Nagy-nagy örömhírre ébredtünk!
De hadd idézzem magát a miniszterelnököt: “Megvalósult az elmúlt 15 évben felépített munkaalapú gazdaság”. Nincs jó napom, nem jut eszembe milyen alapú volt az Orbán korszak előtti gazdaság, ami nem munkára épült. De ez nem is fontos. A lényeg a munkaalapú gazdaság igazság-teremtő hatása. Ha valaki több és jobb munkával többet és jobbat produkál, többet is kap vissza. Lám Orbán apja, leánya, veje már multi-milliárdosok és legjobb, kisiparos barátja az ország leggazdagabb embere.
Hirtelen az éles szemű Miroslav Krleža, horvát író jutott eszembe aki 1939 és 1962 között írta meg a “Bankett Blitvában” című szatíráját a Kárpát medence világáról. Hadd idézzem kedvenc mondataimat e könyvből: “Ön megfeledkezett róla, hogy Blitva nem a huszadik, hanem a tizenötödik, legfeljebb a tizenhatodik században él….A mi quatrocentonk ötszáz év késéssel, de eljött, itt van!” A fél évezreddel korábbi korszak megérkezése maga az anakronizmus, a lemaradás szimbóluma. Miért is jut ez eszembe? Mert olvasom, hogy Orbán szerint “15-20 éve még azt gondolták Magyarországon is, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák majd meg. De ma már mindenki tudja, hogy szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő. A magyar gazdaság gerincét a szakmunka, a szakmunkások, a szakiparosok adják”. Eljött a quatrocento! Bravo, Miniszterelnök úr! Én is szeretem, ha az autómat vagy a konyhai vízcsapot a mesterember jó minőségben javítja meg. Dehát a számítógépes és technológiai forradalom korában, az “artificial intelligence” éra kezdetén a szakmunka és szakiparosok dominanciáját hirdetni?! Ragyogó 21. századi program. Krležával szólva: “Minden államférfiúi cselekedetét az a mély, vele született öntudat hatja át, hogy ő nem a huszadik, hanem a tizenötödik században uralkodik… ezt én általában, illetve kizárólag politikai tehetségnek nevezem, ha valaki térben és időben így fel tudja találni magát.”
A miniszterelnök azt is kifejtette, hogy “egy évtizede még senki nem mondta volna meg, hogy… az Európai Unió utat téveszt és lemarad a világ nagy gazdasági versenyfutásában Amerika és Ázsia mögött”. Még szerencse, hogy a miniszterelnöknek világos elgondolása van küldetésünkről amit a Magyar Nemzetben ki is fejtett: “A magyarok gondolata saját küldetésükről a Római Birodalomig vezet vissza. A mi fölfogásunkban Európánkat azok a népek teremtették meg, amelyek különböző időpontokban, egymástól függetlenül támadtak a Római Birodalomra.” Ha e sorok 8 év alatti olvasója nem azonosítaná a Római Birodalmat a mai ‘birodalmat építő’ Európai Unióval, akkor kérem a szülőket emlékeztessék őket erre. Krležával szólva: “egész Európát gipszből, vászonból és deszkából való tákolmányként jellemezte, mint valami sebtében összeütott kiállítási pavilont, amely a maga álmonumentalitásában tulajdonképpen hatalmas kultúrbotrányt képvisel.”
Orbán tagadja az ‘ever closer union’, vagyis az egyre szorosabb egység gondolatát, mint az európai integráció módját. Isten mentsen egy valóban integrált Európától! Különösen, mivel az európaiak mind ellenségeink. Krleža is jól látta: “Blatviában megrohadt minden olyan elv, amelyen az európai közeledés gondolata alapult”. Valóban, mi közünk is lenne Európához? Ezt Orbán nem győzi magyarázni: “Mi vagyunk az egyetlen, Európában megmaradt keleti nép… Amikor Brüsszelbe megyünk, nincsenek ott rokonaink. De amikor Kazahsztánba megyünk, akkor rokonokat, közeli embereket találunk… az embernek keletre kell menne ahhoz, hogy otthon érezze magát”. Hát igen.
