Európai inflációs körkép: így áll Magyarország

Az éves infláció márciusban tovább csökkent, ám az előző havinál mindössze 0,1 százalékponttal alacsonyabb érték nem indokolja Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kommentárját. Hiszen még így is több európai ország fogyasztóiár-indexe lett alacsonyabb, mint ahányé magasabb. Hogy pontosan hol is áll Magyarország e rangsorban, valamint a jegybanki alapkamatok és a reálkamatok összevetésében, az kiderül a Privátbankár legfrissebb Privátbanki Európai Inflációs Körképéből.

Ha olyan intenzitással és részletességgel foglalkozna Magyar Péter a magyar gazdaság helyzetével, mint a hazai politikai viszonyokkal, akkor bőven lenne muníciója. Most például az infláció alakulása adhatott fegyvert a kezébe. 

Bár a tavaly év elején több mint huszonöt éve nem látott magasságba, közel 26 százalékra ugrott éves fogyasztóiár-index 2024 első hónapjaiban csaknem egy nagyságrenddel kisebb számokat mutatott – már csak a dolgok természeténél fogva is, hiszen az lett volna csak a baj, ha még a 2023-as magas bázisra is rápakolt volna –, azért erősen túlzó az ettől cseppet sem ódzkodó, sőt ebben lubickoló Nagy Márton önfényezése.

A nemzetgazdasági miniszter ugyanis „Az infláció összeomlott” kijelentéssel kommentálta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által márciusra kiszámolt éves fogyasztóiár-index 3,6 százalék lett. 0,1 százalékponttal alacsonyabb a februárinál és 0,2 százalékponttal a januárinál. Nem tudjuk, milyen iskolában pallérozódott Nagy, de az összeomlás kifejezés láttán azért ennél nagyobb mértékű elmozdulásra asszociálhatunk.

Persze, amiatt érthető a hazai gazdaságpolitika első számú alakítójának az öröme, hogy már nem 20-25 százalék közötti a pénzromlás – amit csak maguknak köszönhettek, hiszen a kormányzati agymosó propaganda ellenére e kiugró értékek csak részben voltak köszönhetők az orosz-ukrán háború miatt kilőtt energiaáraknak és az egyéb nemzetközi szintű drágulásoknak, azok alapvetően az Orbán-kabinet hibás döntéseinek a következményei. Erre az a legfőbb bizonyíték, hogy a magyar kormány által fő inflációt kiváltó tényezőknek kikiáltott Oroszország elleni európai uniós szankciók ellenére a másik 26 EU-tagország fogyasztóiár-indexei legalább 7-8 (!) százalékponttal voltak alacsonyabbak a mienknél.

S a most már valóban elviselhető, 3,6-3,8 százalékos idei hazai inflációs mértékek nemzetközi viszonylatba helyezése sem ad okot a nemzetgazdasági miniszter erős jelzőjére. Hiszen az adataikat a cikk megjelenéséig közzétett 40 országból 24 fogyasztóiár-indexe is alacsonyabb lett a miénknél, vagyis többé, mint ahányé magasabb. 

Mindössze az lehet vigasz – igaz, sovány –, hogy az EU-ban már nem Magyarország ül az inflációs szégyenpadon, hanem... dobpergés: Románia! Ez vélhetően azokat örömmel tölti el, akik már csak a történelmi múlt – Erdély – okán elsősorban mindig is azt nézik, keleti szomszédunk jobban vagy rosszabbul teljesít-e hozzánk képest. Most speciel, ebben a mutatóban, igen, de más téren már nem ennyire jó a helyzet. 

Más kérdés, hogy bár a románokkal együtt öt uniós országban is magasabb lett márciusban az infláció, mint kis hazánkban, a szintén viszonyítási pontokként tekintett, a nyugatiak által is velünk egy kalap alá vett közép- és kelet-európai régió többi országai között ugyancsak nem tündöklünk. Például a Visegrádi Négyek többi tagja kivétel nélkül nagyon alacsony számot produkált: Lengyelországban 1,9, Csehországban 2, Szlovákiában 2,3 százalék lett az éves infláció márciusban. De még az idehaza általában lesajnált Bulgária is 3 százalékos rátát villantott.

