Egy brüsszeli tanulmány szerint a Habsburg–Lotaringiai család mai tagjai is segítik a konzervatív, genderkritikus ideológiák terjedését, főként Magyarországon.
A dokumentum vallási extremizmusként említi Orbán Viktor politikai hálózatát és a hagyományos családmodellt támogató egyházi szervezeteket. Petri Bernadett miniszteri biztos, akinek neve szintén szerepel a dokumentumban, az Indexnek azt mondta: Brüsszel most már vallási szélsőségesnek tekinti a kereszténydemokrata értékrendet vallókat. Ugyanakkor szerinte a probléma gyökere inkább az lehet, hogy az Európai Unió finanszírozási politikájában jelentős változás történik.
Petri Bernadett miniszteri biztos elmondta, hogy az Európai Parlament egy LMBTQ-kérdésekkel is foglalkozó fóruma készített egy 160 oldalas tanulmányt, amely szerint „a vallási szélsőségek visszanyerik hatalmukat az Európai Unióban”. A The Next Wave (Következő hullám) címet viselő dokumentum azt állítja, hogy egyes szervezetek „vallási extremizmussal” próbálnak nagyobb szeletet szerezni az EU többéves pénzügyi keretéből.
A tanulmány szerint 2019 és 2023 között összesen 1,18 milliárd dollárnyi támogatás áramlott olyan európai szervezetekhez, amelyek különböző genderellenes kezdeményezésekben vettek részt. A pénz nagy része – mintegy 73 százaléka, azaz 869,5 millió dollár – Európából származott: 27 európai országból érkezett a támogatás. A második legnagyobb forrás Oroszország volt, amely 18 százalékkal (211,9 millió dollár), míg az Európában aktív amerikai szervezetek a teljes összeg 9 százalékával (104,3 millió dollár) járultak hozzá az ilyen célú finanszírozáshoz.
A legtöbb pénzt biztosító országok között Magyarország áll az élen 172,2 millió dollárral az Európai Unióban, ezt követi Franciaország (165,7 millió), az Egyesült Királyság (156 millió), Lengyelország (90,7 millió) és Spanyolország (66,4 millió dollár).
Itt most valójában a konzervativizmust az extremizmussal mossák össze, tehát azt mondják, hogy ami konzervatív, az extrém
– világított rá Petri, aki szerint a tanulmányban kritizálják, hogy egyes szereplők a genderideológia elutasítása mellett támogatják az egyházi szervezetek szerepének erősítését, a hagyományos családmodellt és a helyi közösségeket. A miniszteri biztos értelmezésében a dokumentumot készítő brüsszeli EP-képviselőknek azzal van a legnagyobb gondja, hogy a hagyományos értékeket felvállaló kereszténydemokrata intézmények (lásd Orbán-kormány, MCC) elutasítják Brüsszel sokszínű, diverz világról alkotott világképét, amelynek része az LMBTQ-érzékenyítés.
Miért ilyen fontos kérdés, hogy ki hogyan látja a világot? Petri Bernadett szerint azért, mert a jókora európai gazdasági visszaesés után megcsappant a közös uniós kassza, ugyanakkor a két külön világnézetet képviselő oldal forrást kérne. Nem biztos, hogy mindenkinek ugyanannyi jut. A magyar olvasóknak nem kell bemutatni, hogyan lehet politikai bunkósbot a források megvonása.
A dokumentumban külön kiemelik, hogy a genderellenes kezdeményezések finanszírozásának jelentős része – több mint 22 százaléka – mindössze 18 alapítványtól érkezett az elmúlt öt évben. Ezek közül az egyik legnagyobb szereplő a francia Fondation Jérôme Lejeune volt. Ám szerintük a fontosabb finanszírozók között szerepelt két, a „magyar kormány befolyása alatt álló” alapítvány is: a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Batthyány Lajos Alapítvány.
