"Ezen még sokat kell dolgozni" bla-bla-bla, "szakmai döntés, a gyerekek érdekében" bla-bla-bla
Kihúzták például azt a részt, ahol az egyik szereplő arról beszél: ő nem szeretne olyan országban élni, ahol mások mondják meg, hogy mit érezhet, mit gondolhat, mit mondhat. Az iskolaigazgató arra hivatkozott, a darab túl nehezen érthető az általános iskolás gyerekeknek.
A Magyar Hang szerint a bemutató előtt egy nappal vágatta meg a XIII. kerületi Pannónia Általános Iskola igazgatója az 1956-os forradalomról szóló színdarab szövegét, amit a gyerekek már hetek óta gyakoroltak. A lap azt írja, a színjátszókörös diákokat és szüleiket hidegzuhanyként érték a történtek.
Beszéltünk egy érintett szülővel, aki szerint beszédes, hogy milyen részek kerültek ki, és az is, ahogy az iskolaigazgató reagált a levelükre, amiben a döntés megváltoztatását kérték.
– Hogyan tudta meg, mi történt?
– Egy október 23-i műsort készítettek a gyermekem iskolájában. Igazából már szeptember eleje óta készültek rá a gyerekek. Kisfiam volt az egyik főszereplője a darabnak. Ő egy színészt alakított, aki el akar menni a próbáról azzal az indokkal, hogy a testvérei elé megy a pályaudvarra. A rendező viszont tudja, hogy valójában a tüntetésre akar menni, és arra próbálja rábírni, hogy ne menjen el. Azzal érvel, hogy ha nyugton marad, akkor híres, akár a Kossuth-díjas is lehet. Válaszul a színész szenvedélyes monológban mondja el, hogy
ez a Kossuth-díj a hallgatásért járna, és ő nem szeretne egy olyan országban élni, ahol mások mondják meg, hogy mit érezhet, mit gondolhat, mit mondhat.
Csütörtökre meghirdettek egy nyilvános főpróbát az iskolában, ahová bemehettek a szülők is, én magam is elmentem rá. Miután bemutatták a darabot, az igazgatónő, aki szintén megnézte az előadást, a szülők felé fordult, és annyit mondott, hogy hát látták a darabot, reméli, hogy tetszett, de annyit el kell mondania, hogy
ezen még sokat kell dolgozni és fognak is.
Ez egy picit meglepő volt, mert csütörtökön volt a főpróba, és pénteken, vagyis másnap reggel lett volna a bemutató az iskolában.
– A kisfia mit mondott?
– Eléggé leforrázva jött ki, és csalódott volt, hogy az igazgatónak csak ennyi visszajelzése volt. Semmilyen pozitívat nem mondott, csak ennyit, hogy ezen még sokat kell dolgozni.
– Hogyan dolgoztak még a darabon?
– A negyedik óra után egy átírt forgatókönyvet adtak oda a kisfiam kezébe, akinek akkor még megnézni sem volt ideje, mert egy másik, iskola által szervezett rendezvényre kellett mennie, ahonnan este hét óta körül ért haza. Ezután kellett volna megtanulnia a megváltoztatott forgatókönyvet. A döbbenet ekkor ért: kisfiam szövegeinek a 80 százalékát kiszedték.
– És milyen mondatok kerültek ki?
– Amit kiszedtek belőle, az a monológ, amiben a színész, akit a fiam alakított, arról beszél, hogy ő nem szeretne olyan országban élni, ahol megmondják neki, hogy mit gondolhat, mit érezhet, és mit mondhat, és ez a Kossuth-díj a hallgatásért, és az együttműködésért járna. Ebből nem kér, és azt gondolja, hogy neki, a rendezőnek és mindenkinek részt kellene venni a tüntetésen. De ezt csak a saját szavaimmal foglalhatom össze, idézni azért nem tudok, mert amikor ezeket egy nyilvános posztban megosztottam a Facebookon, megkeresett bennünket az a tanárnő, aki írta a darabot, és kilátásba helyezte, hogy
jogi lépéseket kezdeményez, ha szó szerint idézünk a forgatókönyvből,
mivel ez az ő szellemi terméke, amit megítélése szerint szerzői jog véd.
