A gyerekek önbizalma már az iskolakezdés előtt formálódik, amiben nagy szerep jut a szülők pénztárcájának is.
A legfrissebb kutatások szerint a társadalmi és gazdasági háttér nemcsak a tanulmányi eredményeket, hanem a gyerekek énképét, céljait és jövőképét is jelentősen befolyásolja. De vajon minden hátrányos helyzetű gyerek önbizalomhiányos? Pszichológussal jártunk utána a legégetőbb kérdéseknek.
Milyen esélyekkel indulnak az életben a gyerekek, ha szegénységben nőnek fel? Mennyit számít a család szociális helyzete, hogy a kisgyerekből magabiztos, boldog felnőtt váljon? A szocioökonómiai státusz – vagyis a család anyagi, iskolázottsági és társadalmi helyzete – alapvetően befolyásolja, hogy egy gyermek milyen támogatást és lehetőségeket kap élete korai szakaszában. Ez a háttér pedig nemcsak az iskolai eredményeket, hanem az önbizalmat, a kapcsolatteremtést és az önértékelést is formálja. De vajon törvényszerű, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradnak? És mit tehet egy pedagógus vagy a társadalom azért, hogy ez ne így legyen?
Különböző kutatások (például ez a 2002-es vagy ez a jóval korábbi, 1972-es tanulmány) egyértelműen bizonyították, hogy a szocioökonómiai státusz közvetett és közvetlen módon is hatással van a gyermekek tanulmányi eredményességére, önbizalmára, szociális fejlődésére, célkitűzéseikre és arra, hogy hogyan alakul az önmagukról alkotott képük.
Kompenzálható a hátrányos helyzet?
Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus elmondta, hogy a szocioökonómiai státusz sokkal jobban érvényesül, mint egyfajta prediktív tényező abban, hogy milyen környezetben él a gyermek. A környezeti hatásokat tekintve fontos tényezőként említette az egzisztenciális és érzelmi biztonságot is.
Ha a szülők mindketten három műszakban dolgoznak, és emiatt nem tudnak eleget foglalkozni a gyerekükkel, ráadásul egy olyan településen élnek, amely távol esik a jobb oktatási lehetőségektől, akkor ez a gyermek hátrányosabb helyzetből indul, mint például egy fővárosi család gyermeke, ahol nem szoronganak napi szinten a szülők a megélhetési problémák miatt.
Pszichológiai szempontból ezt úgy lehet megfogalmazni a szakember szerint, hogy létezik egy „küszöbszint”, ami alatt a gyermek kifejezetten hátrányos helyzetből indul, ez azonban nem jelenti azt, hogy előre megjósolható az alacsony önbizalom, a sikertelen elhelyezkedés vagy az alacsonyabb társadalmi státusz.
Inkább statisztikai valószínűségekről beszélhetünk. Az ilyen háttérből érkező gyermekek nagyobb arányban ütköznek akadályokba, de ez nem zárja ki, hogy legyenek üdítő kivételek – akik a hátrányos helyzet ellenére ki tudnak törni ebből a predesztinált szocioökonómiai státuszból például jobb oktatás révén.
A család szocioökonómiai státusza kihat az egészségügyi helyzetre, az oktatási lehetőségekre, az életkilátásokra és az általános jólétre is, sorolta a pszichológus, az önértékelés és a gazdasági helyzet kapcsolata viszont nehezen ragadható meg közvetlenül, tette hozzá.
„Inkább az érzelmi biztonság az, amit hangsúlyoznék. Ha a szülők képesek stabil érzelmi alapokat biztosítani, és megvannak a gyermek fejlődéséhez szükséges minimumfeltételek, akkor ebből egészséges önértékelés fejlődhet ki” – fejtette ki.