A magyar kormányfő szemmel jól láthatóan dagad a büszkeségtől (is), hiszen egyik legutobbi beszédében kérkedve emlegette: “Magyarországnak ma híre van a nemzetközi politikában, ami szokatlan. Tízmilliós ország, szerény hadsereg, középerős GDP. Nem jelentős, és különösebben nem is érdekes, ha az ember Washingtonból, Brüsszelből, Berlinből, Moszkvából vagy Pekingből néz rá. Mégis van benne valami vonzó, egzotikus”. Ebben van igazság, ha nem is vonzása miatt, és korántsem szokatlanul. Horthy fehérterrorja nyomán is híre volt Magyarországnak a nemzetközi politikában. Nem kis figyelmet váltott ki annak idején az 1930-as évek végén a zsidótörvények bevezetése sem. Felfigyelt a világ, amikor Magyarország 1941-ben hadat üzent Amerikának. Ha egy kis országnak híre van a nemzetközi politikában, az nem feltétlenül dicsőség és büszkeség forrása. De a miniszterelnök, úgy tűnik, hihetetlenül büszke, mindegy, hogy miért, csak emlegessék. “Szuverenitás” lett a fedőneve a többi néptől való eltérésnek, a ‘mi nem óhajtunk senkitől se tanulni’ magatartásnak. “Azt a magyarok döntik el - így Orbán -, hogy Magyarország területén kivel kívánunk együtt élni. És erről a jogunkról nem vagyunk hajlandóak lemondani, és nem engedjük, hogy mások döntsék el helyettünk." Krležával szólva: “gépiesen ismételte a statisztikai és történelmi adatok újabb és újabb tömegét, amelyek közül egyetlenegy sem felelt meg a valóságnak, de mind azt bizonyította, hogy Blitvának joga van a szuverenitáshoz, hogy Blitva már a nyolcadik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenharmadik században szuverén volt, hogy Blitva hazug erőviszonyok áldozata, hogy Blitva egyszer mégis Blitva lesz, amint öntudatra ébresztjük.”
Magyarország sziget Európában, ahogy az amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferencián Orbán fogalmazta „Isten hozta önöket az Island of Difference [különbség/másság szigete] földjén”. “Miközben egész Európát elöntötte egy progresszív liberális óceán, itt megmaradt egy konzervatív sziget. Ami dacol a liberális dagállyal, a brüsszeli égzengéssel és a washingtoni hurrikánnal. Sőt, túlél, boldogul, sikeres és győz”. Annak ellenére, hogy “Robert Fico szlovák miniszterelnök háborúpárti gyűlöletkeltés áldozatává vált, ezért Orbán Viktor egyedül maradt a békéért való küzdelmében az Európai Unióban”. Ezt harsogja a magyar kormány propaganda, hozzátéve, hogy “Európa háborús pszichózisban ég, Párizs, London és talán Berlin is atomháborút vizionál”. (Bocsánat, véletlenül nem Putyin tart taktikai atomfegyver gyakorlatokat az ukrán határon??) 2024 junius 1-én hatalmas magyar békemenetet szervezett a kormány. ”Megállíthatjuk az orosz-ukrán háború borzalmait”. Ez igazán egyszerű hiszen csak a “háború párti” támogatást kell megszüntetni Ukrajnának és felsorakozni a békepárti Putyin mögött, aki, ha bekebelezi Ukrajnát, Gruziát és más volt szovjet tagállamokat, azonnal békét csinál. Az Európai Parlamentbe is csak békepárti, szuverenista képviselőket szabad küldeni. „Ne engedjük, hogy pénzmágnások korrumpálható szolgáikkal államaink gyarmatosítását készítsék elő”. Le kell váltani a “brüsszeli háborúpárti elitet”. Ez Orbán Viktor programja és küldetése.
Orbánék pontosan abban bíznak, amit ez az ördöngős Krleža rémképként a falra festett, hogy “a dicső Európa, ahelyett, hogy europaizálta volna Blitvát, ellenkezőleg, maga is mind jobban elblitvániasodott… A hunok és a blatviaiak – írta - egymás kölcsönös tagadására építették politikai nézeteiket, ideáljaikat és meggyőződésüket”. A tagadás valóban kölcsönössé vált. Magyarország elszigetelődött Európában.
A Bankett Blitvában végén Blitauer kézirata megoldást kínál. “…nacionalista alapon az atomizált turáni, hunniai, isteri és kurlandiai népek fölszabadulásának egyetlen kérdése sem rendezhető külön-külön, hanem csak egységesen, azaz valamilyen nemzetközi konföderáció formájában…Az elszigetelt népek pusztulásra vannak ítélve… az ilyenfajta nemzeti politikai kalandorság azt az állandó veszélyt is magában hordja, hogy végül megalomániába torkollik.”
Bizony. (Berend T. Iván)
