Bodrogi Gyula ma 90 éves.
A Nemzet Színésze, de legalább annyira a nemzet Süsü sárkánya, mert a kedves bábfigura hangján keresztül az övé is ott cseng a mostani gyerekek fülében is. Ennyi évesen is autót vezet, vadászik, több szerepet játszik. És még derűs is, mindig a humoránál van.
Így kellene megöregedni, vagy éppen, hogy örökifjúnak maradni, ahogyan ő. Csak erre semmi garancia. No jó, tavaly azért volt riadalom, volt kórház is, de megrázta magát, és csinált mindent, amit eddig. Játszott tovább, új szerepeket tanult. Akár próba közben is felvette a telefont ahogy eddig, mert nem csak örökifjú, hanem örök kíváncsi is, izgatja, hogy ki hívja, és esze ágában sincs élve szobortalapzatra helyezni magát, fellengzős nagyképűséggel beszélni.
Megmaradt örök rosszcsontnak, akit a József Attila Színház néhai szeretett igazgatója, Fodor Imre, ifjú színészként a szó szoros értelmében bezárt az öltözőjébe, hogy tanulja már meg végre a szövegét.
De azt is tudta róla, amikor éppen sematikus, ócska, unalmas szovjet darabot kellett játszaniuk, ha szól neki, hogy most félrenéz, elengedheti magát, magyarul ripacskodhat ahogy belefér, röhögtetheti a közönséget kedvére, akkor ő képes arra, amire senki más, megmentheti a vacak darabot a bukástól.
Megszüntette a fegyelmit
Amikor erre nem kapott direktori felszólítást, azért akkor is volt hajlama arra, hogy beköpésekkel szórakoztassa, nem várt ötletekkel lepje meg a partnereit.
Nem véletlen, hogy amikor a Vidám Színpadon igazgató lett, eltörölte a fegyelmit, az ügyelőknek is szólt, hogy ne írjanak fel senkit színpadi rendbontásért, mert nála nagyobb gazfickó úgysincs a színházban. Tizenhét fegyelmije volt a főiskolán. A tizenhatodikon rúgták ki, a tizenhetediken vették vissza, a nagy színész és tanár, Básti Lajos mentette meg attól, hogy végleg eltanácsolják.
Jóval később direktorként azt vallotta, hogy amit nem lehet megbeszélni a színészbüfében, fönt az irodában sem lehet. Máig megmaradt rosszcsontnak. Kópés a mosolya, ha anekdotákat kell mesélni, élen jár. Változatlanul meglehetősen szereti a hasát. Nem véletlenül van szakácskönyve is. Ehettem a marhalábszár pörköltjéből, ami pompázatos ízorgia. Az úgynevezett dupla lecsója, amit kétszer kell rottyantani, méltán szerepelt a fia vendéglőjének étlapján.
A munka mellett mindig tudott élni. Jellemző a személyiségére, hogy mindkét korábbi feleségével, Törőcsik Marival, majd Voith Ágival is jóban maradt.
Sőt Ágitól, akitől a közös gyerekük, Ádám született, el sem vált, bár 1978 óta az egykori szépséges modellel, Vass Angélával él együtt.
Valószínűleg őstehetség. Amikor gyerekszereplőt kerestek az osztályában, anélkül, hogy csinált volna bármit is, kiválasztották. Nyilván már akkor olyan volt a kisugárzása. A háború után, amikor kismillió párt alakult, a nagymamája körbe vitte ezek toborzásaira, hordóra állította, és szavaltatta, meg lehetett így keresni a napi betevőt, liszt és cukor adagot. Egészen kezdő volt még, amikor Füst Milán ezt írta róla.
Mind nagyon jó színész, de a legkedvesebb köztük mégiscsak egy fiatal színészecske – rendkívül tehetséges fiú, oly ügyes és otthonos a deszkán, mintha színpadon keletkezett volna, ragyogó komikai tehetségnek bizonyult. De, hogy a nevét is, az Istenért, el ne felejtsem leírni, Bodrogi Gyulának hívják.
Azt hiszem, azóta jócskán megjegyeztük a nevét.
A főiskola után, a József Attila Színházban repülőrajtot vett, hamar népszerűvé vált. Sok olyan színésznagyság közé került, akiket büntetésből, például 1956-os szerepvállalásuk miatt, helyeztek az akkor még városperemének számító Angyalföldre.
Darvas Ivántól, Sinkovits Imrétől, Ráday Imrétől, Gobbi Hildától leshette el a fortélyokat. Ott már gyerekként én is több mindenben láttam. Goldoni komédiájában, a Két úr szolgájában például számtalanszor keresztül-kasul benyargalászta a színpadot.
Zenésen kedves semmiségekben nagy elánnal táncolt, énekelt, és már akkor is utánozhatatlan sármja volt. Amikor a deszkákra lépett, férfibáj árasztotta el a színpadot.
Soha nem volt pedig muszklis, nem gyúrta ki magát, szép szál legénynek sem volt nevezhető, a tehetségével, az elevenségével, a belőle a világ legtermészetesebb módján előtörő humorral és humánummal hódított.