Tehát nagy szerepet játszik egy gyermek önbizalmában fejlődésében és később a társadalmi beilleszkedésben a szülői részről érkező támogatás, bátorítás, amit azonban sokszor csak a jobb szociális helyzetben lévő gyerekek kapnak meg. Egy 2009-es tanulmány szerint a szülők érzelmi támogatása, elvárásai és visszajelzései jelentős mértékben formálják a gyermekek önbecsülését, még akkor is, ha az anyagi lehetőségek korlátozottak. A kutatás azt találta, hogy az alacsony szocioökonómiai státusz nem feltétlenül vezet alacsony önértékeléshez, amennyiben a szülők erőteljes érzelmi támaszt nyújtanak és pozitív visszajelzéseket adnak a gyermek kompetenciáiról.
Van, ahol már kevésbe markánsak a különbségek
A pszichológus szerint a generációkon átívelő mélyszegénységből rendkívül nehéz kitörni, de a társadalmi osztályok közti különbségek nem minden esetben hatnak ennyire markánsan.
„Az alsó középosztálytól felfelé már kevésbé egyértelműek a különbségek. Talán a társadalom legfelső rétegében – ahol már a gyermek angol nyelvű magánbölcsődébe jár, elit gimnáziumba kerül és akár Harvardon tanul tovább – ott valóban egészen más lehetőségek nyílnak meg, még nemzetközi szinten is. De a középréteg egy hatalmas halmaz, ahol már elérhető egyfajta stabilitás: nem kell hónap közepén megélhetési krízistől tartani, és a szülőknek is több energiájuk jut a gyerek igényeire – akár sport, zene, vagy az egyéni képességekhez igazodó oktatás terén” – mondta a pszichológus.
Harsányi Sz. Gergő kutatása a 2018-as Országos kompetenciamérések adatain alapulva megállapította, hogy a szülők társadalmi helyzete befolyásolja a gyerekek teljesítményét. Mint írja, a rosszabb körülmények között élő gyerekek gyengébb teljesítményét többek közt a különböző eszközök hiánya, az ingerszegényebb környezet és a szűkebb információs bázis magyarázza.
Rejtve maradt tehetségek
Deliága Éva kifejtette azt is, hogy az önértékelést természetesen sok más tényező is befolyásolja: a szülővel való kötődés minősége, a reális elvárások, a külvilágból érkező visszajelzések, valamint az olyan összehasonlítások, mint például egy idősebb testvérhez való viszonyítás.
A kisgyerek a külvilág visszajelzései alapján kezdi el definiálni önmagát. Például: „népszerű vagyok”, „sok barátom van”, „velem szeretnek játszani”, „jó jegyeket kapok”. Ezek formálják az énképét.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy különösen nehéz helyzetben vannak azok a gyerekek, akik olyan környezetben élnek, ahol a tehetségeik, képességeik rejtve maradnak.
„Gyakran ki sem derül, miben tehetséges egy nehéz körülmények között élő gyerek – mert nincs könyvtár, uszoda, sportfoglalkozás. A körülmények egy ponton borzasztóan nehezítik azt, hogy ő akár figyelni, tanulni, koncentrálni tudjon. Ha a szülők legmagasabb iskolai végzettsége nem éri el a nyolc általánost, akkor vajon milyen jövőképet tudnak átadni hitelesen a gyermeknek? A tanulás és előrejutás így nem jelenik meg reális lehetőségként. Ezt súlyosbítják az anyagi, érzelmi és információs korlátok” – mondta a szakember.
A kritikus időszak
Deliága Éva kérdésünkre beszélt arról is, hogy a szocioökonómiai státusz hatása különösen meghatározó a korai években, körülbelül 10 éves korig.
„Nem véletlen, hogy évekkel ezelőtt 6 éves kor helyett 3 éves kortól tették kötelezővé az óvodát. A kutatások azt mutatták, hogy ha a hátrányos helyzetű gyerekek 6 éves korukig nem részesülnek ilyenfajta közösségi élményben, nem tapasztalják meg a társadalmi normákat, már olyan mértékű lemaradás alakul ki náluk, amely szinte behozhatatlan” – folytatta a pszichológus.
