A helyi földbizottság és a békési agrárkamara nem támogatta egy mintatehenészetet felépítő, helyben lakó belga-magyar agrárvállalkozó lányainak alig kéthektáros földvásárlását.
A mezőgazdaságban ismeretlen, nem helyben lakó Hunguest Hotels-vezér viszont gond nélkül vásárolhatott szántóföldet.
„Lemarad, ha valaki saját erőből igyekszik fejlődni, s akkor ez nyilvánvalóan ártalmas a magyar népnek. Ha nincs ellenség, akkor kreálunk, addig se kell foglalkozni az igazi problémákkal, nyilván ott lehet fokozni az irigységet, ahol van rá befogadókészég” – nemrég ezt írta néhány ismerősének Christophe Geebelen belga-magyar agrárvállalkozó. A középkorú férfi több mint harminc éve él Magyarországon, 1999-ben vette meg a csanádapácai mezőgazdasági szövetkezet teljesen lepukkant tehenészetét, amelyet modernizált. Családi gazdasága ma majdnem 2 ezer hektáron gazdálkodik, nagyobbrészt az 1800 tejelő szarvasmarha takarmányát termeszti a földeken, s ad el a felvásárlóknak évente 6–7 millió liter tejet.
Az ismerősöknek küldött elektronikus levélhez csatolta a megyei kormányhivatal értesítését, amelyben Geebelent arról tájékoztatták, hogy a területileg illetékes agrárgazdasági kamara nem támogatta egy Gerendáshoz közeli föld adásvételi szerződésének a jóváhagyását. Ebben az osztatlan földtulajdonban a férfi négy lánya közül kettőnek 2008 óta résztulajdona van, ehhez vásároltak volna most 2 hektárt. A birtokpolitikai irányelvek szerint amúgy támogatandó az osztatlan közös tulajdonban lévő földek egy kézbe kerülése.
Indoklási szakasz
Egy földterület adásvételekor előbb a helyi földbizottság véleményezi az ügyletet, majd az elkerül az illetékes megyei agrárgazdasági kamarához. Esetünkben egyik testület sem támogatta Geebelen Ivett és Geebelen Anett alig 2 hektáros földszerzését. Pedig a több mint tíz éve elfogadott földforgalmi törvény legfontosabb alapelvei között szerepel, hogy a helyi földbizottságnak az adásvételi szerződés vizsgálatakor arra kell figyelnie, hogy az nem ad-e lehetőséget spekulatív földszerzésre, előnyben kell részesíteni az üzemszerű művelés alatt álló élet- és versenyképes, egységes birtoktagokat képező földbirtokok kialakítását és megőrzését, a helyi gazdálkodók érdekeinek érvényesítését, az életvitelszerűen helyben lakó és gazdálkodó földművesek törekvését.
E törvényi szabályozásra hivatkozva hozta meg nemleges döntését az agrárgazdasági kamara az elővásárlás jogára hivatkozó fiatal termelőkkel szemben. A kamara szerint „a vevők és a közeli hozzátartozók között folyamatos a föld tulajdonjogának átruházása”. Azt is kifogásolták, hogy egyes közeli hozzátartozók tulajdonában és haszonbérletében lévő földterület nagysága a jogszabályban meghatározott birtokmaximumhoz közeli, az újabb szerzésekkel „akár meg is haladhatná azt, amely [sic!] átláthatatlan tulajdoni és használati jogokat eredményezne”. Az agrárgazdasági kamara megjegyzi, hogy a helyi földbizottság kifogásolja a földszerzés valódi célját: úgy látják, nem a saját gazdálkodás a céljuk, hanem sokkal inkább a gazdaságméret növelése. Ebből pedig azt a következtetést vonta le a kamara, hogy közép- és hosszú távon a Geebelen család tulajdonában összpontosul a környék földterületeinek jelentős része, amivel megnehezítik a kevés tőkével rendelkező „pályakezdő gazdálkodók” dolgát.
Ezek után nem feltétlenül szakmai indokok sorjáznak. Például, hogy a vevő tulajdonszerzése azért „sem kívánatos” a helyi gazdálkodói közösségnek, mert átláthatatlan tulajdonviszonyokat eredményez, tulajdonszerzése torzítaná a piacot. Mindezt „a szabad piaci versenyt gátló tényezőnek” nevezi a kamara. Azt a békési agrárkamara elismeri, hogy a gerendási föld és a csanádapácai családi birtok közel van egymáshoz, azaz a helyben élőkről van szó. Ám ebből azt a „következtetést” vonja le, hogy a vevőknek nem a saját földhasznosítás a céljuk, hanem a családi birtokméret növelése.
Egyenjogú elbírálás kérése
Kilencpontos választ adott a földvásárlás elutasítására a Geebelen család a békési kormányhivatalnak, az országos és az összes megyei agrárgazdasági kamarának, valamint a területileg illetékes földhivatalnak. A család tulajdonában lévő földterületek mindegyike folyamatos művelés alatt áll, ezért kérdés: milyen érvekkel tudja alátámasztani a kamara, hogy „nem a saját gazdálkodás folytatása a cél”? Azt sem érti a család, miért probléma, ha a vevő közelíti, ám még mindig nem éri el a szerződésben foglalt földterület megvételével a földszerzési maximumot. Különben is, a hatályos szabályozás szerint, ha a terület meghaladná e plafont, akkor az illetékes földhivatalnak határozatban kellene elutasítani a tulajdonjog-változás bejegyzését.
