Budapestet már sokszor búcsúztatták. Hol a kulturális sokszínűségét, hol a szabadságát, hol egyszerűen a fizikai létét. Nem véletlenül lett klasszikussá Vas István szövegével a sanzon az Egy szerelem három éjszakájában: „Isten veled, Budapest, te édes. Itt ezentúl minden csak sötét lesz.”
Ma is sokan siratják-temetik Budapestet, az édest, „Budapest Köztársaságot”, legalábbis fővárosi szinten. A közgyűlés összetétele aligha kelt vérmes reményeket a működőképesség tekintetében.
Nemcsak a budapestiek aggódnak. A legnagyobb ellenzéki város biztatást és támaszt jelent mindenkinek, aki züllesztőnek, részvétlennek érzi a rendszert. Aki a nemzeti kultúra szempontjából is félti a város védjegyét jelentő kulturális pluralizmust, sokszínű kínálatot. Budapest szabad fejlődése nemzeti ügy.
Már akinek. Mert egy főváros, amely nem a rezsim szellemében, de szabadon, sikeresen működik, ha nem vesz részt politikai vitákban (de miért ne venne?), akkor is, már létében is megkérdőjelezi a rezsim abszolút, totális jellegét, normáinak kikezdhetetlenségét. Márpedig ennek a rendszernek a legfőbb ambíciója, sikerének záloga, hogy totális és kikezdhetetlen legyen.
Budapestnek elegendő bűne, hogy más önkormányzatokkal együtt kilóg a sorból. Ő a legnagyobb, tehát ő lóg ki legjobban. Túl európai, túl pezsgő, túl sok benne a gondolat, a mozgás, a szín.
Hogy egy frissebb Budapest-dalt idézzek, Závada Pál ezt énekli: „Klasszikus, de kortárs./ A konformizmus kosztümén/ Pest a mély dekoltázs.” Mély dekoltázs, ha jelképesen is, juj! Ez megbontja a jelmezt, amit a kereszténynek hazudott kőkonzervatív kormányzat öltött magára. Isten, haza, család, persze csak frázisokban. A gondok, problémák mind betakarva. Még hogy dekoltázs! Még a végén kilátszanak. Éljen a konformizmus, a politikai és az ízlésbéli is, vesszen Budapest!
De ne csak forintjait veszítse el. Derüljön ki, hogy a renitens csak vergődik, a káosz jön, a nihil, a pitiáner huzakodások mocsara. Minél többeknek lesz elegük a döntés- és működésképtelenségből, annál jobb. Amíg nincsenek elegen, nem érdemes feloszlatni a közgyűlést. (Ez „törvénytelen működésre”, pl. a főpolgármesterhelyettes kötelező megválasztásának sikertelenségére hivatkozva jogilag lehetséges, de nem gyors procedúra.) A Fidesz most nem ebben érdekelt, főpolgármesterjelöltjük sincs. De a város lassú fuldoklásában igen. Abból majd tanulnak nemcsak a pestiek: a többiek is.
Ma a frontok itt húzódnak: azok között, akik érdekeltek a főváros normális működésében, és akik nem. A Fidesz nyilván nem érdekelt, ennek demonstrálására Szentkirályi Alexandra közölte, hogy nem egyeztet senkivel, „aki Gyurcsány Ferenc jelöltjét támogatja”. És szerinte Magyar Péter támogatta, mármint Karácsonyt.
Bár ezt tette volna – mondom én, de erről szó sem volt. Mindegy, a kormányzati hírharsona, a Magyar Nemzet megadta az irányt: „Összenő, ami összetartozik: októberre létrejöhet a Gyurcsány-Magyar-Karácsony nagykoalíció”. Mint a tegnapi Népszavában Szalai Anna is kiemelte, mostantól ez folyik a kincstári média vízcsapjain. Ő optimista, (Karácsony és Magyar „meg fognak állapodni”), ahogy nemrégiben az emigráló, mert Budapest kifosztását már nézni sem tudó Demszky is: megegyeznek, mert „egy hajóban eveznek”.
Valamilyen megállapodásuk valóban nélkülözhetetlen. Egyszerűen nincs más matematikai kombináció a többséghez. De kérdés, hogyan gondolkodik elsősorban Magyar, másodsorban a Karácsonyt jelölő koalíció, különösen a DK, harmadsorban a két kicsi: Vitézy és a Kutyapárt frakciója. Magyarnak szintén nem érdeke a közgyűlés feloszlatása, hiszen még nem áll készen a főváros megnyerésére, de elsősorban 2026-ra készül. Ehhez szükségét érzi az Orbántól, Gyurcsánytól (és akiket ehhez a világhoz sorol) való egyenlő távolságnak. Kérdés, látja-e, hogy Budapest bukása minden eddiginél jobban erősítené Orbánt. Eddig mindenesetre vigyázott arra, hogy „a működőképesség fenntartásának fontosságát” hangsúlyozza.
Ezt mondta találkozójuk után Vitézy is, aki akár megoldás is lehet a kötelezően megválasztandó főpolgármesterhelyettesre. (Erről írt a Népszava véleménycikkében Fleischer Tamás is.) Ha. Ha képes világosan elhatárolódni a Fidesztől. Ha Karácsonnyal együtt beragtapaszozzák kampánysebeiket.
Ha ő nem, akkor a jelenlegi patthelyzet alapján legfeljebb valamelyik, egyelőre alig ismert Kétfarkú kutyásnak lehetne többsége, akit a dk-sok, mszp-sek ellen (szerintem oktalanul) tiltakozó Magyarék és a baloldal is megszavazhat. De jobb volna nem kényszerpályán haladni.
A baloldalra is komoly felelősség hárul. Szabad kezet kell adniuk Karácsonynak a tárgyalásokra, nyilván a Fidesz kivételével. Igen, a Tisza vonatkozásában is, mert nincs más megoldás, ha nem akarnak hozzájárulni a „működésképtelen főváros” fideszes mantrájához.
Ha nem felejtik el, hogy most ez a fő frontvonal. Ha vezetőik nem épp az egyezkedés napjaira időzítik Magyar elleni újabb „vele nem, nem, soha” akciójukat. Ha ő nem provokálja ezt ki.
Lesz még idő a vitájukra bőven.
Csak legyen terep is hozzá. („Meddig lesz hely, hol fölolvashatol…”) Például egy működő fővárosi közgyűlésben.