Mint mondta, a fejlődés szempontjából a 3-4 éves kor is kritikus, és egy ilyen korú generációs mélyszegénységben, egészségtelen körülmények között élő kisgyereknél már megvannak ennek a környezetnek, az elhanyagoló bánásmódnak a jelei. A pszichológus kifejtette, hogy ennek azért is van jelentősége, mert a korai gyerekkor különösen érzékeny időszak, idegrendszeri szempontból is. Szélsőséges körülmények között élő gyermekek akár visszafordíthatatlan neurológiai károsodást is szenvedhetnek. Ilyenkor nemcsak az önbizalmuk nem fejlődik ki, hanem alapvető mentális funkciók, intelligencia és a kapcsolódási képességek is sérülhetnek.
Egy rossz környezet borzasztó károkat tud okozni. De ezt nem önmagában a szegénység váltja ki, hanem amikor ehhez elhanyagolás vagy bántalmazás is társul – ez hat a gyermek egész idegrendszerére, és természetesen az érzelmi, mentális állapotára is.
Vannak kutatások (többek közt ez a 2012-es vagy ez a 2011-es) melyek egyértelműen alacsonyabb önbecsülést és magasabb depressziós pontszámokat találtak az alacsony szocioökonómiai státuszút tanulók körében.
Mit lehet tenni?
Kérdésünkre, hogy mit tehet egy pedagógus vagy egy iskola, és léteznek-e jó hazai gyakorlatok, programok, Deliága Éva elmondta, hogy Magyarországon számos civil szervezet dolgozik hátrányos helyzetű gyermekek támogatásán, például a Bagázs Alapítvány vagy az Igazgyöngy Alapítvány rendszeresen ellátogatnak hátrányos helyzetű településekre. Ezek a szervezetek alapfokú pszichoedukációval is segítik az anyákat, akik gyakran maguk is csak néhány osztályt végeztek, és nagyon fiatalon lettek szülők.
A pszichológus hozzátette, hogy vannak úgynevezett tanodák is, ahol a gyerekek tanulhatnak, sportolhatnak, zenélhetnek, együtt oldhatják meg a házi feladatokat, vagy művészeti projektekben vehetnek részt. Ezek a helyek a hátrányos helyzet hatását próbálják csökkenteni plusz figyelemmel, törődéssel és jó példák bemutatásával.
„A tanodákban látjuk, hogy itt kinőhetnek olyan gyerekek, akik azt mondják: én igenis szeretnék továbbtanulni a nyolc általános után” – fejtette ki a pszichológus.
Mint a szakember elmondta, ezt a pedagógiai munkát jelenleg túlnyomórészt Magyarországon civil szervezetek végzik, de egy-egy elkötelezett pedagógusnak is hatalmas szerepe lehet.
A pedagógus a saját személyiségével, kötődésével, támogatásával nagyon sokat tud segíteni. A gyerekek sérülékenyek, és hosszú ideig formálódik az énképük. Ha pozitív visszajelzést kapnak, az támaszt adhat nekik, és sikerélményhez juttathatja őket.
A pszichológus szerint sokszor előfordul, hogy egy gyermek nem is maga a tantárgy miatt rajong egy óráért, hanem mert kedveli a tanárt.
„Nem feltétlenül azért imádja a biológiát, mert a tantárgy érdekes, hanem mert szereti a tanárát – és ettől lesz a biológia a kedvenc tantárgya. Ez is megmutatja, milyen óriási hatása lehet egy pedagógusnak” – hangsúlyozta.
Egyenlőség a tanteremben
Az esélyegyenlőség megteremtése tudatos pedagógiai és intézményi döntéseket igényel. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy mindenki ugyanazt kapja, inkább hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van.
A tanárok például alkalmazhatnak különböző tanítási módszereket, hogy figyelembe vegyék a tanulók eltérő képességeit, előismereteit. Az értékelésnél is érdemes figyelembe venni a tanulók egyéni fejlődését, és ez különösen fontos a hátrányos helyzetű diákok esetében.
Az esélyegyenlőséghez hozzátartozik, hogy minden tanuló hozzáférjen a tanuláshoz szükséges eszközökhöz, valamint szükség esetén speciális támogatást is kapjon, de összességében az iskola egészének, nemcsak az egyes tanároknak kell elkötelezettnek lennie az esélyegyenlőség mellett.
