Bod Péter Ákos: Magyarország recesszióban.

A magyar köznapi szóhasználatban, sőt az üzleti, gazdasági szaknyelvben is indokolatlanul gyakran hangzik el a válság. Itt van két friss élményem: az egyik egy szakmai vita, amelynek a címében szerepelt a válság szó, azt használta a moderátor valamint a kormánytisztséget viselő vitatárs, aki eközben a magyar gazdaság kedvező indikátorait sorolta, magam viszont némi közönségélénkülést okozva arról szóltam, hogy nincs válság. Ez az állítás meg is jelent a tudósításokban. Pedig a mondat folytatódott: recesszió van. Más fórumon ugyanezt a megkülönböztetést alkalmazva erős közönségkritikát kaptam olyanoktól, akik komoly gazdasági bajokat, tényleges társadalmi nehézségeket soroltak fel annak alátámasztásaként, hogy rossz és romló a gazdasági helyzet és a társadalom állapota.

A nyomasztó tényeket valóban nem lehetett vitatni. De mégis, ha már bekerült a gazdaságpolitikai fogalomtárba a recesszió kifejezés, akkor érdemes használni, különbséget téve a válság, a recesszió és a ciklikus, átmeneti ütemmérséklődés között. Nem szőrszálhasogatásból. Ezek természete, társadalmi és gazdasági következménye eltérő, és másféle cselekvést igényelnek.  

Visszaeséseink bősége

Válságot valóban élt át Magyarország, nem is egyet az utóbbi évtizedekben. Mély válság állt be a rendszerváltozás folyamatában nálunk és máshol is. Vállalati csődhullám, gazdasági folyamatok megszakadása, az infláció megugrása, felfutó munkanélküliség: nem kétséges, hogy az 1990-es évek elején krízisen estünk át. Igaz ugyan, hogy atipikus volt, hiszen a teljes politikai és intézményi rendszerünk, biztonságpolitikai kötődésünk, életmódunk átrendeződött; az ezzel együtt járó gazdasági visszaesés csak egy volt a sok kritikus vonatkozás között. A gazdasági válság szó mindenesetre joggal alkalmazható a rezsimváltás utáni éveinkre: bruttó hazai termékünk (GDP) kumuláltan mintegy 18 százalékkal zsugorodott 1989-től az 1993 közepén elért mélypontig. Csehszlovákia utódállamaiban, Lengyelországban is hasonló lett a kimutatott GDP-csökkenés mértéke, a visegrádi térségtől délre és főként keletre még súlyosabb lett a krízis.

NEMCSAK MÉLY, DE HOSSZÚ IS VOLT A POLITIKAI ÁTMENET ELŐTTI OUTPUT-SZINTJÉHEZ MÉRT VISSZAESÉS. SOKUNK SZOMORÚ MEGLEPETÉSÉRE MINTEGY 9 ÉV KELLETT AHHOZ, HOGY A MAGYAR GDP UTOLÉRJE AZ 1990-ES – NEM TÚL MAGAS – KIBOCSÁTÁST.

Időben sokkal közelebbi a 2008-as válság. Az előbbitől eltérően az ténylegesen gazdasági, pontosabban pénzügyi eredetű és természetű volt, és nemcsak térségi, hanem globális kiterjedésű. A magyar gazdaságot emlékezetesen keményen érintette; 2009 csaknem 7 százalékos GDP-visszaesést hozott. Megjegyzendő, hogy míg Magyarország, Csehország, Szlovákia, vagy éppen Németország jelentős output-esést szenvedett el 2009-ben, az akkor még kevésbé nyitott lengyel gazdaság számára ugyanazon évben folytatódott a növekedés, csupán az addigi impozáns növekedési ütem mérséklődött.

Ezt követően nálunk csupán átmeneti és csekély visszaesést láthattunk, legfeljebb egy-két negyedévben 100 alatti éves növekedési indexet, azaz volumenmérséklődéssel. Majd jött a Covid-járvány miatt nagy gazdaságleállás, amely mélysége alapján szintén kiérdemelte a válság nevet.  