– Tehát a szövegnek azt a részét szedték ki, ami a szabadságról szól.
– Igen.
– Volt valamilyen dramaturgiai indoklás, hogy miért pont ezeket a részeket húzták ki?
– Azzal indokolta, hogy
a kicsik számára ez nem érthető, és ő azt szerette volna elérni a változtatásokkal, hogy a kisebbek is jobban értsék a darabot,
mert az szerinte túl bonyolult volt. Nekünk viszont az volt az érzésünk, hogy elég beszédes, melyik részeket távolították el.
– Ez már csak azért is érdekes, mert például a Nemzeti dalt is szokták szavalni a kicsik, és azt sem alsó tagozatosoknak írták. Került ki más is?
– A másik jelenet, ami még kikerült, az a zárójelenet volt, ahol már a forradalom bukása után pakolja a bőröndjét a főszereplő színész, és akkor ismét a rendező érvel neki, hogy ne menjen el, mert hamarosan jóra fordulnak a dolgok, minden ugyanolyan lesz, mint régen. A színész azonban azt mondja, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan, mint régen, itt elhallgattatnak mindenkit, innentől fogva megtorlások jönnek, és elvész a szabadság.
A legtöbb ismerőse elhagyja az országot, és talán ők teszik jól, mert ők még új életet kezdhetnek egy másik országban, ahol szabadság van.
A szülő Facebook-bejegyzése. Kérésére kitakartuk a nevét
– A szülők részéről volt-e valami tiltakozás ezzel kapcsolatban?
– Több szülő is megdöbbenését és nem tetszését fejezte ki egy nem nyilvános Facebook-csoportban.
– És nyilvánosan?
– Nyilvánosan nem akartak kiállni. Mi megkérdeztük őket, hogy legyen-e valami közös tiltakozás, de ahhoz nem akartak csatlakozni.
– És miért nem?
– Nem mondtak semmit, leginkább nem reagáltak erre a felvetésre.
– A tanári karon belül volt ennek valamilyen utózöngéje?
– Volt olyan érzésünk, hogy a poszt megszületése után valószínűleg az igazgató helyezhette nyomás alá a szöveget író tanárnőt, talán ezért tiltotta meg a szövege nyilvánosságra hozatalát, de erre nincsen bizonyítékom.
– Az igazgatóval nem próbálták meg felvenni a kapcsolatot?
– Írtunk egy e-mailt, amiben a döntése megváltoztatására kértük, még csütörtök este.
– Reagált erre?
– Elég szűkszavúan és pikírten válaszolt, hogy ez nem fog megtörténni, mert ő
a döntését szakmai okokból hozta meg, a gyerekek védelmében.
Mire még visszakérdeztünk, hogy melyik gyerekeket és pontosan mitől védi meg, mert ez számunkra nem világos, például a résztvevő gyerekek nem érzik, hogy ők lettek volna ezen a módon megvédve. Még egyszer megkértük, hogy változtassa meg a döntését. Talán erre való válaszként másnap a próba után felsorakoztatta a gyerekeket, és azt mondta, hogy ugye senki nem vár tőle magyarázatot a döntése kapcsán? És akkor a kisfiam felé nézett, és külön neki címezve azt mondta: nyugodtan lehajthatod te is a fejedet, mint a többi gyerek.
Az iskola igazgatója a Magyar Hangnak a következőképpen indokolta a történteket: „Az iskolai ünnepély főpróbáját az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően megnéztem. Úgy éreztem, nehezen érthető 6-14 éves gyerekek számára, miután nincs előzetes tantárgyi tudásuk a témában. A befogadhatóság érdekében a szöveg rövidítését kértem. Az előadás nagy siker volt.”
(szmo.hu)