Társadalmi mobilitás
Magyarországon a társadalmi mobilitás alacsony, sőt az elmúlt évtizedekben tovább romlott. Az OECD adatai alapján Magyarországon hét generációnyi időbe telik, hogy valaki a jövedelem legalsó 10%-ából eljusson az átlagos jövedelműekhez – ez jelzi a lassú mobilitást . Az esélyek rendszerszinten erősen meghatározottak családi háttértől, származástól vagy földrajzi helytől függően. Különösen igaz ez a roma közösségre és a vidéki területekre.
Deliága Éva kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy beszélhetünk identitáskonfliktusról a társadalmi mobilitással kapcsolatban. Kiemelte, hogy gyakran előfordul, hogy az első generációs értelmiségi fiatalok „két világ között” rekednek. Egy hátrányos helyzetű roma fiatal például, aki egy budapesti egyetemista közegbe kerül, azt érezheti, hogy nehezen találja a helyét.
„Nemcsak az a kérdés, hogy ő az első a családban, aki egyetemet végez – hanem az is, hogy roma származású. Ez egyszerre több szinten is nehézséget okoz az identitás szempontjából. A társadalmi mobilitás tehát sokszor valóban nehéz dió” – mondta.
Offline – online gyerekek
Arra a kérdésre, hogy történt-e változás az utóbbi években a szocioökonómiai státusz gyerekekre gyakorolt hatásában, a pszichológus elmondta, hogy a Covid-időszak kiélezte a digitális egyenlőtlenségeket. A gyerekek közötti különbségek már nemcsak az iskolában, hanem otthon, az online oktatáshoz való hozzáférés terén is megmutatkoztak, ahol nem volt számítógép vagy internet, ott a gyerekek lényegében ki is estek az oktatásból.
A mai gyerekeknek olyan, mintha két életük lenne – az egyik online, a másik offline.
A szakember kiemelte, hogy az internet tágabb világot kínál, sokszor a lakókörnyezetükön kívüli mintákat, lehetőségeket ismernek meg a gyerekek, az azonban, hogy ez hogyan hat rájuk, sok tényezőtől függ: milyen tartalmakat fogyasztanak, milyen mennyiségben, és kapnak-e segítséget ezek feldolgozásához.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy az online tér nemcsak lehetőségeket nyújt, hanem veszélyeket is rejt. Sok gyerek ugynis a számítógépezésbe menekül a nehéz valóságból – ott talál sikerélményt, örömöt, ami később akár videojáték-függőséggé is fajulhat, és eltávolíthatja őt a valós élet kihívásaitól.
A neten sok minden elmossa a társadalmi különbségeket – mindenki ugyanazokat az influenszereket követi, ugyanazokat a játékokat játssza. De a való életben az egyik gyerek eljut külföldre, a másik még a Balatonhoz sem
A pszichológus elmondta azt is, hogy az internetes tartalmak inspirációt is nyújthatnak: vannak gyerekek, akik az online világból merítenek álmokat – legyen az Andalúzia, bálnakutatás vagy meteorológiai mérések az Északi-sarkon.
„Ezek az életutak a képernyőn keresztül válnak ismertté, mert a saját környezetükben erről nem hallanak. De hogy ez pontosan hogyan csapódik le egy gyerekben, azt nagyon nehéz megjósolni” – jegyezte meg.
Közös felelősség
A szocioökonómiai státusz meghatározó tényezője a gyermekek fejlődésének, befolyásolja a tanulmányi eredményt, a kognitív fejlődést, az önképet és önbizalmat. A különböző támogató programoknak figyelembe kell venniük a szocioökonómiai státuszt, mint pszichoszociális kockázati tényezőt.
Különösen Magyarországon, ahol az esélyegyenlőtlenség és társadalmi mobilitás korlátai nagyon élesen jelentkeznek, rendkívül fontos, hogy az intézmények megfelelően reagáljanak, és vegyék figyelembe a gyerekek egyéni szükségleteit, ugyanis a különböző intézkedések civil együttmőködéssel karöltve jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyerekeknek esélye nyíljon egy sikeres életre független a családi hátterétől. (Pénzcentrum)