A GDP éves volumenváltozása a régióban 2003 és 2023 között - Forrás: MNB ábrakészlet

Az elmúlt két évtized reál-GDP statisztikája tehát két mély, azaz válságnak minősíthető gazdasági visszaesést regisztrált: 2008/2009 illetve 2020 során. Az utóbbi azonban nem-gazdasági eredetű és természetű, lefutása is roppant sajátos:

A JÁRVÁNY MIATTI HIRTELEN GAZDASÁGLEÁLLÁS RENDKÍVÜLI OUTPUT-ESÉST OKOZOTT, ÁM AZT UGYANCSAK GYORS HELYREÁLLÍTÁSI SZAKASZ KÖVETTE.

Látható azonban, hogy az áttekintett időszak során a magyar esetben még előfordult „negatív növekedés”, azaz visszaesés. 2007 során rövid időre nulla alá benézett a magyar (de csak a magyar) GDP-index. Az éves GDP-adat azonban így is 100,3 lett: ez háromezrelékpontos növekedés. Kellemetlen ütemvesztés, különösen a térség többi országához mérve: náluk a lendületes európai üzleti ciklus hátán akkor még szárnyalt a gazdaság. Nem úgy nálunk; ez a 2006-os választási kiköltekezés utáni félszívvel megkezdett gazdaságpolitikai kiigazítás egyenes következménye. Elégtelen mértékét jelzi, hogy a nem sokkal ezután bekövetkező nemzetközi pénzügyi turbulencia 2008 őszén a pénzügyi válság széléig sodorta a magyar gazdaságot.

Régi történet. Ide elég annyi, hogy 2007 nem tekinthető recessziónak, ha alkalmazzuk az amerikai konjunktúraelemző közösség fogalomhasználatát. Mérvadó meghatározás szerint az olyan visszaesést minősítik recessziónak, amely során legalább két egymást követő negyedévben csökken a reál-GDP. A nagytekintélyű National Bureau of Economic Research (NBER) szakbizottsága azonban mélyebb és tartalmi elemzés végén mondja ki a bűvös R-et: recesszió az, ha

• a gazdasági teljesítmény csökkenése kiterjed a gazdaság számos ágára,
• a foglalkoztatottságra,
• a reáljövedelmekre,
• a kiskereskedelmi forgalomra.

A lényeg tehát az üzleti aktivitás átfogó és tartós mérséklődése, ez különbözteti meg a recessziót mind a szezonális csökkentéstől, mind pedig a nulla körül ingadozó gyengélkedő időszaktól.

Ha tehát 2007-re nem, 2012-re viszont alkalmazható nálunk a recesszió fogalma: a még ingatag európai konjunktúra és az itthoni gazdaságpolitikai kiigazítás („Széll Kálmán terv”) együttes hatására több negyedévben csökkent az output. Egészében véve a 2012-es év 1,4%-os zsugorodást hozott. Ez is kellemetlen, bár nem krízis. Onnantól Európa-szerte igen kedvezően alakult a konjunktúra, amint azt a magyar és a V3-as gazdaságok lendületes növekedése mutatta.  

Volt még egy tanulságos epizód. 2016-ban féléves ütemvesztés állt be nálunk (is), annak nyomán, hogy technikai, elszámolási okokból egy kis időre lelassul az uniós források beáramlása. Noha recesszióba nem kerültünk, de átmenetileg nagyot gyengült a magyar aggregált kereslet.

HÁT IGEN, AZ ÉVES ÁTLAGBAN KÉT-HÁROM SZÁZALÉKOS NETTÓ UNIÓS TRANSZFERBEÁRAMLÁS FONTOS MAGYARÁZÓ TÉNYEZŐJE A NÖVEKEDÉSI ÜTEMNEK.