Csak amiatt hízhatna a májunk, hogy míg Szlovéniával a múlt hónapban egy szintre kerültünk, addig Horvátországot (4,1 százalék), Szerbiát (5 százalék) és Montenegrót (5,5 százalék) magunk mögé utasítottuk. Sőt még Ausztriát (4,2 százalék) is. Más kérdés, hogy mivel ezek a hazai turisták által – talán Szerbia kivételével – közkedvelt célpontok, azért az ottani drágulásoknak is mi ihatjuk meg a levét.

Az sem éppen szívderítő, hogy Magyarország úgy tanyázik a 40 tagú mezőny második felében, hogy összességében márciusban ismét fokozódott az inflációs nyomás. Míg februárban hat ország mutatott ki magasabb éves fogyasztóiár-indexet az előző hónaphoz képest, addig márciusban több mint kétszer annyi, 13. A legjobban, 1,2 százalékponttal Montenegróban nőtt az éves infláció februárról márciusra, miközben Észak-Macedóniában 1, míg Törökországban 0,98 százalékkal. Utóbbin már meg sem lepődhetünk, az Erdogan vezette állam már jó ideje képtelen leküzdeni a hiperinflációt, amely éves szintje a múlt hónapban éppen 68,05 százalékra rúgott.

Ugyancsak dupla annyi, négy országban stagnált a pénzromlás márciusban, mint februárban: Csehországban, Horvátországban, Fehéroroszországban és Oroszországban.

Szerencsére az utóbbi hónapokban már megszokott módon az inflációcsökkentők tábora a legnépesebb, 23 tagú. Március képzeletbeli bajnoka a februári rátáján 2,1 százalékpontot faragott Ukrajna lett, megelőzve Szlovákiát (-1,09 százalékpont) és Lengyelországot (-0,9 százalékpont). 

Mi az éppenhogy csökkenő, 0,1 százalékpontos mértékünkkel ezen a listán értelemszerűen az utolsók vagyunk – holtversenyben Ausztriával és Luxemburggal.

Nem kevesebb, mint négy európai államban is annak ellenére csökkent az éves fogyasztóiár-index, hogy jegybankjuk lazított a monetáris kondícióin, azaz kamatot vágott, ami a közgazdasági logika szerint inkább az olcsóbb pénz által gerjesztett növekvő kereslet révén inflatorikus hatású. 

Persze ezek a kamatcsökkentések elvileg azzal is magyarázhatók, hogy pont a korábbi magas százalékokkal sikerült leszorítani a fogyasztóiár-indexet, így már anélkül nyílik tér a lazításra, hogy az hozzájárulna az infláció újbóli gyorsulásához. Csak remélhetjük, hogy ez a helyzet nálunk, ahol márciusban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 0,75 százalékos kamatvágása volt a legmagasabb, a többiek közül az ukrán, a cseh és a moldáv jegybank 0,5-0,5, a bolgár 0,01 százalékkal vitte le az irányadó rátáját.

Velük szemben csak ketten állnak, a törökök 5 százalékpontos kamatemeléssel, immár 50 százalékra vitték fel az alapkamatukat, míg a bosnyákok 0,48 százalékponttal, 4,33-ra.

Törökországon kívül egyébként már csak két európai államban két számjegyű a jegybanki alapkamat, pont az egymással háborúzó Oroszországban (16 százalék) és Ukrajnában (14,5 százalék). E listán fehérorosz és izlandi társa után az MNB a hatodik.

Nem úgy a visszatekintő reálkamatok összevetésében, amely a mostani alapkamat és az éves infláció viszonyát jelzi. E rangsorban ugyanis az oroszok és ukránok után mi vagyunk a harmadikok.

Ami zene lehet a kormánytagok és az MNB-vezetők füleinek, hiszen ezzel azt tudják kommunikálni, a tavalyi magas infláció ellenére milyen jól fialnak a bankba tett, illetve a befektetett pénzünk. Csakhogy igazából az előretekintő reálhozam a mérvadó, vagyis az, hogy a most különböző eszközökbe helyezett megtakarítások után fizetett kamatok, hozamok kivételekor mekkora lesz az infláció – az mutatja meg ugyanis valójában, hogy a pénzünk romlott-e vagy éppen ellenkezőleg, sikerült-e megtartania, sőt esetleg még növelnie is az értékét. (Privátbankár)