Mámoros angyalföldi évek után, hosszú nógatást követően, egy gyomorfájósan rosszkedvű napon, igent mondott arra a felkérésre, hogy legyen a Vidám Színpad direktora. Húsz évre nyúlt ez a vállalkozása.
Pocsék igazgatója volt saját magának. Színészi szempontból kalodába zárta Bodrogit.
Rossz igazgatója saját magának
A szakma és a publikum szemében ő lett a tréfás színész. Aki gyakran ócska zenés tinglitanglikban produkálta magát. Rossz, vagy jó kabarékat konferált szellemesen. Csapnivaló tévéjelenetecskékben, haknik garmadáján sok pénzt keresett. És közben furcsa módon szinte mindig látszott, mennyire jó színész. Ha olcsó volt az alapanyag, a szöveg, valamennyire megemelte. Ha adódott remek szerep, kiválóan játszotta.
A Vidámon ment a repertoárról levehetetlenül a Szomorú vasárnap, melyben Seress Rezsőt, az egykori legendás éttermi zongoristát, fájdalmasan szép, akár öngyilkosságra késztető dalok szerzőjét, kiszolgáltatott zsidó kisembert adta pazarul.
Nem hagyta ott túl jó állapotban a Vidám Színpadot, aminek általa vezetett utolsó öt évéről neki sincs fényes véleménye. De megválva béklyóitól kivirult. Meglepődött, hogy színészként szétkapkodják. Rögtön besétált, Valló Péter rendezésében, a Vígszínházba, Gorkij Nyaralók című darabjába, és bár emberemlékezet óta nem játszott ilyen fajsúlyú műben, a világ legtermészetesebb módján jó volt benne.
A Holdbéli csónakosba is hívta Valló a Nemzetibe, ahol aztán ripsz-ropsz társulati tag lett. De közben megint sokat játszott a József Attila Színházban, és még többfelé. Nem titkolhatta tovább, hogy nagy színész.
Több mint 20 éve a Nemzeti a szakmai otthona. A tanítónőben például csak bejött öreg Nagyként, és megállt a levegő, rögtön előttünk volt a bigott maradiság, ásatag, előítélettel telített konzervatívság megtestesülése. A János vitézben francia királyként pedig lazán komédiázott, miközben azért megmutatta ennek a mókás operettkirálynak az elmagányosodását, fájdalmas tehetetlenségét is.
De például a Caligula helytartójában, amiben Palesztina királyát adta, ha csak állt és jelentőségteljesen nézett, akkor is fajsúlyos volt. A Házasság Palermóban előadásában pedig, mint ifjú korában, A két úr szolgájában, megint egy Goldoni darabban komédiázott.
Az ügynök halálában, aminek egykor a címszerepét adta a Tháliában, Ben bácsit alakította, aki a sok félresiklott ember között sikeres.
Legendás színész játszik legendás színészt
Amíg színpadra képes lépni, rá szükség lesz.
Olt Tamás és Valcz Péter írtak és rendeztek számára egy jutalomjátékot, amit a Karinthy Színházban Nagymester címen mutattak be. Tolószékben ülve gurul be a színpadra, kapásból hallatva jellegzetesen rekedtes hangját.
Zsörtölődő, különc, fölöttébb magának való öregúrként ismerjük meg, akár kiállhatatlannak, undoknak is tarthatnánk.
De mivel a színpadi fortélyok szinte teljes tárházával rendelkezik, tudja a módját annak is, hogy miközben széles skáláját vonultatja fel azon tulajdonságoknak, melyek miatt bárkit inkább faképnél hagynánk, mint diskurálnánk vele, ő elég hamar megkedvelhető figurát játszik, aki mögött nem is tűnik el teljesen Bodrogi, hanem ravaszkásan kikandikál belőle.
Igen, ő a Kossuth-díjas, Nemzet Színésze, akinek csöppet sem kell komolykodnia ahhoz, hogy nagy művésznek tartsuk, nincs szüksége ehhez veretes drámára.
Régóta visszavonult, nagy legendás színészt játszik. Tálcán kínálják neki mindazt, amitől ragyoghat a talentuma, amitől „beindulhat”, és pillanatok alatt betöltheti a színpadot, inspirálva, „megtermékenyítve” a partnereit is.
A történet szerint egy tehetséges fiatalembert kezd tanítani, ettől ő is új erőre kap. Az egyik tetőponton, a tanítás hevében, az öregúr kipattan a tolószékből, nekihevültségében gyors iramú táncra perdül.
Egyértelművé válik, hogy csak lelki bajok juttatták tolószékbe. Ez nyíltszíni tapsos jelenet, Bodrogi menybe menetele, hogy ennyi idősen, fizikailag, szellemileg erre képes.
Mondogatni szokta, hogy nincs pótolhatatlan színész, de felejthetetlen van. Ő abszolút közéjük tartozik. Remélhetően még jó néhány új alakítással gyarapítja a felejthetetlen szerepeinek számát. (Tudás.hu)