A mostani recesszió előzményei, okai, természete

Ez a múlt. Minket az utóbbi másfél év magyar történéseinek értelmezése és a folytatás érdekel. A reál-GDP alakulását bemutató ábra ad támpontot ehhez. A 2020-as Covid-válságon a magyar gazdaság is túljutott egy gyors helyreállítási szakasz révén, noha az állami gazdaságvédelmi eszközökből egyenlőtlenül jutott a kisebb és a nagy cégeknek, a különféle társadalmi rétegeknek, foglalkozásoknak. Majd 2021 közepétől – nyilván nem függetlenül a 2022. tavaszi országgyűlési választások közeledtétől – a gazdasági növekedés újabb lendületet vett a költségvetési és a monetáris politika támogatásával. 2022 első negyedévében a háztartások fogyasztási kiadásai 12 százalékkal haladták meg az előző év azonos trimeszterének szintjét:

EKKORA FOGYASZTÁS-ROBBANÁS A NEGYEDÉVES GDP-SZÁMÍTÁS BEVEZETÉSE ÓTA NEM FORDULT ELŐ.

Egyértelműen a 2022 eleji szja-visszatérítések és egyéb jövedelemnövelő intézkedések következménye volt a példátlan kilengés. 2022 második felétől már csökkent a fogyasztási dinamika; éves szinten így is 6,5 százalékkal nőttek a fogyasztási kiadások. Hasonló ugrálások történtek a beruházási aktivitásban, élesen elkülönítve a választások előtti időszakot a 2022 nyarát követő kiigazítási időktől. Hosszú elemzés helyett elég most csak a negyedéves GDP-adatokra rápillantani.

Ha a gazdasági aktivitást nem az előző év azonos negyedévéhez, hanem a közvetlenül megelőző trimeszterhez mérjük, jobban látszik a konjunktúraciklus alakulása. 2020 rendkívüli hónapjait bizonyos normalizálódás követte már abban az évben. Majd jött a politikai ciklus által megtolt időszak, amely a gazdaságunk természetes növekedési üteme fölé repítette a GDP-indexet: például a 2021 második és negyedik negyedévének 2,4 százalékos lendületét semmiképp sem lehetett évesíteni, azaz kivetíteni hosszabb távra.

ÉS JÖTT IS A FORDULAT 2022 DEREKÁN. A KÖLTSÉGVETÉSI SZIGORÍTÁS EGYBEESETT A HAZAI LAKOSSÁGI JÖVEDELMI HULLÁM LEFUTÁSÁVAL ÉS EGY SOR KÜLSŐ TÉNYEZŐVEL. NEM MEGLEPŐ MÓDON MEGJELENTEK A RECESSZIÓS JELENSÉGEK.

Jelenleg immár négy negyedéven keresztül csökkenő output-mértékről vannak adataink. Ez már csupán hosszát tekintve is nyilván eleget tesz a recesszió fogalmának. A reálfogyasztás, reálbér nagyot esett, a munkanélküliségi adatok még csak némi romlást jeleznek.

De válság-e ez? Vagy ha nem az, átfejlődhet válsággá, ami recessziónak indult?

Ahogy jöttek ki a negatív növekedési negyedéves indexek, úgy lettek egyre szkeptikusabbak az elemzők, kommentátorok. Még az is elhangzott, hogy „amióta mérik, ilyen hosszú recesszió még nem volt”. Ez ugyan így van, de az is igaz persze, hogy negyedéves GDP-t még nem mértek az 1990-es évek elején, amikor bizonyára sok-sok negyedévben lett volna az előző trimeszter alatt a GDP-index - ha létezett volna negyedéves adat. Ennyiben, de csak ennyiben akár lehetne megnyugtató az állítás, hogy nálunk az eddig megélt válságokhoz képest „csak recesszió” van.

Sőt, még tovább relativizálható a rossz adatok miatti aggodalom annak felmutatásával, hogy amennyiben a termelés-fogyasztás-beruházás 2022. második negyedévétől máig tartó folyamatos zsugorodása egy mesterségesen felpumpált szinttől indult el, ennek van egyfajta szükséges korrekciós jellege. Elvégre a bemutatott negyedéves változások eredőjeként 4,6 százalékos gazdasági növekedés került a 2022-es statisztikába; márpedig a gazdaságunk természetes növekedési üteme bizonyosan nincsen akkora. 2023 első fele 98,3 százalékos GDP-indexet hozott: ez idáig szinte papírforma-visszahűlés a túlfűtött állapot után.  

Sajnos ennél rosszabb a helyzet.