Európai szinten három politikai párt játszott meghatározó szerepet a genderellenes mozgalmak támogatásában: az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (ECR), az Európai Keresztény Politikai Mozgalom (ECPM), valamint a Patrióták Európáért párt. A hozzájuk, illetve nagyobb nemzeti pártokhoz kötődő politikai alapítványok is komoly befolyással bírtak a dokumentum szerint. Majd kiemelték, hogy ilyen például a Fideszhez kapcsolódó Polgári Magyarországért Alapítvány, az ECR-hez köthető Új Irány Alapítvány, valamint a spanyol Vox párt holdudvarába tartozó Fundación Disenso is.
Petri Bernadett neve is szerepel a dokumentumban
A dokumentum egyik legérdekesebb része talán az, hogy külön kiemelik, hogy a Habsburg–Lotaringiai család mai leszármazottai aktív szereplői a genderellenes ideológiák terjesztésének, és karizmatikus arculatot adnak az illiberális, tekintélyelvű politikai törekvéseknek. Több szinten is részt vesznek a formális kereteken kívüli politikai érdekérvényesítésben: egyrészt mint az Orbán Viktor nevével fémjelzett „autoriter” politika nemzetközi „nagykövetei”, másrészt közvetítőként az európai arisztokrata elit köreiben, harmadrészt pedig finanszírozóként, főként katolikus értékrendet képviselő befektetési hálózatokon keresztül.
Majd azt is részletezik, hogy Orbán Viktor tudatosan építette be a Habsburg-leszármazottakat saját nemzetközi politikai hálózatába. Közülük is kiemelkedik Habsburg Eduárd főherceg, Magyarország jelenlegi szentszéki nagykövete, aki aktívan jelen van a közösségi médiában is. Emlékeztetnek arra, hogy posztjaiban rendszeresen szólal meg a hagyományos családi és vallási értékek védelmében, és ezt „finom monarchista eszmék képviseletével vegyíti”.
Majd a tanulmányban ezt a gondolatmenetet úgy folytatták, hogy ez az ideológiai elköteleződés jól nyomon követhető abban is, hogy Magyarország 2017-ben létrehozta az Otto von Habsburg Alapítványt, amely a Bethlen Gábor Alapítvány állami struktúráján belül működik. Az intézmény célja egy „jövőorientált európai ideológia” előmozdítása, amely Ottó örökségére épül. A készítők szerint Ottó unokája, Georg von Habsburg szintén fontos szerepet tölt be a magyar diplomáciában: tagja a Hungary Helps program tanácsadó testületének, amely kifejezetten az üldözött keresztény közösségek támogatását tekinti küldetésének.
Ugyanakkor a dokumentumot olvasva felfedeztük, hogy Petri Bernadett neve is szerepel benne, ezzel szembesítettük, és rákérdeztünk a miértjére. Szerinte a neve azért szerepel a 160 oldalas dokumentumban, mert részt vett egy brüsszeli konferencián, amelyet többek között a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezett. A rendezvény az uniós többéves pénzügyi keret felhasználását vizsgálta, és bemutatta a Timmermans-botrányt is.
Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy ahelyett, hogy ezt a gender diverzitást támogatná az Európai Unió, például a többéves pénzügyi keretben, inkább támaszkodni kellene egyházi szervezetekre, a hagyományos családmodellre, a helyi közösségek szerepére
– magyarázta Petri. A konferencia résztvevői, köztük ő is, amellett álltak ki, hogy a hagyományos családmodellre kellene építeni az uniós programokat.
A tanulmány szerzői szerint ez „egyfajta egyházi extremizmus”, és azt állítják, hogy a konferencia résztvevői nagyobb teret akarnak maguknak szakítani a 2028 utáni pénzügyi keretből. A dokumentum ebben a kontextusban említi többször az Orbán-kormányt is, mint olyan kormányt, amely „ezt az extrém vallási vonalat képviselő kormányt” testesíti meg.
