Szomorúan és aggódva látom, hogy mára ennyire kevés az önállóan gazdálkodó, autonóm módon gondolkodó, vagyonában biztos polgár. Hát igen, a kormányhatalom megtartásához nem az ilyen a jó alany.
Az új tőkék Keletről rideg kapitalizmust hoznak magukkal, még ha kommunista is az otthoni rezsim: ide nem telepítenek kutatást, csak gyártást. Nem alkotó munkást igényelnek, hanem fegyelmezettet. Ha ilyet keveset találnak, majd megoldják a munkaerőigényt importból. Elemzés.
Fordulatos utat jártunk be, most újabb kanyarok jönnek, az ösvény pedig szűkül, oldalt mélyül a szakadék. Jött a covid, amelyet nehéz újrakezdés követett 2021-ben, gyorsuló áremelkedéssel. Az inflációs hullámon az idén sikeresen túljutott Európa, talán lassan mi is. De tornyosulnak a feladatok: az energiafüggőség leküzdése, a klímaváltozásra és a technológiai váltásra felkészülés. Ezek egyike sem oldható meg az országhatáron belül. Mint ahogy a geopolitikai tömbösülés, a demográfiai válság, a modern kori népvándorlás ügye sem.
Tanulság: a bajok nem tarthatók kint, az emberek és a tőke nem tarthatók bent.
Hasonló kanyarvétel elé került Európa a 2008-as nemzetközi pénzügyi válságban, amiből eltérő tanulságokat vontak le a kormányok itt a keleti peremvidéken. Volt, ahol felgyorsították a nyugati maghoz való kulturális és intézményi hasonulást, átvették az eurót, jobb tudással és szakmai többlettel igyekeztek beilleszkedni a világpiacba: ilyen a balti hármak esete. Máshol a politika erősebb államot ajánlott, védelmet a piaci változásokkal szemben, megígérve a gazdasági önrendelkezés visszavételét. A térségben leginkább nálunk lett ebből kormánypolitika 2010-től. (Magyar Hang)