi közösségek magukra maradtak.
A leggazdagabb településeken ezzel szemben a jólét záloga a masszív munkaerőpiaci jelenlét: jellemzően nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta, és kiugró az ott élő értelmiségiek aránya, amit jól mutat a magas presztízsű munkakörökben foglalkoztatottak nagy számaránya.
A legtöbb magyar település ebbe a kategóriába tartozik
A legtöbb település (54%) az 1 millió és 2 millió forint közötti bruttó belföldi jövedelemmel rendelkezők kategóriájában található, ami azért is érdekes, mert lakosságarányosan nem ez a kategória a vezető érték. Tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy az emberek igyekeznek a jómódúbb településekre költözni. Emiatt az ország vagyonának legnagyobb része 41 településre sűrűsödik be.
Ezzel együtt csaknem 7-szer több olyan település van, ahol 1 millió forint alatt visznek haza fejenként évente (vagyis havonta alig bruttó 67 ezer forintot), mint ahol 3 millió forint felett.
A magyarországi települési különbségek történelmi gyökerei részben a jóval korábbi társadalmi és gazdasági struktúrákig nyúlnak vissza. Az iparosodás előtti korszakban a mezőgazdasági birtokok domináltak, a helyi gazdaságok jellemzően önellátóak voltak. A 19. század végén indult iparosítás elsősorban Budapest és néhány ipari központ körül összpontosult, míg vidéken kevésbé terjedt el. A szocializmus idején az erőltetett iparosítás a falvak gazdaságát megváltoztatta, elidegenítve az ott élőket a mezőgazdaságtól, ám a rendszerváltás után az addigi ipari központok szinte mind összeomlottak, ami azóta is meghatározza a vidéki térségek gazdasági nehézségeit és a szegénység mértékét.
Ilyen különbségek vannak a településtípusok között
A különböző településtípusok között is jelentős jövedelmi különbségek vannak, amelyek az életminőségben, az oktatási és egészségügyi hozzáférésben, valamint a gazdasági lehetőségekben is megmutatkoznak. Ezeket egyaránt befolyásolja az ipari és szolgáltatási szektor jelenléte, illetve a lakhatási költségek. A legszegényebb települések száma – ahol egymillió alatti az éves bevétel– eléri a 247-et. Ezeken a helyeken a háztartások nem képesek fedezni az olyan alapvető kiadásokat sem, mint a lakbér vagy a rezsi.
A KSH adatai szerint ugyan az idei első negyedévben a nettó átlagkereset 14,2%-kal emelkedett, de a Magyar Tudományos Akadémia kutatói tanulmánya arra is rámutat, hogy ez a növekedés egyenlőtlenül oszlik el a nagyvárosok és a kistelepülések között, és a legkedvezőtlenebb társadalmi helyzetűek kizárólag az utóbbi csoportban szerepelnek. Ezeken a területeken az anyagi nehézségekkel küzdők aránya 26% és 56% között mozog.
Ugyanakkor a statisztikák torzítására figyelmeztet, hogy a leggazdagabb települések élén álló Tornakápolna szomszédos a legszegényebbek második helyét jegyző Tornanádaskával. Természetesen nem arról van szó, hogy egymás mellett ekkora vagyoni különbségek lennének, sokkal valószínűbb, hogy az ottani átlagot egyetlen kiemelkedően megfizetett lakos húzhatja fel, akinek a kilétét azonban homály fedi. (Dívány)