Kiszorítják a konzervatív szervezeteket
A tanulmányban külön foglalkoznak a „magyar modellel” is. Magyarország szerintük mára az egyik legjelentősebb állami szereplővé vált Európában a genderellenes kezdeményezések támogatásában: 2019 és 2023 között több mint 172 millió dollárt irányított ilyen célokra. Szerintük ennek az összegnek a túlnyomó része – mintegy 77 százalék – öt nagy, államilag irányított közalapítványon keresztül áramlott.
Megállapították azt is, hogy ezek az alapítványok egyszerre működnek agytrösztként, médiaplatformként és érdekképviseleti szervezetként: olyan kutatásokat, kiadványokat és lobbitevékenységeket finanszíroznak, amelyek szorosan illeszkednek Orbán Viktor miniszterelnök ideológiai célkitűzéseihez. Ezzel párhuzamosan a magyar kormány mozgósítja a „látszólag független, valójában állami irányítás alatt álló civil szervezetként” működő szereplőket is. Azonban ezek a szervezetek transznacionális együttműködésekben vesznek részt más, a nemi egyenlőség ellen fellépő mozgalmakkal, így erősítve Magyarország ideológiai befolyását nemzetközi szinten is.
A dokumentumban arra is kitérnek, hogy a befolyásolási törekvések egyre látványosabb formája közvetlenül azokhoz a magyar államközeli szereplőkhöz kötődik, akik szorosan kapcsolódnak Orbán Viktor miniszterelnökhöz és a Fideszhez. Ezek az aktorok meghatározó szerepet játszanak szerintük abban, hogy Európa-szerte pénzügyi támogatáshoz jussanak szélsőjobboldali pártok, illetve azok az államok és államilag támogatott szervezetek, amelyek ideológiailag azonosulnak a magyar kormány politikájával.
Majd elismétlik azt a Magyarországon sokszor hangoztatott állítást, hogy ez a nemzetközi befolyásolási stratégia félmagán pénzügyi intézményeken keresztül valósul meg – ezek látszólag függetlenek, de valójában szoros kapcsolatban állnak a kormányzattal. Majd úgy fogalmaztak, hogy ebben a legfontosabb szereplő az MBH Bank, amelyet Mészáros Lőrinc birtokol – Orbán Viktor régi szövetségese. És szerintük az utóbbi évek médiavizsgálatai több olyan pénzügyi megállapodásra is rávilágítottak, amelyek az MBH Bank és európai szélsőjobboldali politikai erők között köttettek.
Ugyanakkor a probléma gyökere inkább az lehet, hogy az Európai Unió finanszírozási politikájában jelentős változás történik.
Egyre inkább az látszik, hogy a hagyományos vagy akár egyházi kötődésű szervezeteket ezekből a programokból nagyon sokszor kiszorítják, mondván nem eléggé diverzek, nem eléggé progresszívek, nem eléggé haladók
– magyarázta Petri, aki szerint a tanulmány „az első nagyon nyílt megnyilvánulása” annak, hogy az európai parlamenti képviselők extremizmussal azonosítják a konzervatív értékeket valló szervezeteket. A miniszteri biztos hangsúlyozta, hogy az EU költségvetésében „friss pénz nincs”, ezért ha valamire többet költenek, azt valahonnan el kell venni. Szerinte kérdéses, hogy helyes-e ez az értékválasztás, különösen amikor „csökken az európai vállalkozásoknak a teljesítménye, versenyképessége, van egy jelentős gazdasági alulteljesítés. Sértő azokra az európai polgárokra nézve, akik konzervatív értékeket vallanak, hogy őket extremistáknak és az EU jövőjét aláásóknak igyekeznek beállítani” – fogalmazott. Emlékeztetett arra is, hogy „az Európai Uniónak a létrejötte idején az alapító atyák a kereszténydemokráciára helyezték a koncepció lényegét”.
Abban az Európai Unióban történik ez, amelynek alapító atyái, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi – mind hívő keresztények voltak.
Szerinte „nagyon érdekes fordulat ennyi idő után, hogy ma pedig már extremizmusnak hívjuk a hagyományos kersztény értékeket, és valójában olyan kérdésnek, amitől meg kell szabadulni”. (Index)
