Az európai migrációs válság gyökerei a hatvanas évekre nyúlnak vissza.
Németországba özönleni kezdtek a török és jugoszláv vendégmunkások, akik szemetes, hulladékszállító és egyéb kvalifikált munkakörökben helyezkedtek el – melyeket, még a munkanélküli segélyeikből is jobban élő németeknek már büdös volt elvégezni.
Ezek az emberek letelepedtek, idővel beilleszkedtek, szakmát tanultak, állampolgárságot szereztek, egyenjogú tagjai az ország közösségének. Nem volt velük semmi baj!
Hollandia a volt gyarmatai lakosságának azonnali állampolgárságot biztosított, képzéssel/átképzéssel, lakhatási támogatással. Jöttek is szép számmal, beilleszkedtek.
Nem volt velük semmi baj!
Franciaországban az algériai háború és a gyarmati rendszer felszámolása után de Gaulle egy rendelettel lehetővé tette, hogy a hazaköltöző volt telepesek mellett algériai arab állampolgárok is korlátozás nélkül beutazzanak, letelepedjenek.
Nem volt ezzel semmi baj!
A problémák – főleg Franciaországban – a bevándorlók egyre nagyobb száma miatt, és a beözönlő, főleg muszlim gazdasági menekülteknek lumpen, illetve a terrorszervezetekkel rokonszenvező elemekkel „felhígulásával” kezdődtek, 2015-ben/óta robbanás szerű módon eszkalálták a helyzetet, és vezettek/vezetnek ma is a migrációs válsághoz.
Vezettek egyben, természetesnek tekinthető ellenreakcióként az európai lakosság növekvő ellenállásához, azon szélsőségesen nacionalista, idegengyűlölő neonáci és fasiszta pártok megerősödéséhez, melyek európai Európát kívánnak, most már alig (vagy egyáltalán nem) téve különbséget, a törvénytisztelő idegen származású, régen megtelepedett állampolgárok, és a frissen, sokszor illegálisan bevándorlók közt.
Melyhez további jelentős lökést adtak a terrorista merényletek, a bűnözés megszaporodása és mindaz, ami ezzel jár, egyszóval a közbiztonság megingása.
Kelet-Párizsba és néhány nagyváros, mint Marseille egyes kerületeibe európai ember már nem teszi/teheti be a lábát.
Elemezzük ki a legújabb tragikus esetet: a rövid hír szerint, melyet az emberiség jobbik fele megdöbbenéssel fogadott, egy francia rendőr agyonlőtt egy, a kocsiját vezető arab fiatalembert. Azóta, vagy egy hete, fél Franciaország lángokban áll!
Ha beleásunk ebbe az ügybe, ahhoz, hogy elfogulatlanul ítéljünk, a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:
-a fiatalember rendőri felszólításra sem állt meg, ellenkezőleg, gyorsított és a rendőr felé száguldott;
-a rendőrnek a másodperc töredéke alatt döntenie kellett abban a kérdésben, hogy a sofőr milyen szándékkal tagadta meg a jogszerű utasítást: elgázolja a rendőrt, esetleg tömegbalesetet okoz, mert a./ be van lőve, vagy részeg, b./ terrorista merényletre készül, c./ valamely bűncselekményről származó tárgy van a kocsijában, és leleplezéstől tart, vagy egyszerűen valamely meghatározhatatlan okból, esetleg a hatóságoknak a bevándorlókkal kapcsolatos magatartása miatt pánikba esett. Mert más ésszerű indoka a tettének nem lehet!
Ami a terrorista fenyegetés vélelmezését illeti, ilyen merényletek szinte hónapról hónapra bekövetkeznek fél Európában, tehát kizárni a lehetőségét balgaság lenne!
Ne érveljünk azzal sem, hogy a fiatalember mindössze tizenhétéves volt! Tíz-tizenkétéves palesztin suhancok késelnek, hajigálnak Molotov-koktélokat, és a többi!
A magam részéről a rendőr esetleges feltételezéseit reális eshetőségnek látom.
A következő kérdés: feltétlenül ki kellett oltani a fiatalember életét?
A fegyverhasználat az adott esetben, a fenti megfontolások alapján jogszerű volt, de kérdés, mi volt a rendőr szándéka! Szándékosan, vagy véletlenül adott le halálos lövést? Az emberre célzott, vagy csak rosszul sült el a dolog? Nyilván nem mesterlövésszel állunk szemben! Mindenesetre, ha célzott lövést adott le, lőhetett volna a kerékgumira, a motorházra, hogy megállítsa az autót (ez esetben számolva azzal, hogy a kipörgő kocsi balesetet okozhat), vagy egyszerűen csak – figyelmeztetésképpen – a levegőbe? Lehet, ámbár a mérlegelésre sok ideje nem volt!
Az eset körülményeinek alapos vizsgálata adhat választ erre a kérdésre!
Mindenesetre a tragédia folytán szó szerint fellángolt Franciaország, a jogvédőktől az arab lakosság egy részéig mindenki a rendőr fejét követeli, és válogatás nélkül törnek, zúznak, rabolnak! Az a gyanúm, hogy ennek semmi köze a tragikus esethez – ürügyül szolgál!
Az eset következtében összeomlott rendőrt majd bíróság elé állítják, és ha bűnös, megbüntetik!
Bízzunk benne, hogy kizárólag az eset összes körülményeinek objektív mérlegelése alapján, más, politika szempontok negligálásával fognak dönteni!
Mert, ha estleg fölmentik, abból újra balhé lesz!