• Már önmagában gondok forrása, hogy a kormány egészen sokáig ragaszkodott ahhoz a fikcióhoz, hogy a tavalyi felpumpált évre 2023-ban további másfél százalékos növekedés jön (a ténylegesnél jóval kisebb inflációt projektálva). A hivatalos kommunikációba persze nem fért bele annak bevallása, hogy a 2021 végén elindított és a választás negyedévéig kitartó élénkítés tolta fel a magyar gazdaság növekedési teljesítményét átmenetileg, nota bene: erősen inflációs karakterrel, és most csak visszaveszi az élet az akkori többleteket. A szóvivők folyamatosan tagadták, de adatokkal cáfolni nem tudták a túlfűtés vádját. A sok deficithez a hitelességi is társult
• A 2023-ra betervezett gazdasági növekedés szisztematikus elmaradása (plusz másfél helyett mondjuk mínusz fél százalék elég nagy eltérés) az év során tartós jelleggel kiélezte a költségvetési bajokat.
• A valósággal láthatóan nem kvadráló kormányzati keretszámok nem tudnak optimizmust csepegtetni a gazdasági szereplőkbe, sőt inkább növelik a bizonytalanságot. A recesszióról érkező adatok erősítik azt a jogos aggodalmat, hogy a tervezettnél gyengébb üzleti konjunktúra miatti költségvetési bevételkiesést valahonnan és valahogy beszedett sarcokkal fogja ellentételezni a kormány.
• A legnagyobb baj azonban maga a go-stop-(go?) formáját öltő politikai ciklus léte. Ez ugyanis ráerősít a meglevő és lényegében elkerülhetetlen konjunktúra-ingadozásra, holott az már önmagában is nemzetgazdasági veszteségforrás. A gazdasági folyamatok jellemzően nem szimmetrikusak: mondjuk nyolc százalékos éves iparági felfutást követő mintegy nyolc százalékos visszaesés nem egyenértékű azzal, mintha a szóban forgó terület outputja nagyjából szinten maradt volna. Nem: a túl gyors felfutás többletkiadásokkal, drágulásokkal jár, megnyúlnak a szállítási határidők, gyakran romlik a minőség, elhalasztódnak szükséges felújítások. Majd jön hirtelen az iparági recesszió: számos korábbi bruttó felhalmozási ráfordításból elsüllyedt költség (sunk cost) válik, kihasználatlan kapacitások terhelik a gazdálkodókat, a romló nyereségviszonyok miatt jut kevesebb a jövőt megalapozó fejlesztésekre. Igaz ez nemzetgazdasági méretekben is. Nem intézhető el tehát a recesszió azzal, hogy most csupán visszaadja a gazdaság a korábbi többletet.
• A 2022-es ijesztően nagy külső egyensúlytalanság, az idei Európarekorder infláció indikátorai jelzik a magyar gazdasági pálya zavarait. Az egyébként is sokkokkal teli világban Magyarország a térségi átlagnál nagyobb üzleti, pénzügyi kockázatokkal néz szembe.
• A társadalom tagjait is igen eltérő módon sújthatják a recesszió káros hatásai, különösen akkor, ha a többeknél kevésbé élvezhették a korábbi konjunkturális szakasz hozamait. A gazdasági teljesítmény zsugorodása kiélezi a szociális gondokat, az ilyen gyors infláció mellett ráadásul nehezen detektálható módon.  

Mi jön, jöhet 2023 után?

Minden recessziónál a nagy kérdés az, hogy mi követi az addig már manifesztálódó visszaesési szakaszt. Folytatódik a lefele tartó mozgás? Vagy éppen ellenkezőleg, a korrekció után visszaáll a korábbi menetsebesség? Ilyen kedvező folytatásra akkor lenne esély, ha a túlfűtésből és a kényszerű visszahűlésből fakadó gazdasági károk csekélyek, valamint ha előnyösek a külső keresleti feltételek és a belső erőforrás-viszonyok, és ezeknek köszönhetően néhány negyedév recessziója után ismét emelkedő szakaszba lép a konjunktúraciklus.

