Az állami források politikai alapon történő elosztása rendszerszintű kirekesztést és stigmatizációt eredményez, különösen a szegények és sérülékeny csoportok esetében - a többi között erről adott ki összefoglalót a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, amely felmérést végzett tagjai körében.
Az „egyházi fenntartású szolgáltatások” gyakran nem biztosítanak szakmai függetlenséget a szociális ágazatban, mivel a dolgozók kiválasztása nem szakmai, hanem világnézeti szempontok alapján történik. A többi között ezt az álláspontját erősítette meg Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, miután egy kérdőíves belső felmérést készített a tagjai körében.
Meleg Sándor, a szervezet elnöke lapunknak úgy fogalmazott: a cél az volt, hogy a 2026-os választásokra meg tudják fogalmazni a szociális szakma elvárásait arról, pontosan mit is szeretnének a következő kormánytól. A tagságtól azt kérték – mondta -, hogy írják le, mit tartanak a legfontosabb problémának és milyen megoldási irányokat, intézkedéseket várnak. Elképzelhető, hogy hamarosan nagyobb mintán vizsgálják a felvetéseket, így szélesebb szakmai közegből érkeznek majd reakciók, vélemények.
A beérkezett válaszok megerősítették:
- az állami források politikai alapon történő elosztása rendszerszintű kirekesztést és stigmatizációt eredményez, különösen a szegények és sérülékeny csoportok esetében.
- A vallási alapú szolgáltatások előnyben részesítése sérti az állami semlegességet, és diszkriminatív hatású.
Összefoglalójukban azt is írták, a döntéshozatalban és az ellátásszervezésben nem érvényesülnek az emberi jogi alapelvek és esélyegyenlőségi problémák is felmerülnek, hiszen vallási, ideológiai vagy szexuális orientációjuk alapján zárhatnak ki embereket.
A „kliens”, vagyis az ügyfél méltósága is sérülhet, ha vallási elemeket kell elfogadnia a segítő kapcsolatban
– tették hozzá.
Kitért az egyesület arra is, hogy a szociális szolgáltatásokat egyre inkább politikai döntések irányítják, amelyekből kizárják a szakmát, így szerintük a szociálpolitika nem reagál a valós társadalmi igényekre. A kormány lehetővé tette,
hogy nem megfelelő végzettségű személyek dolgozzanak a szociális szektorban, ami veszélyezteti a szolgáltatások minőségét. A fenntartók egy része alulfinanszírozott, a továbbképzések gyakran nem nyújtanak valós szakmai fejlődést
– tették hozzá. Mint írták, a problémák kezeléséhez szakmai és társadalmi párbeszéd kell, amelynek elengedhetetlen része a bizottságok és munkacsoportok létrehozása. Az SZMME a többi között szociális-, lakhatási-, mentális- egészségi-, foglalkoztatási-, és önkormányzati bizottságok alapítását ajánlja, amelyek a döntéshozatal előkészítésében, a problémák és megoldási lehetőségek feltárásában vennének részt.
A következő kormánytól azt várják, hogy lehetőséget teremtsen arra, a szociális munkának ne pusztán végrehajtó funkciója legyen, hanem ismét a segítő szakma és az emberi jogok elveinek megfelelően működjön.
A Népszava többször megírta, miközben nincs elég idősotthoni ápoló, házi segítségnyújtó, hajléktalanellátásban dolgozó, gyermekvédelmi szociális szakember, családsegítő, és egy felmérés szerint
a bentlakásos otthonokban 30 százalék fölött van a munkaerőhiány, a kormány ezek megoldása helyett ideológiai váltást vezetett be.
A szociálpolitikát a gondoskodáspolitika fogalmának bevezetése váltotta fel 2021-ben, aminek egyik legfontosabb alapja az állami segítség minimálisra csökkentése. A korábban szociális ügyekért felelős államtitkárság 2022 után gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárság lett, vezetője, Fülöp Attila ekkor azt írta a Gondoskodás című lapban: „mi, a kormányzat részéről abban a gondoskodáspolitikában hittünk az elmúlt években és hiszünk jelenleg is, amelyik az önellátásra, a saját képességek fejlesztésére teszi a hangsúlyt.” Az állam szerepét az egyházak veszik át, és a képzések elnevezésében is megtörtént a csere. Fülöp Attila szerint „a jó felállás a szociális területen az, ha az állam és az egyház kéz a kézben próbál meg segíteni a rászorulóknak; ha ilyen missziót vállal az egyház, akkor azt eddig is támogatta és a jövőben is támogatni fogja a kormány.”
Közben a diplomások aránya drámaian csökken az ágazatban, tíz éve 30 még százalék volt az arányuk, mára ez 20 százalék körül van. Egyre több szakember hagyja el az ágazatot, többek között a nettó 300 ezer forintos fizetés miatt. Az érdekvédők hiába kérik a kormányt, hívja össze a Szociális Érdekegyeztető Tanács ülését, választ sem kapnak. Főleg a gyermekvédelem területén számos – szinte kivétel nélkül szigorító - jogszabályváltozásról döntött a kormány, a szakma független képviselőit egyetlen alkalommal sem vonta be a döntésbe. (Népszava)