Azt pedig Geebelenék végképp nem értik, hogy az agrárgazdasági kamarának mi baja van azzal, ha a vevő a lakóhelyének 20 kilométeres körzetén belül kíván földterületet vásárolni. Azt sem értik, miért okoz gondot az agrárkamarának, ha az új, alig 2 hektáros földterületet a vevők a családi gazdaság takarmánytermelésébe állítják be. Azt az agrárkamarai kitételt pedig minősíteni is nehéz szerintük, hogy a „vevő tulajdonszerzése a helyi gazdálkodói közösség számára nem kívánatos”.
A szóban forgó adásvételi szerződést a szabályok értelmében annak megkötése után egy hónapra kifüggesztették a helyi polgármesteri hivatalban, ám egyetlen helyben lakó és gazdálkodó földműves sem jelentkezett, hogy a tranzakcióval gondja lenne. A belga-magyar kettős állampolgár Geebelen, akinek a gazdasága húsz család megélhetését is biztosítja Csanádapácán, arra kérte az agrárgazdasági kamarát, hogy „minimális elvárásként” ők is „egyenjogú elbírálásban” részesüljenek.
„Csak annyit kérek, hogy ne politikai, hanem szakmai alapon dőljenek el az ügyek. Levelemben arról nem is írtam, noha tény, hogy a lányaim fiatal őstermelők, s ők is részei annak a kívánatos generációváltásnak, amit a földforgalmi törvény is tartalmaz” – mondta a Narancsnak a mintegy másfél milliárdos éves forgalmat bonyolító CDG Kft. tulajdonosa.
Időközben Geebelen választ kapott Szedlák Attilától, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgatójától. A kamarai vezető érdemben nem reagált a konkrét felvetések egyikére sem, viszont hosszan idézte a földforgalmi törvény passzusait. Így azokat is, amelyek szerint fontos a helyi gazdálkodók érdekeinek az érvényesítése, az életvitelszerűen helyben élők és gazdálkodók segítése, valamint a mezőgazdaságban a generációváltás elősegítése. „Ezek a kitételek mintha mind az én lányaimra vonatkoznának, mégis elutasítottak bennünket. Ezért azt kell mondanom, hogy már a látszatra sem adnak” – mondta lapunknak Geebelen. A belga-magyar gazda az elmúlt tíz évben nem először ütközött a megyei agrárkamarával azért, mert egy adott kérdésről gyökeresen mást gondoltak.
Nem gumicsizmás paraszt
A közeli Kaszaperen vásárolt tavaly áprilisban egy csaknem 75 aranykoronás, 2 hektáros földterületet a Tűhegyi Kft. egyik tulajdonosától Détári-Szabó Ádám mintegy 8 millió forintért. Az ügylet nem a nagysága és nem az összegszerűsége miatt érdekes, hanem azért, mert nem helybéli, nem is az agráriummal foglalkozó és nem feltétlenül a generációváltást megtestesítő új földtulajdonosról van szó. Détári-Szabó a Hunguest anyavállalata, az Opus Global Nyrt. igazgatósági tagja és turisztikai divíziójának a vezetője, 2020 óta a Hunguest Hotels Zrt. vezérigazgatója és a Balatontourist Kft. ügyvezetője. 2017 és 2020 között leányvállalati ügyvezetőként és befektetési kapcsolattartóként dolgozott az Appeninn Nyrt.-nél.
Felesége Mészáros Beatrix, a felcsúti csodavállalkozó, Mészáros Lőrinc idősebbik lánya.
Az mfor.hu egy tavaly decemberi cikke szerint újabb vállalkozást lehet felírni a Mészáros Lőrinc érdekeltségeit tartalmazó listára, a kaszaperi székhelyű KaszAgro Kft.-t, mivel a felcsúti földesúr Békés megyében is terjeszkedik. Éppen azt a Tűhegyi Kft.-t és azzal együtt mintegy 160 hektár földet vásárolták meg, amelynek egyik tulajdonosa eladott 2 hektárnyi földet Détári-Szabónak tavaly áprilisban. Az mfor.hu megjegyezte, hogy Mészáros nem csupán a legnagyobb építőipari és bankszektori szereplők közé emelkedett, hanem Magyarország egyik legnagyobb földesura is. A többszörös cégháló és kereszttulajdonlások révén azonban nem lehet pontosan kimutatni, hány hektár köthető hozzá. A sajtóban eddig megjelent becslések mintegy 45–50 ezer hektárt valószínűsítenek, ennek jelentős része szántóföld. Mészáros Lőrinc agrárérdekeltségeit jellemzően a Talentis Agro Zrt. fogja össze, és tavaly óta idetartozik a Tűhegyiről KaszAgróra átkeresztelt kft. is.
Détári-Szabó nem él a megvásárolt földterület 20 kilométeres körzetében, de még csak Békés megyében sem. A hivatalos papírok szerint állandó lakhelye a 120 kilométerre lévő Szolnokon van. A szállodaipari csúcsmenedzser nem dolgozott soha az agráriumban, ellenben a Mészáros családhoz kötődik. Úgy tűnik, ez a szakmán kívüli érv meggyőzőbb volt a helyi földbizottság, a békési agrárkamara és az illetékes földhivatal számára, mint a helyben gazdálkodó Geebelen család csaknem negyedszázados munkája. (magyarnarancs.hu)
