Esőisten is megsiratta a debreceni éhezőket - 150 vendég "kéretlenül” a cívis városban

Számunkra természetes, hogy ha tudunk, adunk. Életünk természetes része a gyengék, elesettek segítése. Nem várunk köszönetet, örülünk, hogy adhatunk.

/Bogdán László/ 

Egy hónappal ezelőtt még 35 fokban keresték az árnyékot a vendégeink. Most fújt a szél, végig esett a csendes eső, 12 fokot mutattak a hőmérők, előkerültek a meleg holmik. 

Azt gondoltuk, kevesebben lesznek, sokakat elriaszt a rossz idő. Sajnos nem ez történt. Aki éhes, netán több napja nem evett, az eső sem tartja vissza. Nagy úr a muszáj, még akkor is így van, ha sokak szerint Magyarország előre megy. Igen, csak az út végén a szakadék van. 

Az ételosztás végére közel 150 vendégünk volt. Mindenki felpakolva mehetett haza: a töltött káposzta mellé jutott bőven friss kenyér, péksütemény. A gyermekek édességet és pizzát is kaptak. Igazán bőséges volt a mai nap, tele voltak az asztalaink. Volt, aki elmondta: két-három napra is elég a számukra mindaz, amit ma haza vihetnek. 

Nehéz újat írni, hiszen a szegénység ebben az országban, - ebben a városban is, - a mindennapok része. Jelen van, nemhogy kevesebben lennének a rászorulók, hanem a számuk folyamatosan nő. Nem kicsit, nagyon. 

Nem szeretnénk mélyebben az okok után "bányászni", vannak nálunk ehhez jobban értők. Mi "csak" azt látjuk, hogy mind  többen kerülnek a társadalom peremére; olyan mély az árok, ahonnan esélyük sincs egyedül kilábalni. Olyan, hogy szociális háló, már régóta nincs, „aki szegény az meg is érdemli"  módi járja hazánkban.

Ezt a "példát" követi a debreceni önkormányzat is, a szegénynek nincs becsülete, hiába nyújtja a kezét, üresen veszi vissza. A "Gondoskodó Város" szlogentől még senki sem lakott jól.

A városvezetés százmilliókat költ az elit magániskolára, ahol milliós tandíjak vannak és nagyrészt külföldieket, valamint a debreceni elit gyermekeit képezik.

Azok a gyermekek, akik most a téren álltak a szüleikkel, örültek, hogy múlt hónapban ingyen juthattak tanszerhez. Sorsuk meghatározott, a kiemelkedés lehetősége számukra csak egy szép álom. Azért büntetik őket, mert szegény családba hozta őket a gólya.

Szeretnénk írni az emberi jóságról is. Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik adójuk egy százalékát az egyesületnek ajánlották fel. Tiszta szívből köszönjük annak a debreceni házaspárnak, akik saját maguk sütötte pizzát hoztak most is a Petőfi térre. De fejet hajtunk azelőtt a debreceni nyugdíjas hölgy előtt is, aki már több éve hoz csokit, édességet a gyermekeknek. Köszönjük a pékségnek a támogatást, a süteményeik ritka kincsek vendégeinknek, ilyen finomságokat ők nem engedhetnek meg maguknak. 

Látni kellett volna, ahogyan a gyermekek majszolták az édességet, a sütit. Ez jelenti számunkra a legtöbbet. Milyen ország az - kérdezzük, - ahol Madárszínház épül milliárdokért, s gyermekek fekszenek le éhesen.
Valami nagyon nincs rendben - gondoljuk mi, szerényen. Vagy mi egy másik bolygón élünk?

Sajnos a debreceni milliárdosokig nem jut el a szavunk. Úgy tűnik a rengeteg pénz nem jár együtt társadalmi felelősségvállalással, a szegények istápolásával. Pedig mi nem kértünk sokat. De úgy tűnik, mégis. Egy keresztény szellemiségű ország, város  "elitje" nem érzi kötelességének, hogy civileket támogasson. Lelkük rajta. Biztos oka lehet. 

Az egyesület legközelebb 2024. október 27. napján várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.

Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni.

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének  tagjai tudjuk: csak  egy csepp a tengerben a  hozzájárulásunk, de a sok-sok kis "csepp" akár csodákra is képes lehet.

Mert adni jobb, mint kapni.

Ha már egy embertársunkon segíthetünk, akkor megérte. 

Megszívlelendőnek tartjuk a Ferenc pápa által mondottakat:

A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak.

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület vezetője