A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 200 éves jubileumi közgyűlésén Freund Tamás elnök kritikusan értékelte a politika hozzáállását, kiemelve, hogy a valódi együttműködés helyett igazodást várnak el az akadémiától.
„A világban és az országban is egyre feszültebb a helyzet. A közéleti viták hangneme elfajulóban van. Támadások indultak ellenünk. Ez a helyzet tagságunkat is megosztja, de belső vitáink stílusa, hangneme megőrizte méltóságát. Akadémiánk nem hibátlan, érheti kritika, de egyedülálló nemzeti érték, amit meg kell őriznünk a jövőnek, és erre most is jók az esélyeink. A tudományos közösség igénye, nemzetünk 200 éve töretlen bizalma akadémiánk legnagyobb kincse. Létrejöttünk óta gyakran jelentkező kérdés, hogy ennek a bizalomnak mi árt jobban: az éppen regnáló hatalom csapása, vagy az ölelése?” – mondta köszöntőjében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTA 200 éves jubileumi közgyűlésén hétfőn. Felszólalását a kormány részéről Hankó Balázs kulturális miniszter hallgatta, de a közönségben ült Sulyok Tamás köztársasági elnök is.
Freund ezután arról beszélt, hogy egy sor témában együttműködnek a kormányszervezetekkel, mindez pedig akár reményeket is kelthetne bennük. „Közben azonban folytatódott a kutatási és a felsőoktatási rendszer átalakítása, amibe az akadémiát csak formálisan vonják be. A forgatókönyv nagy része ismeretlen a tudományos közösség és az akadémia számára.
Nincs érdemi politikai igény az együttműködésre, csupán az igazodásra.
Így nem válhat meghatározóvá a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az egymás iránti lojalitás, sem a magyar tudomány és a politika, sem a kutatási és felsőoktatási rendszer képviselői között” – mondta.
Pedig az MTA elnöke szerint Bibó Istvántól tudjuk, hogy az elit feladata nemcsak az irányítás, hanem az értékközvetítés és a kultúrateremtés is, ennek pedig a párbeszéd, a tiszteletet kifejező magatartás, az együttműködésre törekvés és a kölcsönös tájékoztatás is a része. „Az elit politikai és gazdasági része rendelkezik a szabályozás jogával és az anyagi erőforrásokkal. Ezeket a kiváltságukat célszerű az elit többi részének, így a tudományos elitnek a hatékony, de függetlenségét biztosító bevonására használni” – mondta. Freund szerint Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Klebelsberg Kunó, Eötvös József és Trefort Ágoston is jól látták az akadémia jelentőségét, és azt, hogy a politikai elitnek be kell vonnia az akadémiát az országos kérdések kezelésébe.
És „épp a minapi vádaskodások mutatták meg” Freund szerint, hogy az akadémiának „politikai támogatás és törvényes jogosítványok nélkül is meghatározó, ellenfeleit gyakran irritáló befolyása van a tudományos közösségre, a társadalomra, a nemzetre és a tudományos tanácsadást igénylő állami szervekre. Ez nem láthatatlan szervezkedés eredménye. Úgy látszik, többségben vannak azok a magyar kutatók, vezetők és polgárok, akik szerint az akadémia léte elsősorban nem az akadémikusok érdeke, hanem az országé és az egész magyar nemzeté, és az akadémia nem önmagáért és tagjaiért van, hanem azért a közösségért, amelyik létrehozta”.
Freund a felszólalását végül azzal zárta, hogy „kiegyensúlyozott, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatra kell törekednünk a politikai elittel és a nemzeti elit egészével”.
Hankó: Alázat vagy birtoklási vágy?
Az akadémia elnöke után a köztársasági elnök lépett színpadra, de beszédében nem reagált a kritikus szavakra. Sulyok Tamás ehelyett Széchenyi Istvánról és Kosztolányi Dezsőről beszélt, végül pedig azt mondta: minden okunk megvan rá, hogy bízzunk a magyar tudományos élet dicső jövőjében, de ehhez nélkülözhetetlen az összefogás.
A kulturális miniszter már kicsit kritikusabb volt. Hankó Balázs arról beszélt, hogy a tudománynak két formája van: az egyik az alázatos, kapcsolatot teremtő, azaz a közösséget szolgáló, a másik pedig uralmat, birtokot akar szerezni felettünk. De Hankó szerint a tudománynak nem lehet más szerepe, mint a közösség szolgálata, és „a közösség által választott kormányzati képviselők feladata, hogy biztosítsa azokat a lehetőségeket, pontosabban csak azokat a lehetőségeket biztosítsa, amik ezt a szolgálatot teljesítik. A tudomány gyorsuló mértékben fejlődik és egyre erőteljesebb hálózatokban sokszorozódik, kérdés persze, hogy az előbb említett alázat vagy a birtoklási vágy szerint történik?”
A miniszter szerint az akadémia autonóm és szuverén, senkinek nincs joga ahhoz, hogy beleszóljon abba, milyen döntéseket hoz a tudományos kérdésekben. De „feladata nem lehet más, mint a nemzet érdekében az önrendelkezésünk erősítése”. Pedig a miniszter szerint „vannak olyan törekvések, amik a haza mindenek előtt ügyét a tudományban korlátozni szándékolják”, és „mindig voltak és vannak kiszolgálói ezen törekvéseknek”, tehát vannak olyanok, akik „tisztán politikai célok érdekében külföldi érdekeket képviselnek”.
Csak semmi Orbán
Az MTA gazdasági és jogtudományok osztálya korábban jelezte, hogy több akadémikus is kivonulással tiltakozna, ha a jubileumi közgyűlésen megjelenne Orbán Viktor is. Ennek oka, hogy elfogadhatatlannak tartják a miniszterelnök március 15-i poloskázós beszédét, sőt, többük szerint jogi felelősséget is felvethetnek Orbán Viktor kijelentései. Ezért jelezték, hogy ha a miniszterelnök is jelen lesz a május 5-i közgyűlésen, „akkor számolni kell azzal, hogy a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyja a termet”. Orbán Viktor végül nem jött el a közgyűlésre.
Erre akkor Schmidt Mária történész-ideológus-megmondóember, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója azt mondta: „a Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. (…) Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak”. Az MTA elnöke, Freund Tamás erre úgy reagált, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia lejáratására, hiteltelenítésére történő minden erőfeszítés rendkívül kártékony”. (Telex)