Ezt a kérdést illetően nincs egyértelmű történelmi tapasztalat, pláne egységes recept. A második világháborús pusztulást követő nyugat-német, japán gazdasági csoda, a francia és olasz növekedési sikerek láttán Jánossy Ferenc nagyhatású munkáiban vezette le az 1960-as években, hogy az elszenvedett hatalmas anyagi veszteségek ellenére az emberi tőke mobilizálásán nyugvó helyreállítási ciklus képes tartós növekedési lendületet adni. Azonban azt is láttuk, hogy amikor az erőforrások kihasználása eléri a lehetséges csúcsot, onnantól csak a technológiai haladás, innováció, tudásakkumuláció ütemében lehetséges tovább haladni. Az intézmények is számítanak; a túlzott centralizációból fakadó bürokrácia egy szakaszon túl megfogta a francia növekedési lendületet, a legendás olasz korrupció pedig csak egy szintig nem bizonyult a haladás kemény gátjának. Majd eljött a japán tartós gazdasági pangás kora, és Európa beteg emberének nevezték a német gazdaságot.

A RECESSZIÓ UTÁNI GYORS VISSZAPATTANÁS EZÉRT INKÁBB KIVÉTEL, MINT MEGFIGYELT JELENSÉG.

Gyakoribb a hiszterézis jelenségének a fellépése: markáns sokkot követően a természetes viszonyaiból kimozdított organizmus az átmeneti hatás elmúltával sem tér vissza az eredeti állapotába, tartósan elmarad a korábbi trendtől. És valóban, a 2008-as és a 2020-as mély, noha véges visszaesés után megtapasztalhattuk, hogy a korábbi évek növekedési trendjének iránytangense alatti, annál laposabb pályán halad a gazdaságok zöme. A válságos évek alatt odavesztek anyagi és humán termelési tényezők, és még nem mutatkozott meg olyan új növekedési hajtóerő, innovációs többlet, amely kárpótolna a tartós veszteségért.

Ilyen és hasonló megfontolásokon nyugszanak azok az elemzések, amelyek a 2023 utáni magyar gazdasági pályára nem vetítik ki a 2013 és 2019 közötti konjunktúraszakasz dinamikáját. Ugyancsak erősen diszkontálják a poszt-Covid helyreállítási szakasz növekedési indexeit. Idénre marad a nulla körüli, de inkább alatti index, amire aztán 2024-ben következhet éves 2 százalék körüli GDP-bővülés – de nagyon szigorú, távolról sem nagy valószínűségű feltételek mellett.

A plusz 2 százalékos GDP-index feltételei között az első helyen az áll, hogy a magyar gazdaság is záros időn belül hozzáfér a tervbe vett uniós transzferek zöméhez. Továbbá: az idénre visszaeső nemzetközi energiaárak maradnak ezen a szinten, de semmiképp sem drágulnak ismét olyan mértékben, amely visszarántaná a külkereskedelmi mérleghiány állapotába az európai átlagnál sokkal inkább energiafüggő magyar gazdaságot.

KÉT KRITIKUS HIPOTÉZIS, MELY EGYÜTTESEN KIHAT A HITELKOCKÁZATI MEGÍTÉLÉSÜNKRE. ANNAK ESETLEGES ROMLÁSA TOVÁBB DRÁGÍTJA AZ ADÓSSÁGSZOLGÁLATOT.

Olyan belső erőforrásfeltéteknek is teljesülniük kellene, mint hogy a hazai recessziós viszonyok közepette beállt reáljövedelem- és reálfogyasztás-csökkenés ténye nem gyorsítja fel a képzett munkaerő kiáramlását. Ez ugyanis olyan anti-Jánossy pályát nyitna meg, amelyről mind nehezebb a letérés.

Kell bizonyos optimizmus a fenti növekedési keretfeltételek bekövetkezésének modellbe foglalásához. Ezen optimista pályaváltozat szerint lassan felszívódik a gazdaságpolitikai másnaposság, a recesszióból kifele tart a gazdaság, és jövőre a természetes növekedési képességének megfelelő ütemet ér el a magyar gazdaság. Ha e lényegi feltételek nem teljesülnek, akkor más modell-változatok szerinti pályák nyílnak meg, az előzőtől eltérő méretű és előjelű indexekkel. (Portfolio)